A méhészkedés 12 hónapja Pomázon

Köszöntöm a Pomázi Cseresznye olvasóit. Waldmann Zoltán vagyok. Nekem is – mint bárki másnak -, lehetőségem nyílik az oldalon érdekes, vagy annak vélt írást megjelentetni. Ezúton bátorítok erre másokat is. Szakmámat tekintve diplomás mérlegképes könyvelő vagyok, mellette méhész. Nagyapám 1934-ben kezdett méhészkedni, és mintegy 150-200 méhcsaláddal méhészkedett. Mondhatni, hogy a méhkaptárok közt nőttem fel és tanultam meg elég gyorsan, hogy a méhecske melyik fele szúr. A méhek és a méhészkedés szeretete a mai napig meghatározó része az életemnek, családomnak. Ahogyan a világ, úgy a méhészkedés is állandóan változik, folyamatos tanulást, képzést igénylő tevékenység, egyre több és nehezebb kihívással.

Méhészettel foglalkozóként azt tapasztalom, hogy ez embereket egyre inkább érdekli, hogy hogyan is készül a méz. A hírekben egyre többet hallani mézhamisításról, a méhészeti ágazatot érintő, egyéb problémákról. Tőlem is nagyon sokan kérdezik, hogy mi fán terem a méhészkedés, hogyan készül az igazi méz. Lehetőséget kaptam az oldal szerkesztőitől, hogy a most induló sorozatban bemutassam a méz útját a virágoktól a méhek szorgos munkáján át az asztalig.

Hónapról hónapra haladva fogom bemutatni, hogy a méheknek és méhészeknek milyen, és mennyi munkába kerül az asztalra kerülő méz előállítása. Milyen érdekességeket tartogat a méhek körüli munka, milyen szépségei és nehézségei vannak a méhészkedésnek. A méhészet is szakma, ami nagyon sok tanuláson és tapasztalaton alapszik. Ezért nem online méhészképzést kívánok tartani és szakmai fogásokkal sem szeretném az olvasókat untatni, igyekszem a témát érthetően, leegyszerűsítve, de remélhetőleg az olvasó szemszögéből élvezhetően és érthetően bemutatni.

Vágjunk is bele, de először ismerkedjünk meg néhány nélkülözhetetlen alapfogalommal:

Az anya: a méhcsalád alapja, nőnemű rovar. Egy családhoz egy méhanya – a köztudatban méhkirálynőnek is nevezik – tartozik, nélküle a család csak rövid ideig életképes. Ő tartja össze a családot, és ő biztosítja az utánpótlást. Teste a dolgozókénál nagyobb. A könnyebb megtalálhatósága és életkorának megállapítása érdekében 5 féle jelölőszín valamelyikével jelölik az új anyát: fehér, sárga, piros, zöld, kék (a képen fehérrel). Minden évben más színnel jelölik az anyákat, a színek ötévente ismétlődnek.

Az anya 3 – 5 évig is élhet. Kétféle petét rak: megtermékenyítettet és megtermékenyítetlent. A megtermékenyített pete, a méhanya és a dolgozó méh kezdeti alakja, utóbbi a heréé.

A dolgozók: Velük találkozhatunk a kertben. Nőnemű rovarok, ám termékeny peték lerakására alkalmatlanok. Létszámuk: több ezer egyedből áll (20-80 ezer). Feladatuk az életkoruktól függően változik: építés, a fiasítás ápolása, takarítás, élelem és víz begyűjtése, a család védelme. Ők rendelkeznek fullánkkal és méreghólyaggal. Várható élettartamuk nyáron egy-másfél hónap, télen 6 hónap.

A herék: hímnemű egyedek. Létszámuk a dolgozókénál sokkal kevesebb. Feladatuk az anya megtermékenyítése, semmilyen más munkában nem vesznek részt. Felismerhető nagy szeméről, tömzsi alakjáról, fullánkjuk nincs. Várható élettartamuk másfél hónap.

A kaptár: Lényegében méhlakás. Különböző típusai és méretei léteznek. A képen, Hunor rakodó kaptárok láthatók. Alsó rész a fészek, felső rész a méztéri fiók.

A keret: Nevéből is adódik, hogy (hárs)fából készült keret, amibe függőlegesen és vízszintesen 0.5 mm vastagságú huzal kerül, majd a keret belsejében építik ki a méhek a hatszög alakú sejteket. Ehhez segítség a viaszból készül műlép, ami egy viaszlap, amibe a sejtek előnyomott formája (hatszög alakú nyomat) kerül. A keretek egyesével mozgathatók. A kaptárból kivehetők.

Megoszlanak a vélemények, hogy valójában mikor is kezdődik a méhészeti év. Szerintem az idei szezon már tavaly ősszel elkezdődött, mikor a méheket felkészítettem a télre, amivel az idei évet megalapoztam. Ettől függetlenül most mégis inkább a tavasszal kezdeném a méhészeti év bemutatását.

 

Március

Márciusban megélénkül az élet a méhesben, méheink legalább annyira unták már a hosszú telet, mint mi. Alig várták, hogy ismét szorgos-lendületes munkához láthassanak.

Az ide tél egyenletes, hosszú hideg időjárása mind a méhek és mind az atka szaporodása szempontjából is kedvezőbb a családokra nézve, mivel később indul meg a fiasítás, és az atka nem képes sokáig fiasítás nélkül megmaradni, így szaporodni sem. Itt egy kicsit el kell időznünk, hogy megtudjuk, milyen atkáról van szó, és mi is az a fiasítás, mert ezek a fogalmak is állandó szereplői lesznek a sorozatnak.

 

Fiasítás: A méhanya petét rak a hatszög alakú sejtekbe, ebből fejlődnek az egyedek. Minden sejtbe egy pete kerül. A petéből 3 nap után kialakul a lárva, amit méhész-nyelven álcának nevezünk. A petét és lárvát a dolgozó dajkaméhek látják el táplálékkal. A megfelelően ellátott lárva sejtjét a méhek viaszlappal fedik a 9. napon. Az álca bábbá alakul, majd fejlődése végén átrágja magát a viaszfedélen, kikel. A pete, álca, báb és még nem kikelt méh együtt a fiasítás. A fiasítás neveléséhez a hőmérsékletet 35 °C körül kell tartaniuk a méheknek, pár fokos eltérés már a fiasítás károsodását eredményezheti.

Ázsiai méhatka (Varroa destructor) a háziméh (Apis mellifera) ektoparazitája. A mai méhészet egyik legnagyobb ellensége, tapasztalt, profi méhészeket is képes térdre kényszeríteni. Ezek az atkák csak méhek kolóniáiban élősködve képesek szaporodni. A méhek testfelületén megtapadva azok szövetnedveiből táplálkoznak, miközben további kórokozókat (pl. vírusokat) is terjeszthetnek. A terjesztett betegségek hatására a mézelő méh kolóniája legyengül és a méhész szakszerű gondozása nélkül elpusztul. Nyitott méhsejtekbe petéz. A lerakott peték a fedett méhsejtekben fejlődnek ki, majd az újszülött méhvel együtt elhagyják a méhsejtet, hogy hónapról hónapra duplázzák a populációt. Az alábbi képen bekarikázva látható a méhecskén csüngő atka. Az atka elleni védekezésről is szó esik majd részletesebben később.


Március elő hétvégéje szerencsére meghozta a várva várt tavaszt, és belenézhettem a kaptárokba. A méhek teljes egészében meg tudták tenni a tisztuló kirepülést, megkezdték a kaptárok belső tisztogatását, kihordják a tél folyamán elhullott társaikat, és a szemetet. Márciusban már ad virágport a mandula, barackfa, cseresznye és még sorolhatnám. Van olyan növény, amely nektárt is termel.

Márciusban a méhcsaládok lendületes fejlődésnek indulnak, az anyák szorgalmasan petéznek, egyre jobban kiterjesztik a fiasítást. Ilyenkor nagyon fontos a fészek megfelelő takarása, hőszigetelése. Ugyanis, ahogyan előbb is írtam, a fiasításnak 35 °C melegre van szüksége, és ezt a hőt a méhek állítják elő, amihez élelmet fogyasztanak. Ha megfelelő a szigetelés, akkor értelemszerűen kevesebb munkával tudják a megfelelő hőmérsékletet biztosítani. Nekem úgynevezett Hunor rakodó kaptáraim vannak. Ez a kaptár két részből áll. Alsó rész a fészek, itt telelnek a méhek és itt petézik a méhanya, ezen a részen van a kijáró is. A felső rész a méztéri fiók, ami levehető. Ide pedig a mézet gyűjtik. A fészekben és a méztérben is 11-11 keret található. Ősszel a mézteret lezárom, a méhek csak a fészekben tartózkodnak, és a fészek 11 keretéből elveszek 3-4 keretet, hogy a méhek 7-8 kereten teleljenek. Ennyi elég nekik, itt raktározzák el a téli élelmet, itt töltik a telet. Erről részletesebben majd ősszel írok.

Kora tavasszal nagyjából 2-3 kereten van fiasítás – méhanyától és család erősségétől függően-és csak egy-két tenyérnyi részen. Azért ilyen kevés, mert a hideg miatt ennyit tudnak a méhek melegen tartani, és télen az anya is szinte teljesen leáll a petézéssel. Ahogy melegszik az idő, úgy növekszik az anya által lerakott peték száma, amiből egyre több méh lesz. Fel kell tudni mérni, hogy mekkora kiterjedésű a fiasítás, mennyi helyre van szükségük. Kell-e a fent említett módon szűkített fészket bővíteni, vagy még ráér. Ha bővíteni kell, akkor hány kerettel stb. Ahhoz, hogy ezt ránézésre el lehessen dönteni, sok év tapasztalattal kell rendelkezni. Ha túl kevés a keret, akkor az újonnan kikelt méhek miatt beszűkül a tér és a család „megszorul”, elindul a rajzási láz, minek következtében a méhanya petézése lelassul, a család fejlődése elmarad a többi családétól. A méhek azzal kezdenek foglalkozni, hogy a kinőtt otthonuk helyett új helyet keressenek, ami a termelés rovására megy.

Nagyon fontos eleme az átvizsgálásnak az élelemkészlet felmérése. Amíg nincsen külső nektárforrás, addig a méhek az ősszel elraktározott élelmet használják. Ha az kevés, akkor éhen halnak. Előfordul, hogy még ugyan van élelmük, de már a végét járja. Abban az esetben cukorlepényt kapnak, vagy ha az időjárás melegebbre fordul, akkor híg élelmet. A kereteken lévő fiasítást a méhek fűtik. Az adott keret sejtjeiben kell, hogy legyen elég élelem, mert ahol fiasítás van, azt a méhek akkor is fűtik és gondozzák, ha nincsen elérhető távolságban élelmük. Ez oda vezet, hogy éhen halni is képesek, de a fiasítást nem hagyják felügyelet nélkül. Ezért a szeszélyes tavasz igen nagy veszélyeket rejt. Míg télen a nagy hidegben a méhek összetömörülve tartózkodnak a kaptárban, addig tavasszal, ahogy nő a fiasítás kiterjedése, úgy egyre több méhre van szükség ezek gondozására, egyre jobban széthúzódik a család a kaptárban. Ha viszont hirtelen ismét hideg idő – esetleg fagyos éjszaka, hideg nappal – tér vissza, akkor probléma adódhat. Szerencsére az idei március nálam nem okozott meglepetéseket. Azonban országos szinten sok méhésznek szomorú véget ért a tél. Az ország több pontján 30-40 százalékos elhullásokról számolnak be a méhészek, és tavasszal a legyengült családok is meglehetősen sérülékenyek.

Március közepe hűvös volt, de a hónap vége felé közeledve, a magasabb nappali hőmérsékletnek köszönhetően, hosszadalmasabb munkálatokat is el lehetett végezni. A kaptár aljára hullott viaszdarabokat, elpusztult méheket stb. segítettem a méheknek kipucolni. A méhek is megtennék, de ami nekem néhány mozdulat, az nekik napokig eltarthat.

Márciusban el lehet kezdeni a méhek úgynevezett serkentő etetését. Ez vízzel higított méz, vagy cukor is lehet. Ebből a méhek nem raktároznak el, nem keveredik az igazi mézzel, hanem elfogyasztják, és úgy érzékelik, hogy nektárhordás van, ezért egyre intenzívebb petézésbe kezd az anya is. Sok méhésznek cél az áprilisi repcevirágzás. Addigra kell ütőképes családokat összehozni. Repcére nem vándorlok, és Pomázon ahol a telephelyem van, ott bőséges virágpor és nektár van ahhoz, hogy a családok szépen fejlődjenek kevesebb serkentéssel is. Cél, hogy a tavaszi virágok – és májusban – az akác nektárját minél több méh gyűjtse.

Összefoglalva tehát, legfontosabb márciusi feladat, meggyőződni arról, hogy a családok átvészelték-e a telet; minden családban van-e anya, ami petézik; van-e elegendő élelmük a külső nektárforrások megjelenéséig, ha nincs, akkor pótlás; fészek szűkítése vagy éppen bővítése és megfelelő hőszigetelése; kaptárok takarítása; serkentő etetés.

 

A következő bejegyzés nem lesz ennyire terjedelmes, mivel az április kevésbé mozgalmas hónap méhészkedés szempontjából, valamint az alapfogalmakkal sem kell ismerkednünk. A méhcsaládok fejlődését biztosító beavatkozásokról, az akáclegelő előkészítéséről, méhegészségügyi vizsgálatról, vándorláshoz szükséges okmány/engedély beszerzéséről fogok írni.

 

 

 

“A méhészkedés 12 hónapja Pomázon” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Zoli, nagy örömmel és érdeklődéssel olvastam a cikked, várom a következőt! S.Cs.

    1. Szia Csilla! Köszönöm az elismerő szavakat. Igyekszem a következő cikkeket könnyedebbre és érdekesre fogalmazni. Az első rész megírása volt nehezebb, mert ahhoz, hogy követni lehessen, tisztában kell lenni néhány fogalommal, ami szárazzá teszi az olvasmányt. De reméljük a következő hónapok tartogatnak érdekességeket, amikről be tudok számolni. Zoli

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.