8. emlékpont – Igazgatói lakás (Iskola utca 2.)

BÓNA ZSIGMOND LAKHELYE

Az iskola szolgálati lakásában lakott szüleivel, saját családja még nem volt s ettől korai halálával megfosztotta a megtorlás. Szülei az akkor még egyetlen pomázi általános iskola pedagógusai voltak. Apja Bóna Antal volt az igazgató. Jászberényből helyezték Pomázra őket.

Bóna Zsigmond (1930-1957) Ózdon született, vallásos család egyetlen gyermekeként. Jászberényben végezte iskoláit, majd a Budapesti Állatorvosi Főiskola hallgatója lett. Akkoriban az élet annyira átpolitizált volt, hogy ha a hallgató nem tetsző politikai véleményt nyilvánított, kizárták az egyetemről. Harmadévesen Bóna Zsigmond is erre a sorsa jutott. Pomázon fizikai munkásként helyezkedett el a textil gyárban (UWAG). Október 23-án Bónát magukkal ragadták az események. A helyi Nemzetőrség megalakításának feladatára beválasztották a Nemzeti Tanácsba. Bóna a helyi fiatalságnak közkedvelt alakja volt, különösen pedagógus körökben. A feladatot lelkesen vállalta. Amikor a katonaság átállt a forradalom oldalára, a parancsnokság kiegészült Héder Géza őrvezetővel, aki kötelező sorkatonai idejét töltötte. Kettejük parancsnoksága alatt Pomázon sem vérfürdő, sem lincselés nem történt, a nemzetőrség mindvégig a helyzet magaslatán tudott maradni. A lincselésre készülő tömeget Bónának nem egyszer sikerült lebeszélni és távozásra bírni. A nemzetőrök kis csoportja, polgárőrökként, Karácsonyig szolgálatban maradt.

Bóna letartóztatása: 1957. január 2-án a karhatalom emberei a Bóna család otthonában házkutatást tartottak. Az iskola szertárában lefoglalták az odaajándékozott katonai sátrat és egy pisztolyt, amit az ávósok rejtettek oda. Bónát letartóztatták és a kistarcsai internáló táborba vitték. Január közepén Katonát, Rudast és Szuttert, majd Héder Gézát is bevitték. A fegyverek elrejtéséről faggatták őket. Február 8-án megtalálták az elásott fegyvereket és a lőszert. Az ügyet statáriális eljárásként tárgyalta a katonai bíróság, bár a védőügyvédek 11 pontba foglalva bizonyították, hogy nincsenek meg a statáriális eljárás jogi feltételei. Meg sem hallgatták őket, sem a védő tanúk vallomását. Február 12-én délben ítéletet hirdettek: Bónát mint elsőrendű vádlottat, Katona Sándort mint negyedrendű vádlottat kötél általi halálra ítélték, s az ítéletet még ezen a napon végrehajtották. Társaikat szintén halálra ítélték, de később kegyelmet kaptak. A fegyverek elrejtésében közreműködő gépkocsivezetőt felmentették. Bóna Antalt az igazgatói feladatok alól hamarosan felmentették, s feleségével együtt áthelyezték egy pesti gyógypedagógiai intézetbe.

Bóna hamvai a 301-es parcellából végül a jászberényi temetőbe kerültek, ahol szüleivel közös sírban alussza örök álmát. Pomázon pedig az a mendemonda járta, hogy Bónát oroszországi kényszermunkára vitték, s többen hittek is benne. Az eseményeket Pomáz lakossága többségének részvéte kísérte.

A megvalósításhoz hozzájárult: Bolyki István, Seres János, Könczöl Eszter és Reményi Erzsébet

További emlékpontok:

1. EMLÉKPONT – POSTAHIVATAL RÉGI ÉPÜLETE – Plébánia u. 1.
2. EMLÉKPONT – REFORMÁTUS PARÓKIA – Hősök tere 1.
3. EMLÉKPONT – TANÁCSHÁZA (ma Városháza) – Kossuth Lajos utca 23-25.
4. EMLÉKPONT – PIACTÉR – Szabadság tér 2.
5. EMLÉKPONT – KATONAI BÁZIS A MAJDÁNPOLÁN – Eligazító táblák szerint.
6. EMLÉKPONT – ELLENŐRZÉSI PONTOK  – Beniczky utca 76.
7. EMLÉKPONT – VRÓCI ÚTI TEMETŐ – Temető bejárat
9. EMLÉKPONT – KATONA SÁNDOR EMLÉKTÁBLA – Katona Sándor utca 4.
10. EMLÉKPONT – ’56-OS VÁROSI EMLÉKMŰ

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.