Látogatóban az Egri csillagok forgatási helyszínén

 

Mi, akik a Kevély környékén lakunk, tudjuk, hogy annak idején Pilisborosjenő szomszédságában forgatták az Egri csillagokat. A mai napig jóleső érzés tölt el, ha a film végén megpillantom a Nagy-Kevély képét. Ugyanolyan jóleső érzés, arra gondolni, hogy kisgyermekként többször ellátogattam a forgatásra. Láttam a hatalmas török sereget (a statiszták a honvédség katonái voltak) felvonulni a vár ostromához, láttam a felállított ágyúmaketteket, sőt gyermekként a forgatás szünetében be is öltöztettek kis török gyereknek és még kardot, pajzsot is kaptam. Később több más filmhez is felhasználták a környéket. Itt volt a 80 évek elején egy filmforgatással egybekötött Nazareth koncert. Aztán 2000 körül is forgattak itt egy filmet, az  „Ellenséges terület” címűt mely a délszláv háború során Boszniában lezuhant amerikai pilóta kimentéséről szólt. Itt is jól látható volt a sziklás Nagy-Kevély, valamint a várrom is, amikor a vadászgépek elhúztak felettük.
Pünkösd szombatjára ide hirdette meg az MTE Pomázi Osztálya  a rendszeres havi túráját. Csobánkáig mentünk busszal, majd a szokásos csoportkép elkészülte után egyből elindultunk a Kevély felé. Hamarosan fel is értünk a hegy lábához, innen már csak meg kellett kerülni ezt a lábat. A murvabányánál megcsodáltuk az épp virágzó hatalmas hársfát, majd a katonai terület feletti kerékpárúton haladtunk tovább. (Mária út) Majd élesen lekanyarodtunk a zöld sáv jelzésre. Többeknek nehézséget okozott ez a rövid lejtő. Mivel ez a zarándokok Mária útja is, többen furcsállották, hogy az átlagosnál nehezebben járható. Pedig szerencsére száraz volt az idő. A lejtő alján kisebb pihenő, energiapótlás, majd a széles murvaúton céloztuk meg a vár alatti „volt rétet”, amit mára már a bozótos ural. Kisebb kaptató után meg is érkeztünk a romokhoz. Itt egy hosszabb pihenőt tartottunk, volt idő bőven enni, inni, pihenni, körülnézni, fényképezni. Már aki vitt gépet ☹.  Elindulás után megint készült pár csoportkép, majd Pilisborosjenő felé vettük az utunkat. Bő fél kilométer után megérkeztünk a környék másik turistahívogató helyszínéhez, a Teve sziklához. A szikla csak egy keskeny szögből látszik tevének,  de a környék szépsége miatt itt is sok  kép készült.

Innen a pilisborosjenői elhagyott murvabányától, átsétáltunk a pár méterre lévő másik forgatási helyszínhez, a kis fenyveshez a filmbeli alagút (barlang) bejáratához.
Csapatunk itt kettévált. A csobánkai lakosok visszaindultak a Kevélyt megkerülve Csobánkára, mi többiek pedig az országos kéken bementünk a faluba. A szélén elköszöntünk azoktól, akiknek megterhelő lett volna gyalog visszatérni Pomázra, és inkább a buszt választották. A csapat gerince viszont leült a település határában lévő büfé padjaira és evett, ivott, kávézott, igény szerint. Aztán elindultunk ismét. Be a faluba, fel a falu mellékutcáin, neki az egyre meredekebbnek tűnő Ezüst-kevély tömbjének. Mire beértünk az erdőbe, már jócskán izzadtunk. És csak itt kezdtük a hegy megmászását. Szerencsénkre az útvonal szépsége, meg hogy nem toronyiránt célozta meg a tetejét, segített. Azért nem sikerült ezt az akadályt sem elsőre venni. Kisebb pihenőt beiktatva értünk fel a gerincen húzódó piros sávhoz, amit keresztezve azonnal ereszkedni is kezdtünk. Túl voltunk a nehezén. A piros kereszt és a zöld sáv találkozásánál sikerült rábeszélnem a csapatot egy 300 méteres kerülőre, és elmentünk a bánya meddőjén kialakított pihenőhöz is. Innen nagyon jó kilátás szokott lenni Pomázra és a környékre. Kár hogy a gyorsan növő bozótos, már egy részét eltakarta 🙁 . Újabb rövid ereszkedés után elértünk az alsó kőbányához. Egyes, azóta sem igazolt feltételezések szerint itt lenne eltemetve Árpád vezér. (Ennyi erővel akárhol lehet. A Dunakanyarban legalább 50 ennél jobb opciót ismerek.) A zöld sávon tovább ereszkedve hamarosan a fenyves oldalához értünk, majd a rétre érkezve, azon átvágva elindultunk Pomáz felé. A réten még megsimogattuk a legelő lovakat és kiscsikókat, majd leereszkedtünk a Barát-patak völgyébe. Ezen átkelve ismét pomázi földre léphettünk. Már csak a szánkópálya meredekségét kellett legyőzni a tűző napon, és meg is érkeztünk a házak közé. Innen a forró aszfalton értünk vissza a kiinduló- és végpontunkhoz a HÉV-állomáshoz.

Fotók: részletek a filmből valamint Smaza Anikó képei

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.