Rendhagyó körséta Pomázon I/2

I/2   Az állomástól a suliig

Átsétálunk a körforgalom melletti gyalogátkelőn. A túlsó oldalról egy rövid visszatekintés keretében ránézünk a körforgalom közepébe állított napórára: egyszerű, de minőségi iparos munka. Hogy mit jelképez? Esetleg azt, hogy Pomázon az idő megállt.  A köré ültetett, mostanában újra divatba jött levendula bokrosodása miatt pár év múlva megközelíthetetlen lesz.
Tovább haladva egy fém kerítésű épülethez érünk. A régi Pomáziak Hamar-házként emlegetik. A város egyik népművészeti bemutatóháza volt. Oly jó gazdája volt településünk, hogy a teteje beázott, a falai penészesedtek, a gyűjtemény kezdett tönkremenni. El is adták az épületet aprópénzért (9 millió körüli áron) telekkel, székelykapuval együtt. Csak a telek jóval többet ért! Érdekes, a vállalkozó, aki megvette, rögtön rendbe tudta tenni az épületet és környékét. Ja, és a székelykaput árulni kezdte. A város vezetése az utolsó pillanatban feleszmélt és visszaszerezte a kaput. Aztán restauráltatta, hogy újra felállíthassa. Belekerült mindez emlékeim szerint 2-2.5 millióba. Az eredmény: a város elvesztett egy központi helyen lévő ingatlant 6-7 millió bevételért, viszont a vállalkozó kiemelt főutcai ingatlanhoz jutott hozzá. Mi, pomáziak meg nemcsak egy ingatlannal, hanem még egy gyűjteménnyel is szegényebbek lettünk.

A székelykaput legalább az út túloldalán, a park közepén megtekinthetjük.
Innen már csak pár lépést megyünk tovább. Az épület sarkánál található egy frissen aszfaltozott rész. Olyan 35 négyzetméteres db-ról van szó. Ideje volt már rendbe hozni, a régi betonozott feljárót szétmarta az intenzív sózás. Ez a kis darab szűk 900 ezer Ft-ba került. Ránézésre 3-4 szer akkora, mint egy átlagos kocsibeálló. Kíváncsi lennék rá, mindez magánszemélynek mennyibe került volna, szerintem a fele lenne reális.

Menjünk most tovább! 150 méter után egy gyalogos átkelőhöz érünk. Itt évente két-három gázolás van. Miért? Enyhén kanyarodik az út, kelet-nyugati tájolása van, ez különösen reggel a vakító napsütéskor azt okozza, hogy a gyalogost nem vagy csak nagyon későn lehet észrevenni.  Sötétben viszont rosszul van kivilágítva. Valamit kellene csinálni, míg komolyabb tragédia nem történik.
Bekanyarodunk a gyermekorvosi rendelőhöz. Egyik beálláskor egy autósnak sikerült a masszív fémkorlátot megrongálnia. Sokadszori kérés után a problémát megoldották. Tőből levágták a hibás részt. Mindez húszezret meghaladó pénzért. A papírokban ez úgy szerepel, mint korlátjavítás. A papír mindent kibír. Ezért a számlára tetőjavítás is került.  Lehet, hogy volt is.
Menjünk fel a Jankovich utcán az első kereszteződésig! Itt legalább 1.5-2 éve folyik ki a víz az aszfalt alól. Milyen víz? Forrásvíz, rétegvíz, vagy egyszerűen csak szennyvíz, azt nem tudom. Viszont itt a tél. A hőmérséklet 0 fok alá kerül, a vízből jég lesz. Valakinek, aki gazdaként szemléli a várost, lépnie kellene. Nem elég széttárni a kezünket, ez nem az én problémám.
Kanyarodjunk itt balra, és menjünk végig a Rózsa utcán! Már messziről látszik az utca végén a színes kerítés. Ez a kerítés, mely jelképpé vált. Jelképpé, a jószándék, a tenni akarás, a vidámság, egy közösség összetartozásának jelképévé, de sajnos az emberi butaság, rosszindulat, a szürkeség dicsőítésének jelképévé is. Ismertté vált általa Pomáz.

(folytatás holnap)