A szenvedelmes kertész kalandjai – 6. A francia konyha és a darálék dicsérete

Berobbant a tavasz, sőt néha nyarat idéző meleg napoknak örülhetünk. A kert virágoktól pompázik földön és levegőben, a gyümölcsfák is szirmot bontottak. Méhek döngenek, minden illatozik, a legszebb időszaka ez a kertnek.

Sajnos nem lehet teljesen elandalodni, mert támadnak a vadállatok is, a kertész dédelgetett zsenge terményeire vadásznak.

A saláta első leveleit szeretném szedni néhány napon belül, ha a csigák meg nem előznek. Elég lehangoló, hogy a csigákkal kell versenyt futnom, és nem lehetek biztos a győzelemben. Kora reggel azt látom, hogy egy méretes példány csámcsog az ágyásban. Még akkor sem hagyja a zsákmányát, amikor arrébb tessékelem.

Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy az a francia chef, aki kitalálta a burgundi csigát (https://gasztroabc.hu/recept/2523_burgundi-eticsiga/) biztosan kertész is volt, és így állt bosszút. Megjegyzem, az idézett recept (6 főre) így kezdődik: Végy 72 db éticsigát…. Nálunk a család nem annyira kalandvágyó, én meg nem annyira bevállalós, hogy felvegyem az étrendünkbe a csigatál készítését. Azonban ha valaki szeretné kipróbálni, nálam jutányosan kap egy próba adagra elegendő alapanyagot.

A gasztro kitérő után rövid beszámoló a zöldborsó helyzetről:
A legelőször vetett ágyásokban nagyon gyéren keltek ki a magok, a hiányzó részeket hétvégén pótoltam. Az üvegházban, virágládában nevelt szépen megnőtt borsót kipalántáltam. Igen, én ezt már tavaly kipróbáltam és bevált. Sokkal biztosabb a kelés, a madarak nem csipegetik, a macskák nem fekszik ki, a melegben gyorsabban nő, könnyű kiültetni. Egy megfelelő mélységű barázdát húzok, óvatosan mellé borítom a virágládából földdel együtt a palántát.  Jól látszik, hogy a gyökér már teljesen átszőtte a láda alját, nem lehetett volna sokkal tovább várni a kiültetéssel. Ha a gyökérszálak még nem gubancolódtak szétválaszthatatlanul össze, akkor lazítani lehet a sűrűségen – jobban is fejlődik, ha több a helye -, ezt akkor lehet könnyen megtenni, ha száraz, porhanyós a láda földje.

A beültetés után kell jó bővel belocsolni. Nekem az 5×40 cm-es virágládákból 2×2,5 m vetemény lett.  Ekkor majdnem olyan hagyományos, gondosan gereblyézett kert képét mutatta, mint amilyen nálam soha nem szokott lenni. Azért nem, mert nem hagyom csupaszon a földet, ezt is gyorsan betakartam, azaz mulcsoztam ágdarálékkal.  A felszínre, a palánták köré (sorok mellé) legalább 2-3 cm vastagon terítettem a mulcsot. Soha nem volt még ilyen jó dolgom, hogy annyi mulcsot használhatok, amennyit csak akarok.

Több mint 3 m³ darálék áll rendelkezésemre, amit 2 kertben keletkezett ágnyesedék ledaráltatásából nyertünk. 2-3 évente vissza kell vágni a nagyon magasra nőtt sövényt, a mogyoróbokrokat, tiszafákat, és a gyümölcsfák alakítása, hajtások ritkítása sem maradhat el. Ennyi gallyat képtelenség kézzel darabolni, különösen, ha a sövény szúrós tűztövisből áll, mint nálunk is részben. Erre megoldás a szolgáltatásként házhoz hívható ágdaráló. Ha rendezetten, egy irányba fordítva kupacoltak az ágak, nagyon gyorsan, öles adagokban etetik meg a géppel. A darálékot a teherautóra köpi, amit a munka végeztével kérés szerint leborít, vagy elvisz.


A gyerekeknek még a kukásautónál is izgalmasabb látvány, a szomszédból is átjöttek megcsodálni. A végtermék nekem olyan érték, hogyha nem lenne, zsákosat vettem volna drága pénzért. A száraz falevéllel való takarás nagyon jó télen, amikor nincs vetemény, de egyébként mulcsként elég macerás dolgozni vele. Kisebb mennyiséget házi aprítógépen is feldolgozhatunk, vétek volna zöldhulladékként elszállíttatni. Meggyújtani pedig egyenesen bűn. Egyetlen ilyen órákig kínlódó kupac az egész völgyet beteríti fojtogató és fullasztó füsttel. Sajnos felelőtlenség és a rossz megszokás – nagyapáink is így csinálták – ősszel és tavasszal füstfelhőbe vonja a várost.
Végül örömmel jelentem, hogy elkezdhettem szedni nemcsak az áttelelt gyökérzöldségeket, de az új salátának valókat is. A medvehagyma mellett hatalmas mennyiség tyúkhúr nőtt néhány nap alatt, és a retkek is szépen kigömbölyödtek, fogyaszthatóak. Az utóbbi napok egyik legfinomabb gyors ebédje lett egy közepes nagyságú (saját!) céklával. A céklakarikákat olajon sütöttem balzsamecettel, megfordítás után gomolyát szeltem rá, salátával, snidlinggel tálaltam.

Grillezett gomolyával még jobb lett volna.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.