Ma négy éve volt a választás, melynek eredményeképpen a Pomázi Lokálpatrióták és a baloldali pártok (Mszp, Dk, Együtt-Pm) támogatásával új emberként és szinte ismeretlenül kerültem be a testületbe.
Korábban soha nem politizáltam, ez némileg érthetővé teszi, hogy a legkülönbözőbb jelzőkkel és minősítésekkel illettek képviselő társaim. Miket tudtam meg magamról! Most már csak nevetek rajta, de akkoriban nem találtam ezt olyan viccesnek.
Komolyan vettem a feladatomat, ezért ha mellébeszéltek a kérdésemre, újra rákérdeztem. Erre megkaptam a kritikát, hogy nekem mindent többször kell elmondani, mert elsőre nem értem meg. És újra elmondták ugyanazt.
A közbeszerzések anyagának kikérése idején kétségbe vonták, hogy meg tudom érteni. Mert szerintük az túlságosan bonyolult. Végül mindig késve, és hiányosan kaptam meg, amit kikértem.
Később előléptem, már a barátaim szócsöve lettem. Polgármester úr szerint a háttérből irányítanak engem, Ők tudják is hogy kik.
Ezt követték a morális kifogások. A közbeszerzések vizsgálatánál bizony oldalszámra lehetett sorolni a szabálytalanságokat, ellenőrzés hiányosságait, esetleg nemlétét, az ebből eredő károkat. A reakció a felháborodás, szerintük vádaskodom.
Polgármester úr példaképül állította elém Vaizer Zsigmondot, mondván, voltak itt már becsületes és tisztességes baloldali képviselők – ellentétben velem – vegyek példát róluk.
Egy alkalommal hazaküldött vasalni, mert nem tetszett neki a véleményem. És megállapította, hogy az a baj velem, hogy nem szeretek vasalni.
Én azért a négy éves előmenetelemmel elégedett vagyok. A múlt havi testületi ülésen már legfőbb kritikusom is egyenesen Sargentini asszonyhoz hasonlított.
Szerintem kiváló előmenetel!
Vélemény, hozzászólás?