Pomázi Cseresznye a pomáziak és a turisták kiskátéja

Gondolatok nagyböjt idején

 Nagyböjt első vasárnapján olvastam Mt. 4,1-11. verseit amiben a három megkísértésről ír. Sok gondolat kevereg bennem. Például az, hogy a milyen volt a megkísértés akkor és milyen ma! Ha behelyettesítjük magunkat az ÚR helyébe megtehetjük, mivel a képmására teremtett a sátán ugyanaz sőt még több van belőle.

Mi is a megkísértés a mai ember számára?

Számtalan van most csak egyet emelek ki.
Ha a kedves olvasó bemegy bármelyik  nagyáruházba mit láthat mit hallhat (ha látja és hallja)? Az összes érzékszervén keresztül befolyásolják (fül,szem tapintás lelki szellemi ráhatás). Még be sem lép már hallja a mi kultúránktól idegen zenének nevezett zajt.Legyünk modernek, nyissunk a világ felé de mi jön a nagyvilágból jó vagy rossz? Ha körülnéz a vásárló teli polcokat árukavalkádot, bőséget irritáló fényeket, villogást talál.Nagyon jól fel van építve a rendszer. Mi ez ha nem megkísértés? De ha besétálunk a polcok közé megtaláljuk a Barbie babát, az erőszakos robotot, a géppuskázó rendőrautót, mi ez ha nem megkísértés? Ezt megveszik gyermekeiknek, unokáiknak csupán szeretetből, közben csak ártanak nekik.
De ha a konyhai gépek és kütyük közé keverednek, meglepő mennyiséget találnak. Az esendő ember elcsábul megveszi esetleg 2-3 darabot (mert olcsó) majd hazaviszi kipróbálja, csalódva állapítja meg,hogy nem is olyan jó, gyors majd felteszi a polcra a többi mellé, kis idő múlva kidobja (csak remélhetem, hogy nem az erdőszélre), mert nincs több hely. Mi ez ha nem megkísértés?
Véleményem szerint a fő baj, hogy már nem tudja a mai agymosott, liberalizált ember, hogy ez jó vagy rossz. A XXI. századi liberálissá, fogyasztóvá degradált ember annyira szifilizált, hogy nem tudja eldönteni, hogy kell vagy nem kell-e neki valami, vagy sem – tisztelet a kivételnek.
Ezekkel a gondolatokkal búcsúzik
Guszter János


Bejegyzés dátuma:

Kategóriák:

Hozzászólások

Egy hozzászólás a(z) “Gondolatok nagyböjt idején” bejegyzéshez

  1. Ország István avatar
    Ország István

    Mi a megkísértés?
    Teljesen egyetértek a cikk szerzőjével, hogy a vásárlás nagy kísértés és valóban hatalmas méreteket ölt a felesleges vásárlás.
    Miért vásárolunk feleslegesen. Néhány ok:
    -Presztizsből
    -Divatból
    -Kivagyiságból
    -Dicsekedhessünk vele
    -Mutogathassuk
    -Netán elhisszük a reklámokban sugárzott előnyöket
    -Nincs pénzünk az igazira ezért megvesszük a helyettesítésnek szánt gagyit
    Ez mind közrejátszhat. Van mikor nem is tudatosul bennünk ez.
    Valódi a kísértés, nehéz ellenállni. (Azt azért szeretném megjegyezni, hogy ilyen mindig is volt. Ilyen az emberi természet.)
    Mit lehet tenni ellene?
    Nehéz kérdés.
    Szerintem mutassunk példát. Vásároljunk Pomázon, vásároljunk helyi termelőtől, vásároljunk helyi termékeket.
    Meséljük el barátainknak, ismerőseinknek, milyen jók Imréék szörpjei, lekvárjai, meséljük el, hogy milyen jók a Pomázi Közösségi Életkert termékei…

    Sajnos a cikk több elemével viszont nem tudok egyetérteni.
    Ennek ellenére örülök, hogy leírta a szerző. Ez szükséges ahhoz, hogy megértsük egymást.
    Mi a mi zenénk és mi a kultúránktól idegen zaj?
    A népzene csak a mi zenénk?
    Vagy az egyházi zene és a komolyzene is?
    Mi a helyzet a többivel? Opera, operett, jazz, pop, rock, reggie, techno …?
    Ezeket nem jó, nem szabad hallgatni?
    Van jó zene tőlünk nyugatra és keletre is és van rossz zene nálunk is.
    Megértem a szerzőt, hogy nem szereti az áruházakban szóló zenét. Engem is zavart, mikor nemrég a HÉV-en 2 fiatal lány hangosan hallgatott lakodalmas rockot.
    De nem minősíteném a leírtak szerint.
    Itt is a jó példa és a lehetőségek megteremtése vezethet jó útra.
    Szerencsére Pomázon van egy jól működő zeneiskola, ahol a gyerekek megszerezhetik a kulturált zene szeretetét.
    A családok, közösségek is mutathatnak jó példát, de vigyázzunk, mert a tiltás, lenézés nem vezet eredményre, általában visszájára fordul.

    A másik nagy problémám az agymosott, liberalizált jelzővel van. Úgy érzem, mintha szinonimaként használná a 2 jelzőt a szerző.
    Szomorú vagyok, mikor a liberális szót egyértelműen negatív jelzőként használják. Ez sajnos egyre elterjedtebb manapság.
    Miért vagyok szomorú emiatt?
    A liberalizmus alapvetően a személyes szabadságot és törvény előtti egyenlőséget jelenti.
    Mi a rossz ebben?
    Talán a szolgaságra vágyunk vagy a törvény előtti egyenlőtlenségre?
    Vagy a sajtószabadsággal van problémánk?
    Nem hiszem.
    Aki 1848 eszméit egy kicsit is magáénak vallja, az nem lehet a liberalizmus ellen.
    Persze van anarchia, amit tévesen összemosnak a liberalizmussal, ami tényleg káros (bár vannak ennek is hívei).

    Vagy beszéljünk a multikról vagy a szabadkereskedelemről, ami nem is igazán szabad (az szabad, amit a fejlett országok szabadnak akarnak).
    Ha erről beszélünk, akkor azt én sem helyeslem a mai formájában.
    Csak ezzel meg az a problémám, hogy nemrég szavazta meg illiberális kormányunk a szabadkereskedelmi egyezményt (CETA) Kanadával.
    Akkor hogy is van ez? Ki liberális és ki illiberális?
    Szóval én maradok a szó eredeti jelentésénél és számomra a liberális értékek a személyes szabadságot, a törvény előtti egyenlőséget és a sajtószabadságot jelentik.
    Ezek az értékek nem ütköznek a hagyomány tisztelettel, a hazafisággal vagy a könyörületességgel, amely értékeket szintén magaménak vallok. Sőt!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük