Pilisi kilátások– túrabeszámoló

Vége a kánikulának, beköszöntött a szeptember. Ez szombat reggelig föl sem tűnt. Akkor viszont a szokásos hóeleji túrára indulva szemerkélő eső fogadott. Na, gondoltam magamban, nem sokan jönnek ma el.

Az állomáson meg is lepődtem a sok buszra várakozó kiránduló látványán. Mi 21-en voltunk. Kétbükkfa-nyeregnél elkészült a szokásos startfotó. Új túrázók is jöttek velünk, akik közül kettő rögvest a figyelem középpontjába került. Természetesen négylábúakról van szó. Kutyákkal már túráztunk együtt, de macskákkal még nem. Kis idő elteltével megszoktuk, hogy picit jobban figyeljünk a lábunk elé, de más gond nem volt, mert a cicák ügyesek és szófogadók voltak.

Utunk első állomása a Fekete-kő nevű kilátópont volt. Innen pazar panoráma tárult elénk. Pilisszentlélek volt alattunk, de Esztergomot és azon túl a távoli szlovákiai hegyeket is meglepően tisztán láthattuk. Persze, hiszen a reggeli eső abbamaradt, az időjárás megint kegyes volt hozzánk, az eső viszont a levegőt megtisztította a szálló porszemcséktől.
Itt rövid megemlékezést is tartottunk a pár éve elhunyt, MTE-t újra alapító elnökünkről, Peták Istvánról az emléktáblájánál. Majd egy elég nehéz szakaszon haladtunk tovább a Pilis-nyeregbe. Itt hosszabb pihenő következett, ahol több eltévedt vagy csak teljesen más irányba tartó túrázót igazítottunk el a helyes irányba. Mi pedig elindultunk a piroson Klastrompuszta irányába.Innen a zöld keresztre váltottunk és pár száz méter után ezt is lecseréltük az induló zöld háromszögre Ez egy rövid szakasz volt, mely a hozzáértők számára jelezte, hogy egy újabb kilátóponthoz tartunk. Szinte a semmiből került elénk az erdőben a Kémény-szikla tömbje, melyre pici emelkedéssel érkeztünk. Talán, ha 20 négyzetméteres az egész sziklatömb. Alatta a feneketlen nagy mélység. Korlát meg sehol. Mégis azt a panorámát, ami ott fogadott! Szavakkal el sem lehet mondani. Beszéljenek a képek.
Pihenés, fényképezés, gyönyörködés majd elindulás visszafelé. A zöld háromszög végén a csapat kettévált, a többség a két András vezetésével elindult a sárga sáv irányába, majd onnan vissza a Pilis-nyeregbe. Mi heten pedig bevállalva a komoly meredekeket elindultunk a Barlangok irányába. Sikeresen eljutottunk a több barlang összekötésével feltárt barlangrendszer bejáratához, mely mára az ország harmadik leghosszabb barlangjává nőtte ki magát.
Bemenni csak az elejébe tudtunk, mert a barlang az amatőrök elől le van zárva. Rövid nézelődés után elindultunk mi is visszafelé. Eseménytelen utunk volt visszafelé Kétbükkfa-nyeregig. De volt, amit csak most vettünk észre fordított irányból, s azonnal le is fotóztuk. Pár perc híján el is érhettük volna azt a buszt, amin a többiek jöttek haza, de mi lazán a következőt céloztuk meg. Vesztünkre! Bár húsz perccel hamarabb odaértünk, de busz helyett a pilisszentkereszti tűzoltóautó jött szirénázva. Aztán a pomáziak. Majd még két rendőrautó. Rossz ómen. Szerencsére nem a busszal volt a probléma, hanem egy személyautó gyulladt ki és égett le.Viszont a buszunk jó háromnegyed órát késett emiatt.  A buszon megtárgyaltuk, hogy még így is egy nagyon jó napban volt részünk. Októberben már egy igazi őszi színpompás kirándulásra számíthatunk.

A képekért köszönet Selley Tamásnak

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.