Pomázi Cseresznye a pomáziak és a turisták kiskátéja

Akikre szívesen emlékezünk: Glykais Gyula

4. Glykais portréSorozatunkban azok a pomáziak szerepelnek, akikre büszkék vagyunk, mert településünk hírét vitték a világba vagy – ami ugyanilyen értékes – közmegbecsülésnek örvendtek a környezetükben.

Javaslatokat a sorozat szereplőire – vagy a megjelentekkel kapcsolatos kiegészítést, észrevételeket továbbra is szívesen veszünk.

Alföldi András világhírű régészprofesszort és Almásy Sándor főispánt követően ezúttal a kétszeres pomázi olimpiai bajnoknak, Glykais Gyulának állít emléket Ozorai Magdolna.

GLYKAIS GYULA 1893. április 3-án Pomázon született; családja századok óta Szentendrén élt.

Kivonat a pomázi szerb anyakönyvből:

1. Szerb anyakönyv

Tizenhat éves korában veszi először kezébe a kardot. Első mestere GERENTSÉR LÁSZLÓ DR. volt (BEAC), utána SANTELLI ITALÉ a MAFC-ban.

2. Santelli Italo portréSzármazására utalva Santelli „gereg”-nek hívta, vagy elcsavarta a nevét ’”GLIKAS”-ra, Mindkét mestere nagy jövőt jósolt neki.

Santelli Italé

 

Első győzelmét műegyetemi hallgató korában a főiskolások József nádor emlékversenyén aratta. Az első nemzetközi sikere pedig 1912-ben Bécsben volt, szintén főiskolai versenyen.

Jött az első világháború. Olasz fogságba került, ahol kazamatába zárják. Innen testileg-lelkileg megtörve kerül haza, és csak nagy biztatásra veszi kezébe újra a kardot. Az első világháború miatt elsorvadt, korábban nagy hírű szolnoki vívóklub új elnöke, ALEXANDER IMRE buzdításul vívó akadémiákat rendez, és meghívja Glykais Gyulát is.
Az ottani fogadtatás és légkör megtetszik neki, és letelepszik Szolnokon. A szolnoki TlVC-nél állást kap. Az 1920-as évek végén a Magyar Királyi Államépítészeti Hivatal tisztviselője Szolnokon, majd pedig vármegyei főszámvevőként tevékenykedett. Szombatonként feljár Pestre Santellinél gyakorol GEREVICH ALADÁR és PETSCHAUER ATTILA társaságában.
Santelli ritkán dicsér, de a „gereg”-ről igy nyilatkozik: „Á kérem a Gilkas szédületes technik!” – „Amúgy igazán csak vele tudok iskolázni, valahogy összenőttem vele.”

Glykais igen szerény ember volt. Hajdú dr. így nyilatkozott róla: „Szerettem őt, mert olyan szomorkás ember volt, és nagyon szerény. Ha tehette háttérben maradt, menekült a tapsok elől. Kicsit különc ember volt, olyan ,magam útját járom’ féle.” Sajnos volt káros szenvedélye is, amiről Kalmár István, a Los Angeles-i olimpiáról írott könyvében így emlékezik meg: „Az Empress of Britain óceánjárón odafelé a vívók szobaparancsnoka volt. Este lefekvést vezényelt, de felhúzta a vekkerét, óránként felcsöngette magát, hogy éjszaka is cigarettázhasson. Elszítt egyet, azután nyugodtan aludt tovább.”
Mindenért szívósan meg kellett küzdenie. Az Európa Bajnokságon 1925-ben még nem ért el helyezést. 1926-ban a hetedik, 27-ben a harmadik. 1929-ben Nápolyban legyőzi Petschauert és az olaszok kedvencét Marzit, és így aranyérmet szerez.
NEDO NADL az 1920. évi antwerpeni csonka olimpia öt aranyérmes vívója, vívómester és újságíróként így irt a nápolyi versenyről: „A bajnoki koszorú méltó vívónak jutott. Glykais volt a legjobb, ő a legklasszikusabb és legortodoxabb vívó, akit Magyarország valaha is felmutatott.”

Az 1928-as és 1932-es olimpiákat keményen verekedte végig az aranyakért.
Néhány év múlva a versenyzést abbahagyta, de gyakran megjelent Santelli vívótermében. Egy darabig nézte, hallgatta a pengék csengését-zengését, aztán nekivetkőzött kardra kapott, és látni lehetett, hogy az „öreg görög” még mindig legény a páston a legjobbak ellen is.
Élete utolsó éveiben Szekszárdon élt és dolgozott – mint Szolnokon – főszámvevőként. E minőségében a Szekszárdi Városi Számvevőség vezetőjévé nevezték ki.

3. Italo SantelliA kétszeres olimpiai bajnok (csapat: 1928, 1932) háromszoros Európa-bajnok (egyéni: 1929 ; csapat: 1930, 1931), Európa-bajnoki 3. helyezett (egyéni: 1927), és magyar bajnok (csapat: 1927) emlékét ma is őrzik Szekszárdon:

 

6. Vívó csapat

 

Az Amszterdamban olimpiai bajnokságot nyert magyar vívócsapat (b-j): Petschauer Attila, Gombos Sándor, Mészáros Ervin csapatkapitány, Glykais Gyula, Rády József és Garai János.
A felvétel készítésének pontos ideje és helyszíne ismeretlen.

5. Glykais sírjaSzekszárdon hunyt el 1948. június 12-én. Születése napján a szekszárdi diákok minden évben megemlékezést és koszorúzást tartanak a sírjánál.

 

 

 

Forrás:

  • PBT hírlevél 1996 évi 12. szám Könczöl Dániel: Pomáz szülötte az elfelejtett Glykais Gyula olimpiai bajnok
  • Havas László: A magyar sport aranykönyve (Budapest 1982.)
  • Lukács-Szepes: A magyar olimpiai aranyérmek története (Budapest)
  • Syposs Zoltán: A magyar szívű görög (Népsport 1978. december 20.)
  • Diószegi Krisztina: Ha nem rövid a kardod …, avagy egy XX. századi  görög eredetű kétszeres olimpikon kardvívó a magyar olimpiai csapatban

Bejegyzés dátuma:

Hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük