Bizonyára másoknak is feltűnt, hogy van a mostani testületben két képviselő, akik folytonosan zavarják, sőt akadályozzák a többiek mélyen átérzett, felelősségteljes tevékenységét. Aki valamennyire is figyeli a testület munkáját, nyilván egyetért e megjegyzéssel.
Pedig milyen szépen, zökkenőmentesen megy minden, amíg…amíg ők közbe nem szólnak.
A polgármester fölteszi a kérdést szavazásra, és máris kilenc kéz egyszerre lendül az igen gomb felé. Ámde, ezek szólnak, kérdeznek, javasolnak, vitatkoznak. Hiába oktatja, fenyegeti őket a polgármester, ők csak mondják, mondják. Nem segít a lehurrogás, a szólásjog korlátozása, a már szinte megalázó jelzők, de az ügyvéddel, bírósággal való fenyegetés sem.
Hát lehet így dolgozni, szakszerű, takarékos, okos döntéseket hozni? Ugye nem.
Igaz, ha például Hardi Péter nem lép közbe, a Kállay Bau már vidáman zúzná a követ a Tiszolczy lakótelep tövében. Azt sem érti senki, hogy a Szelistyén hogyan kaphatott építési engedélyt egy úgynevezett „lakókert”, amelynek szinte minden porcikája sérti az Építési törvényt, a Rendezési tervet, a Helyi Építési Szabályzatban foglaltakat. A költséghatékonysággal is vannak gondok: most éppen egy olyan járdaépítési költségvetést fogadott el a testület, amelynek majd minden tételében jelentős „elárazás” van (persze nem lefelé), és az is igaz, hogy a mintegy két éve készülő Településfejlesztési Koncepcióból csak a Település – azaz az emberek hangja, a társadalmi háttér – hiányzik, de nagyon.
De hát, olyan ügyek ezek, kérdezem, amikre érdemes szót vesztegetni? Ugye nem.
Egyébként is, inkább örüljünk neki, hogy testületünk minden területen olyan kiválóságokkal rendelkezik, amelyek lehetővé teszik, hogy döntéseikhez ne kérjék a mintegy tizennyolcezer pomázi lakos véleményét, egyetértését, vágyait, elképzeléseit, netán segítségét.
Mire volna jó kérdésekkel, párbeszéddel, lakossági fórumokkal zaklatni a köznépet?
Különösen értékes városatyáinknak ez a nagyszerű képessége, ha azt látjuk, hogy másutt
–nyilván gyengébb felkészültségű önkormányzatoknál-, kérik, igénylik az ott élők közreműködését.
Például Szentendrén tavasszal „Párbeszéd Szentendréért” címmel a lakosság minden rétegét érintő interaktív akciót tartottak, ami májusban egy „elégedettségi felméréssel” zárult.
Ugyanitt a Településfejlesztési koncepcióhoz ötven helyi szakembert kértek fel a tervezési műhelymunkában való részvételre.
Számos magyar városban évek óta működik a „Civil Kerekasztal”, melynek joga, sőt kötelessége véleményt alkotni minden, a várost érintő fontos kérdésben…
Kell nekünk ilyesmi? Ugye nem.
Na, de kis kitérő után vissza a kályhához. Szóval, ez így nem mehet tovább, gondoltam, ezért a két ellenzéki képviselő helyes útra terelése, a többségi akaratba való integrálása ügyében célszerűnek láttam egy sor intelem megfogalmazását számukra, imigyen:
- Ha hibát találsz, ne higgy a szemednek
- Csak akkor szólj, ha nincs mit mondanod
- Felejtsd el, hogy fejedet oldalirányba is tudod mozgatni
- A gondolkodás (netán kétkedés) itt meg nem engedhető luxus
- Vedd tudomásul: 5 perc az nálad csak 4 (vagy 3, vagy 2, vagy…)
- Ne felejtsd: szavazáskor csak az igen gomb használható
- Emlékezz, már a régi rómaiak is megmondták: ”amit szabad Jupiternek…
- Fogadd el: kis szürkeállományodból csak buta kérdések jöhetnek
- És végül: olvass Dantét (ne Madáchot)
Renitens ellenzéki képviselőink (és az esetlegesen még előfordulható jövőbeliek) érdekében, a további helytelen képviselői magatartás megelőzésére, tisztelettel kérem polgármesterünket: kezdeményezze az ellenzéki intelmek beillesztését a Szervezeti és Működési Szabályzatba.
Ezzel sok üresjárat kiküszöbölhető, ily módon a határozathozatal jelentősen egyszerűbbé válik, a képviselők (még) hamarabb hazamehetnek.
Természetesen, az intelmek listája tovább bővíthető!
Vélemény, hozzászólás?