Én szóltam…

Áprilisban írtam néhány sort illetve gondolatot az oktatás helyzetéről. Többek között kitértem a középiskola fenntartásának kérdésére Pomázon. Az akkor velem egyet nem értők szerint, előre nem kellene pálcát törni a középiskola létének jogossága felett. A miért lenne jó indokaival egyet is lehetne érteni, de a valóság kicsit más. Az érveimet akkor rövidre fogtam, megmondom őszintén nem tudtam milyen terjedelembe tudják megjelentetni a cikkemet. A középiskolai felvételik befejeztével megnéztem a felvételt nyertek számát. Sejtésem beigazolódott, mert a nyelvi előkészítőre 15, az informatikára 4 gyerek jelentkezett. Bocsánat nyert felvételt. Jelentkezni többen jelentkeztek, két és félszeres túljelentkezésről szóltak a hírek. A felvettek száma lehet nem pontos, mert a cikk írásakor ellenőrizni akartam az számokat, de a honlapon nem volt elérhető az idevonatkozó adat.

Két dolgot említenék, az egyik, hogy számítások szerint, a két párhuzamos osztállyal induló középiskolák fenntartása nullszaldós.  Ez általában osztályonként 33-38 gyereket jelent. A jelentkezők száma 19 volt és pótfelvételit hirdettek. Ez pedig azt jelenti, hogy ide, az fog jönni, akinek a felvételi eredménye sehol nem volt megfelelő.

Mégis mit tehetne az önkormányzat? A most elfogadott „Taigetosz-törvény” jó apropót szolgáltat. Például felvehetné a kapcsolatot az iskolákkal, a „Felzárkózunk alapítvánnyal”, a Pedagógiai Szakszolgálattal és keményen beleállva a kérdésbe, segítene pszichológust, logopédust keresni és ezzel is segíteni az iskolák munkáját. Azért, mert nagyon okos emberek azt mondják, hogy a tanulási nehézségekkel küzdő gyerekek problémája nincs, ezek a gyerekek még ott ülnek az iskolapadban segítség nélkül.

Esetleg a 100 000 000-os fejlesztéseknél bevonnák az intézményeket és a pénzköltésnél, a tervezésnél okosan együttműködve kerülne elköltésre a pénz.

És akkor talán nem vitatkoznának az építési napló meglétén, szükségességén.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.