Sárkereszt, vagy amit akartok

Krisztus megkeresztelésének napján. Már a kocsiból kilépve tócsát “fogtam”.
De csak jöttek és jöttek a turisták, 102-en. Hozták a sok égetnivalót. Ki magán, ki a hátizsákjában.
Lujó hozta a családját és a szentendrei túravezetőt, Beck Laci-bácsit, hogy a tömeget terelni tudják.

 

Volt “hegyi beszéd” is, a Vróci úton.

 

Mentünk az ösvényen, egy km hosszan.

 

Magán erdő irtás! A Természetvédelmi Parkban!
Nem a sár fájt. Hanem az, amit láttunk, hallottunk.
Hogy is van ez?

 

Vonultunk tovább, be az erdőbe. Lujó elöl, hátul most én.

Két oldalt avar és sziklák, az úton víz, esetleg sár.
60 fokos emelkedő, bejgli égető.  I. Stáció.
Turistalépcső, péppé taposva. Minden eszköz megengedve, hogy a hölgyek feljussanak a tetőre!
Csakhogy az urak is csúszkálnak ám!
Újabb hegyi beszéd, szétválunk.
“Lájtos-túra” Lujóval, Vasas-szakadék, Kőhegy.
“Fakultatív” túra kb.40 tapasztaltabb sárdagasztóval, Laci-bácsival.
Van tempója, és szigorú!
Kínálgattam a kabátomat, senkinek nem kellett.
Kis pihenő, jöhet a dagonya és a II. Stáció! Hadd égjen az a bejgli!  Volt,  aki felmenekült a magaslesre. Az meg nem akart tovább menni.
Mikor már aluról teljesen beáztunk, bevittek minket az erdőbe, egyenesen a Cseresznyés-árokba.
Sár nem volt, viszont jó meredek. Sok avar alatta, nedves talaj.  De jó volt, mert néha még lépni sem kellett,  mégis haladtam. Csak azt nem tudtam hova és merre, vagy meddig!  Nagyon szép ez az árok. Komolyan!
Égig érő bükkfák, mohos kövek és fantasztikus dombok, lejtők avarral behintve.
Fentről nézve – nehezen indultam neki!  – alul kis manók imbolyogtak a dombocskákon le, oldalra,  és aztán felfelé is..
Leküzdöttem én is valahogy, két sajtos lett a jutalmam.
Mire a Vasas-szakadék sziklatömbjéhez értünk,  kisütött a nap.
Találtunk “szerencsdrazsét”, jól jött, mert a Kőhegy még felettünk volt. Hogy sár lesz ott, tudtam én azt! Lett is! Gyakorlottan átléptük, kikerültük, és nem is fotóztam.
Már elegem volt belőle. Kétszer húzta le a ” csodabakancsomat”.
A Kőhegy-tetőn már vártak a “lájtos”csoport előreküldött tagjai. Gyógykeserűvel, forralt borral, savanya kolbászlevessel. Töméntelen sok bejgli és palacsinta került elő az iszákból.
Ezt mind el kell égetni!  III. IV. Stáció.
János “míves” túrabotja majdnem másodszor is elhagyta őt.
Szóval, nagyon vidáman voltunk. Nem látszik, de még a ló is fetrengett a röhögéstől.
Búcsút vettünk egymástól, a Kőhegytől, és indulás haza. Kétfelé váltunk. A csúszkálóson a János-forrás felé, és  az avaros mélyútban,  a szemétlerakó felé.
Hát, mi itt mentünk!
Lentről visszapillantva a fenséges Kőhegyre, büszkeség járt át. A” forgóim ” ezt nem akceptálták, fájtak, sajogtak. Azért valahogy a kocsiig elvánszorogtunk.
Végül Judit közölte a koordinátáinkat: A Fakultatív “sáros” csoport 12456 méter, szintkülönbség 350 méter. Elégettünk 678 kalóriát ! (Bejglit) Pontosan ez az, amiért mentünk.
BOLDOGSÁG!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.