Lassan három éve, hogy a pomázi helytörténeti gyűjtemény történetének legújabb fejezete elkezdődött. Képviselővé választásom után nem sokkal beszélgettem Könczöl Eszterrel, aki kérdezte, tudok-e valamit arról, hogy önkormányzat szándékozik-e ismét megnyitni az akkor már 8 éve zárva tartó gyűjteményt.
Érdeklődtem az önkormányzaton, ám érdemi információt nem kaptam. Előterjesztést írtam tehát és hozzá kapcsolódó határozati javaslatot, amelyben indítványoztam az épület felújítását és megnyitását Helytörténeti gyűjtemény (Határozati javaslat).
Ez történt meg most vasárnap.
A történet egyszerűen hangzik, ám korántsem volt az. A polgármester eleve kétkedett abban, hogy létezik-e még annyi tárgy, amennyi kiállításra méltó. Ettől függetlenül a képviselő-testület határozatot hozott arról, hogy felméreti az épület állapotát – erre 2 millió forintot különített el a költségvetésben – valamint felkérte a lakosságot, hogy ha van birtokában kiállításra felajánlható tárgy, akkor azt bocsássa rendelkezésre, illetve megbízta a hivatalt a múzeum még megmaradt tárgyak leltározásával Múzeum határozat.
Na, igen, a leltár! Mi van azokkal a tárgyakkal, amelyek az épület bezárása előtt a gyűjtemény részét képezték? Bár ahogy említettem, a határozat szerint ezt a hivatalnak kellett volna elkészítenie, ám az csak nem mozdult. Végül Könczöl Eszter és férje, Dániel, valamint Babos Rezső Soltész András segítségével mérte fel azokat a tárgyakat, amelyek az épületben maradtak. Köszönet érte ezúttal is! A kora tavaszi hidegben végezték el a munkát a fűtetlen helyiségekben. Ezt követően felkerestem Szlávikné Katona Máriát és Bogdán Pétert, a német illetve a szerb nemzetiségi önkormányzat vezetőjét is. Mária megmutatta a német házban lévő gyűjtemény részét, illetve Péter megerősítette azt az értesülésemet, amely szerint a szerb gyűjtemény Siklóson található. Ez utóbbi információm egyébként Janka Lászlótól származott, aki egy kirándulás alkalmával bukkant a gyűjteményre és persze azonnal le is fényképezte a darabjait.
Mindkét nemzetiségi önkormányzat vezetője írást adott arról, hogy ha Pomáz méltó körülményeket teremt a gyűjtemény újbóli bemutatására, akkor örömmel bocsátják rendelkezésre a tárgyakat.
Pomázi Német Nemzetiségi Önkormányzat határozata:
Pomázi Szerb Nemzetiségi Önkormányzat nyilatkozata:
Ezt követően az önkormányzat pályázatot nyújtott be az épület felújítására, amelyen a szükséges összeg egy részét, ötmillió forintot elnyert. Ehhez tett még az önkormányzat hétmillió forintot. A polgármester a mai megnyitóján már ennél is magasabb összeget említett.
Az épület ránézésre rendben is van, azonban sajnálatos módon a nem kis összegből nem telt olyan ablakokra, amelyek tisztességesen záródnának, és nem tellett belőle a helyiségek fűtésére sem. Félő, hogy ha ez így marad – remélhetőleg nem – akkor néhány év múltán ismét költeni kell az épületre és a tárgyak restaurálására. Ezekre egyébként a német bútorok esetében sor került, s időközben visszatértek a szerbek tárgyi emlékek is.
A kiállítás végül összeállt, tetszetős, Tóth Andrea Janka muzeológus munkáját dicséri.
Rövid beszámolónkban ne feledkezzünk meg azokról sem, akik a gyűjtemény létrehozásában még a kilencvenes években önzetlenül munkálkodtak. Az írógéppel írt és sokszorosított részlet a Hírlevélből származik. Köszönet nekik azért, hogy annak idején önzetlenül, Pomáz iránti szeretetüktől vezérelve megvetették a gyűjtemény alapjait. Az ő áldozatos munkájuk nélkül sem örvendhettünk volna ma a gyűjtemény újbóli megnyitásának.
Az előzményekről Siklódi Csilla a Pomáz Barátai Társaság Facebook-oldalán is tett közzé bejegyzést, ez itt olvasható.
Csilla név szerint említi azokat is, akik a társaság részéről az előző gyűjtemény lebontásában részt vettek, illetve az új gyűjtemény gazdagításához hozzájárultak, valamint azokat, akik ehhez szakmai segítséget nyújtottak.
A megnyitónk készült felvételek pedig Janka Lászlónak köszönhetőek.
Vélemény, hozzászólás?