Pomázi Cseresznye a pomáziak és a turisták kiskátéja

János vitéz előadás a háború után Pomázon

Lantos Mária és Jankó József, az 1946-os János vitéz előadás szereplői, a Teleki-Wattay kastély udvarában

 

Mindig szerettem a megsárgult, csipkés szélű, családi fényképeket nézegetni. Régi időkről mesélnek, olyan korról, amely ma már múltidőben létezik. Róluk sokszor olyan arcok néznek ránk – fiatalon és derűsen –, akiket már csak elmesélésekből ismerünk. Egyetlen ilyen kép kedves és tragikus családi emlékeket ébresztenek, megmutatják, hogy a nagybetűs történelem miként vetett árnyékot az egyéni sorsokra, egy közösség, és akár egy település, esetünkben Pomáz életére.

Karácsonykor került a kezembe a családi albumból egy hetvenegy évvel ezelőtt készült kép. Tizenhét éves lány látható rajta, fehér tündérlányruhájában, oldalán huszárnak öltözött lovagjával.

Nagymamám – lánynevén, Lantos Mária – mosolyog a régi világot megidéző képről. Huszárpárja pedig a nővére későbbi férje, Jankó József. A Teleki-Wattay kastély kertjében készült a kép 1946. augusztus 20-án, ahol a János vitézt adta elő a fiatalokból alakult színi társulat. A szereplők nagy része a helyi Legényegyletből és Leányegyletből került ki. Nagymamám elmesélése szerint, az akkori szigorú erkölcs szerint, a két társaság csak rendezvényeken és táncmulatságokon találkozott szervezetten egymással. Egyébként külön-külön foglalkoztak velük.

A színdarab szervezői Kadocsa Sándor iskolaigazgató, Farkas Zoltán postamester (az 1956-os forradalom pomázi szereplője), és Tölgyes Kálmán plébános volt. János vitéz szerepét Kvasznyik Márton játszotta, Iluska Bubán Anna (a későbbi Piac téri női fodrász) volt. A francia királylány Szamos Ilona, a boszorkány Rezsnyák Babi volt, Bagó szerepében pedig Kovács István, a nagypapám szerepelt.

Díszletként a kastélykert sok fája szolgált, a tündérországi jelenetekhez pedig egy tavat is készítettek a rendezők. A látványos előadás nagy siker volt. Kacsóh Pongrác dalművének pomázi előadására rengeteg néző gyűlt össze. A szereplőknek megfelelő öltözetet béreltek, a huszárok lovon közlekedtek. A színdarab végén pedig tűzijáték zárta az estét.

A rendezők legfőbb célja a II. világháború megélt fájdalmainak enyhítése lehetett. Derűt, jókedvet és szépséget közvetítve az embereknek. Szükséges is volt, hiszen a falu sok családját érte veszteség a háborúban, és az előadás fiatal szereplőit sem kerülték el a személyes drámák.

Nagymamám szűkebb családjában éppen az előadásra való készülődés közben történt a háborúhoz kötődő legnagyobb tragédia. A tizenhat éves lánytestvérük a falu határában egy töltött tollhoz hasonló tárgyat talált. Hazavitte, és miközben megpróbálták szétszedni a barátnőjével, az felrobbant a kezében. Édesanyja azonnal elájult, amikor meglátta, hogy a gyermeke meghalt egy játéknak hitt háborús fegyvertől. A kiérkező csendőrök elmondták, hogy a szovjetek dobtak le sok hasonló formájú bombát.

A barátnő, aki az unokatestvére is volt, az édesapját vesztette el a háborúban. Ő volt a Teleki gróf parádés kocsisa a békeidőben. A parádés kocsis az uraság lovaskocsiját hajtotta, megbecsült munka volt. Ma már elfelejtett mesterség. Az édesapa a Don-kanyar poklában veszett el, sorsa ismeretlen. Valószínűleg osztozott a 2. magyar hadsereg értelmetlen tragédiájában.

Egyetlen kép, mégis mennyi emlék és emberi sors. Ezek a fiatalok megmutatták, hogy a háború átélt borzalmai után, mire képes a közösség összetartó és megtartó ereje. Segít a felejtésben és gyógyulásban.


Bejegyzés dátuma:

Kategóriák:

Hozzászólások

3 hozzászólás a(z) “János vitéz előadás a háború után Pomázon” bejegyzéshez

  1. Ozorai Magdi avatar
    Ozorai Magdi

    Kedves Szilvia! Köszönjük a képet és a tartalmas leírást. Nagymamádat és testvérét, Erzsi nénit én is ismertem. Örömmel olvastam róluk.

    1. Nagy Szilvia avatar
      Nagy Szilvia

      Köszönöm szépen! Örülök, hogy tetszett. Ez még egy más világ volt.

  2.  avatar
    Névtelen

    Kedves Ismeretlen!
    Kérem segítségedet a fentiekben megemlített Farkas Zoltán (volt
    pomázi postamester,aki egyébként a keresztapám volt) leszármazot-
    tainak (Gábor,János,Berci,Gyurka,Tamás,András,Péter,Jutka,(Ők a
    gyermekei) felkutatásában.Szíves segítségedet előre is megköszönöm.
    Üdvözlettel
    Futsek László
    6050 Lajosmizse,Bene tanya 552/A
    06-30/9431-791

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük