Rendhagyó körséta Pomázon III/2

III/2  A Beniczky utcától a Margitligeti útig

További utunkat a főút túloldalán folytatjuk. Átmegyünk a gyalogátkelőn és megtekintjük Pomáz németes iskoláját, amellyel igazán mostohán bánt az idő, no meg a politikusok. A 90-es években még a község legjobb iskolája volt. Aztán elindult lefelé. Mostanra már az épületek egy része is alkalmatlanná vált oktatási célokra.dscn7189 A Hivatal fel is sorolt 6 tételt mint különféle költséget, köztük a szokásos 1 millió alattit.  Szerintem ennek a pénznek a többszöröse is simán ráfért volna az iskolára.

Mi a fő utcáról lekanyarodva haladjunk a patak felé a Német iskolához nevében illő Goethe utcán. A patakhoz érve jobbra megyünk tovább, keresztül a hídon, majd felfelé és jobbra az Orgona utcába érkezünk. Itt picit balra látható egy erősen pusztuló épület. Marschalkó villa a polgári neve.
Ezt írja róla a 2008-as műemlékvédelmi jelentés:
Az épület egy része még lakott, de a nagyobbik már lakatlan, a télen hajléktalanok húzták meg magukat benne. Az ablakok már kiverve és a cserép hullik, a környéke bozót, szemetes, elhanyagolt. A faszerkezetek egy részét már lebontották valószínű tüzelőnek. A belső nagyon szép gerendafödém még ép, de még egy telet így nem bír ki, pusztulás elkezdődött.”

dscn7194Azóta a helyzet jelentősen romlott. A 24. órában vagyunk. Lehetne használni például: valamelyik helyi újgazdag, kormányközeli vállalkozónak vadászkastélyként. Akkor már rég tipp-topp fel lenne újítva. Viszont kit érdekel az olyan típusú felhasználás, hogy „Civilek háza” vagy ilyesmi. A ház felett pár éve még a Majdán kezdődött. Ma utcák, házak nőttek ki a semmiből. Természetes, hogy ezekre az utcákra is költöttek jócskán. Attól függően, hogy hol ki lakik, milyen a kapcsolatrendszere, az utakat rendbe hozták. Persze mindenre van logikus magyarázat. Talán egyszer azt is megérjük, minket pomáziakat partnerként bevonva, velünk együtt hozzák meg a döntéseket, és nem csak véletlenül tudjuk meg, ha az utcánkban valami épül. Menjünk tovább: a város szegénynegyedében járunk, a szegregáció előszobájában. Haladunk tovább az Orgona utcán a növekvő számozás irányába. Itt-ott még feltűnik egy-egy szép porta.dscn7437 Balra az utolsó épület pár éve még cigány közösségi házként funkcionált. Mára már nem csak az épület, de a Roma Nemzetiségi Önkormányzat sem működik. Sőt, már a ház sincs meg. Kanyarodjunk le a patak, majd balra a híd felé! A híd előtt balra keskeny kanyargós zsákutca nyílik. Az őspomáziaknak elég annyit mondani: Pataksor utca. Mindent tudnak, nem kell tovább ragozni.  Mdscn7432élyszegénység, kilátástalanság, szegregáció. stb. Innen kitörni csak többszörös energiabefektetéssel lehet. Meg némi szerencsével. Már az is kész csoda, hogy ennyi év után ez a mart aszfaltos építés megvalósult. 4,5 millióért. Köszönet a terület egyéni képviselőjének, aki legalább ezt elérte. Haladjunk tovább a benzinkút mellett ki a főúthoz, melynek az itt kezdődő szakaszát Margitligeti útnak hívják. 2016 nyara óta igen gyakran emlegetik. Hát, ide is elért a változás szele. A változás még sajnos nem, de a vihar már kitört. Ezért mindenképp sétáljunk végig rajta. Csak nagyon óvatosan! Erre mondják, ez a járda nyomokban betont tartalmaz. Azt viszont tömbökben, összevisszaságban.  Vannak itt jobb szakaszok is.
Meg pár fa is, amelyek gyorsan nőnek…
Pár hónap alatt 10-20 cm-es átmérőjűből egy-két méteresre híztak.
margitliget-012aHogy nem láttok itt egy-két méteres átmérőjű fákat sehol sem?
Miért a szemeteket használjátok?
Azt mondták nektek, itt akkora fák vannak, akkor akkora fák vannak és kész. De nem sokáig!
Jön majd a fűrészgép és kivágja.
Minek nőtt az útba?! (Illetve a járdába.)
Mit képzelt ez, hogy kikerüljük?
Na ezt nem!  Akkor át kéne tervezni a járdát. Görbe vonalat meg nehezebb húzni.

