MTE PO májusi túrája: Prédikálószék—Vadálló kövek

 

Tavaly nyáron az MTE Pomázi Osztálya már szervezett túrát erre az útvonalra. Akkor nagyon meleg nyár volt és Dömös felől mentünk Szentlászlóra. Most, hogy a csapat másik fele is el tudjon jönni, ezért fordított irányból jártuk végig.
Az előjelek kedvezőtlenek voltak. Többen érdeklődtek: ilyen időben is lesz-e túra. Ugyanis előző délután és még éjjel is jócskán esett az eső.  Végül is 18 mindenre elszánt erdőjáró vágott neki a bizonytalanságnak. A párás felhőbe ki- be bujkálva enyhe, de folyamatos emelkedőn közelítettük meg a 6 km-re lévő Prédikálószék tetején nemrég felállított új kilátót.

 

 

Bár a levegő még mindig nagyon párás volt, de szerencsénkre a kilátóból már láthatóvá vált a Duna-kanyar íve, a Szent Mihály-hegy és a Börzsöny egyes részei.

 

Utunkat innen már lefelé folytattuk. Meglepődve tapasztaltuk, hogy az előző napi jelentős esőzés ellenére a sziklás, morzsalékos talaj helyenként porzott a talpunk alatt. Ez még jobban megnehezítette, az amúgy is komoly meredeken való leereszkedést. De minden nehézségért kárpótolt a látvány. Nem véletlenül tartják sokan ezt a szakaszt a Pilis legszebb részének.

A tavasz teljes pompájában virult az erdő többféle zöldje, a kisebb tisztások virágcsodái a kankalintól a kosborig. Mindezt megtetézte a háttérben fel-felbukkanó Duna-kanyar látványa.

 

A Vadálló kövek különleges természetes sziklaképződményei csodálattal töltöttek el minket. A leglehetetlenebb helyen is megkapaszkodó fa, az út menti sziklán sütkérező gyíkok, a sziklák tövében megbúvó virágcsoportok békéje mind azt üzente nekünk, itt mi vendégek vagyunk, ez az ő otthonuk.


Tudjuk. Vigyáztunk is rá, hogy a lehető legkisebb mértékben zavarjuk. Aki rendszeresen járja az erdőt, az óvja, nem tőlük kell félteni, hanem az olyan elrugaszkodott gondolkodásúaktól, akik pl. víztározót akartak építeni a hegytetőre vagy akik számára az erdő is csak üzlet. Dömös előtt a Rám-völgyben lévő Szent-fa kápolnánál pihentünk meg.

 

A patak partján látott újszülött bárány képével búcsúztunk az erdőtől és tértünk vissza a civilizációba. Napfény kísérte utunkat, remélni sem lehetett szebb kirándulóidőt.

Köszönet a képekért Selley Tamásnak!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.