Csokorba kötött gondok

A Szőlőtelep utca évtizedes problémáit, és pomázi gondokat kötötte csokorba, és küldte el nekünk Várnai Ferenc. Írását változtatás nélkül közöljük:

Elfogultság lenne azt állítani, hogy az elmúlt években-évtizedekben semmit nem fejlődött Pomáz és az önkormányzat csak hibát hibára halmozott. Az persze más kérdés, hogy vajon lehetett volna jobban, másképpen gazdálkodni az anyagi erőforrásokkal, előrelátóbban megtervezni a város jövőjét. Erre már határozott a válasz, hogy igen. Lássunk néhány, „virágcsokorba kötött” példát erre.

Utánam az özönvíz?

Ez év szeptember 2-án, hajnalban a vihar elérte Pomázt is. Hajnali 4 órával kezdődően rendkívül intenzív – de még nem felhőszakadásszerű – esővel búcsúzott a nyár és ezzel újra elhozta a rettegést a Szőlőtelep utca lakóinak. Pillanatokon belül megteltek a vízelvezető árkok és perceken belül már az úton és néhol a járdán hömpölygött a szennyes, kavicsot, iszapot hozó áradat. Csakúgy, mint 11 évvel ezelőtt, 2008. június 17-én, amikor szintén házakba hatolt be, garázsokat öntött el.

Ennek a históriának máig nyoma maradt. Megtörtént ugyanis az esemény fotókkal dokumentált bejelentése a polgármesteri hivatalba. Június 30-án a Szőlőtelep utcai ingatlan tulajdonosok, az aláírási ívek szerint 76-an, levélben fordultak a polgármesterhez, kérve intézkedését. Felhívták a figyelmét arra, hogy a környező közutak rendbetétele alapvetően megváltoztatta a környéken és elsősorban a Szőlőtelep utcában a csapadékvíz elfolyását. Ez az utca azért került a legkedvezőtlenebbek közé, mert a környező domboldal csapadéka koncentráltan és meghatározóan – Boglárka utca végének, a Levendula és a Liliom utcának a közvetítésével – akkor és azóta is Szőlőtelep utcára zúdul.

Meg kell jegyezni, hogy a Szőlőtelep utcai ingatlan tulajdonosok is tagjai voltak a Pomáz Déli Csatorna Beruházó Vízközmű Társulásnak és a csatornázáshoz jelentős összeggel járultak hozzá. Ezért a levélben kérték, hogy a megmaradt jelentős, mintegy 60 millió forint társulati maradványt, melyet az önkormányzatnak utaltak át, lakossági célú beruházásra használják fel és fordítsák többek között az utcájuk csapadékvíz elvezetésének megoldására.

Az ingatlan tulajdonosok kérték azt is, hogy építésügyi és vízügyi szakemberek vizsgálják meg a helyszínt, mérjék fel a levezető és áteresztő kapacitásokat és keressenek akár több lépcsőben is megvalósítható megoldást a Szőlőtelep utcai árokrendszer tehermentesítése érdekében. A levélben szereplő javaslat az volt, hogy a polgármester a Pomázi Polgár következő számában adjon tájékoztatást a tett intézkedésekről.

A választ hiába várták az érintettek, sem a júliusi, sem az augusztusi számban nem szólalt meg a polgármester ez ügyben. 2008. szeptember 19-i keltezéssel így újabb levél indult útjára a polgármesteri hivatalba. A levél azt a kérést tartalmazta, hogy a polgármester egy általa megjelölt időpontban fogadja a Szőlőtelep utcai ingatlan tulajdonosok delegációját és az esemény a Pomáz TV segítségével legyen nyilvános.

Válasz nem érkezett. Illetve igen, Herpai Sándortól a választókerület akkori önkormányzati képviselőjétől egy korrekt, három oldalas tájékoztatás (aki megkapta a polgármesterhez írt levél másolatát). Tartós megoldást azonban nem tudott elérni.

A fentiekkel egy régi történetet elevenítettünk fel. Miért? Mert már 11 éve, hogy a Szőlőtelep utcában a nagy esőzéseknél még mindig a víz az úr. Remarque után szabadon: „A Szőlőtelep utcában a helyzet változatlan”.

Nem úgy, mint a Rákóczi Ferenc utcában, ahol egy – az átadáskor igen mutatós – csapadékvíz elvezető árok épült nemrégiben. Igaz, hogy ott nem okoz gondot még az özönvízszerű esővíz sem, de fő útvonalként jól mutat az új vizesárok. (Ugyan már nem annyira, mert az egyáltalán nem időálló murvaborítást ellepte a gaz.)