Egyébként csodálkozom, hogy még nem történt itt kéz- és lábtörés. Bokaficamról viszont tudok, meg elesésekről, meg évek óta tartó ígérgetésekről. Idén is úgy volt, az első rész december 15-ig elkészül. Nem készült el. A munkálatokat el sem kezdték. Miért? Bízom benne, hogy a város vezetése is észrevette: a járdmargitliget-003aára szükség van, de 53 milliót elkölteni 400 m járdára nálunk sokszor gazdagabb város számára is pazarlás. Mi viszont érezzük magunkat a “Magas Tátra  sziklaösvényein” és menjünk tovább a város határában lévő buszmegállóhoz. Útközben elmagyarázom ennek a járdának a történetét.

Szóval itt lenne ez a beruházás, ami 53 milliós. Természetesen ez nem is szerepel az apróságok között. Látszik   az eddig felsorolt építési munkákból, még az erős túlzásaival is, mennyi mindent meg lehetne csinálni ennyi pénzből. És akkor itt mire megy el ez a városi szinten nagyon sok pénz? 395 m hosszú járda felújítására. Tudom, és elfogadom, hogy ez főutca. Tudom és elfogadom, hogy a járdaépítés csak egy szelete ennek a méregdrága beruházásnak. Viszont még senkinek sem sikerült meggyőzni, hogy ez a leghelyesebb elköltési módja ennek a sok pénznek. Nem listahallottam semmilyen érvet, ami arról szólt volna, megvizsgálták a lehetséges A és B esetleg C változatot, és mindent összevetve ez volt a legjobb döntés. Nem halottam semmilyen lakossági fórumról, tájékoztatóról, ahol az érintettekkel megbeszélték volna, hol mit és hogyan kéne csinálni. Olyan „nesztek, én majd megmondom nektek, mi a jó, legyetek hálásak és ne szóljatok bele”  érzést látok itt. És ettől irtózik minden porcikám. Ettől válik elfogadhatatlanná az egész. És ezért nem vagyok szomorú, hogy bár már az első ütem munkálatainak be kellett volna fejeződnie, a munka még el sem kezdődött. Így még van egy halvány remény, hogy a döntéshozók feleszmélnek és találnak valami olyan megoldást, mellyel a nagyétkű kecske is jól lakik és a káposzta is megmarad. Mi pedig a város felső széléhez érve szálljunk fel a buszra és térjünk haza.
Ebben a teljesség igénye nélküli sétában nagyon sok helyre nem jutottunk el. Pedig azért máshol is történnek apró-cseprő javítások. Van, ahol a pénzt szakszerűen és van, ahol gyanúsan pazarlóan költötték el. Nekünk, pomáziaknak meg az a feladatunk, hogy figyeljünk, és ha valami nem a mi érdekünkben történik, szóljunk. Mi vagyunk a város igazi tulajdonosai. Mi 18 ezren. A képviselőink nem vezéreink, hanem csak megbízott polgártársaink, akik helyettünk végzik ezt a munkát. Pénzt kapnak érte, a mi pénzünket. De azért a város a mienk. Mindannyiunké.

A 2016-os sétánk ezzel véget ért. Kívánom mindnyájunknak, hogy a karácsony napjaiban érezzük magunk itt, Pomázon boldognak, szeretettnek, s érezzük azt, hogy a andras-napi-038ba2017-es évben ez a szívünkhöz közel álló hely nemcsak lakóhelyünk, de otthont ad számunkra, ahol meghallgatják a véleményünket, ahol nekünk a legjobbat akarják, ahol minden értünk történik és nem ellenünk, velünk együtt és nem nélkülünk.

“Rendhagyó körséta Pomázon III/2” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Olyan „nesztek, én majd megmondom nektek, mi a jó, legyetek hálásak és ne szóljatok bele” érzést látok itt. De azért Mi vagyunk a város igazi tulajdonosai. Mi 18 ezren. A képviselőink nem vezéreink, hanem csak megbízott polgártársaink, akik helyettünk végzik ezt a munkát. Pénzt kapnak érte, a mi pénzünket. De azért a város a mienk. Mindannyiunké. Ezt nem lenne szabad elfelejteni azoknak, akiket megválasztottak.
    Pontosan ezt érezzük még nagyon sokan. Kérjük ezt a 2017-es évben nem elfelejteni az illetékeseknek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.