Önként adódik a kérdés, hogy egy korrekt felmérésen alapuló csapadékvíz elvezetési terv alapján miért nincsen rangsorolás. A kivitelezésnél a látvány helyett miért nem azokat az utcákat részesítik előnyben, ahol vészhelyzetek alakulnak ki, és az erős esőzések a vagyonbiztonságot veszélyeztetik?

„Légből kapott” információ

Pomázt ma már szinte követhetetlenül behálózzák a légvezetékek, nagyfeszültségűek, 220 voltosak, és gyengeáramúak. Ez utóbbiak telefonvonalak, illetve a digitális televíziózást, adatforgalmazást szolgálják. Nem ritka, hogy ezek közül némelyik vége a földön hever. Ami azonban talán még nagyobb gond. Hiába előírás köztük a szabvány szerinti távolság betartása, láthatunk közvetlenül egymást keresztező gyenge és erősáramú vezetékeket. Persze, ezek szigeteltek, de idővel a súrlódás miatt elkophatnak és rossz belegondolni arra, hogy mi történik, ha mondjuk 220 volt jut a telefonvonalakra. Felelős nincs, minden cég másra mutogat. Valakinek rendet kellene teremteni. Ki is a város „gazdája”?

Rejtőzködés?!

Városunk egyre terebélyesebb, terjeszkedik, a régi utcák mellett újak is megjelennek, az öreg házak új szomszédot kapnak. Bosszantó azonban a „rejtőzködés”, amikor hiányoznak utcasarkokon a névtáblák, házszámok, hiszen rontják a tájékozódást. Nem mindenki használ GPS-t, ha meg kívánja látogatni ismerősét, vagy egy céget keres. Nem ártana néha ellenőrizni, hogy ezek a táblák nem hiányoznak-e?

Mindig kell…..

Nem feltétlenül örül mindenki annak, hogy a városban megnőtt a gépjárműforgalom, azonban ezzel együtt kell élni. Sok gonddal jár, hiszen például autóst és gyalogost egyaránt érint a levegőszennyezés, balesetveszély. A parkolási hely hiánya azonban az autósokat sújtja és ez már valós probléma Pomázon is. Annyira, hogy hétköznapokon a HÉV-állomás melletti szupermarket parkolója úgy megtelik, hogy a vásárlók nem nagyon találnak helyet. Vélhetően – jobb híján – a fővárosba dolgozni járók állítják ide a gépkocsijukat. Az igazi megoldás nem az ott lévő tábla szerinti fizetős parkolás lenne, hanem az igényeknek megfelelő újabb P+R parkoló kialakítása, mondjuk a régi malommal szemben. Ugyanis mindig kell, most nem a sláger szerint jó barát, hanem egy biztonságos hely az autónak.

Barkácsolás

Dicsérendő az állampolgári önszorgalom, de azért nem mindig. Pomáz utcáin haladva, néha az embernek az a benyomása, hogy nincs minden rendjén a szabályok betartásával. Érdekesek például azok az utcán, az úttest szélén néhol látható táblák, amelyek szerint ez: „Magánterület! Itt parkolni tilos!”. Ez az újabb kori kisajátítás? Még érdekesebbnek és veszélyesebbnek tűnnek az itt-ott elhelyezett, vélhetően „barkácsolt” fekvőrendőrök, főképpen, ha figyelmeztető tábla sincs előttük. Talán erre majd a közterület-felügyelet is felfigyel.

  • Na –

“Csokorba kötött gondok” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Kutyaugatás.

    A megnövekedett lakossággal együtt nőtt a kutyák száma is. Manapság ott tart a helyzet, hogy egy szép nyári estén nem tarthatom nyitva az ablakomat, mert a folyamatos kutyaugatás a pihenésemet zavarja.
    Sem a rendőrség, sem az önkormányzat, sem senki soha nem segített, akárhova fordultam.
    A kutyatartásnak vannak szabályai, ahogy a magánélet védelmének is, mégsem lehet érvényt szerezni ezeknek.
    Vannak utcák, ahol egymás szavát sem lehet érteni a kutyaugatástól.
    Félreértés ne essék, kutyabarát vagyok, de nem szeretem éjszaka más kutyáját hallgatni – alvás helyett.
    Erre a problémára a válasz mindig ugyanaz volt: a kutya dolga az, hogy ugasson. Igen, ha jeleznie kell valamit, és nem akkor, amikor unatkozik, mert a gazdájának sem kedve, sem ideje nincs vele foglalkozni. Ezek a gazdák nem mennek ki éjszaka megnézni, miért ugat a kutya, még csak rá sem szólnak, csak legyintenek. A jó szomszédi viszony érdekében pedig nem illik reklamálni, ha a másik kutyája zavar.
    Erre is szeretnék megoldást, ha élhető, lakható Pomázról beszélünk.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.