A tavasz első szombatja, kék ég, csodaszép idő: természetes, hogy az MTE PO túrázni hívott minket.
A jó idő többeket megmozgatott a vártnál. Pilisszentlászlóra tömegközlekedtünk. (A több mint 40 főnek meg a szentendrei Volánosok rugalmasságának köszönhetően külön buszt kaptunk ? )
Onnan a kisrigó felé indultunk el a Pomázig tartó kalandos utunkra. Itt elkészítettük a hagyományos csoportképet.
Az Öreg-nyílás völgyén könnyedén ereszkedtünk le a Bükkös-patak felé. Leérve a deltához a Sikárosi rét felé indultunk, de előbb még szerencsésen felfedeztük a tavasz hírnökeit a hunyorokat.
A patak mentén a volt ifjúsági tábor helyén tartottuk az első nagyobb pihenőt. Itt az MTE kis adminisztrációt végzett, közben előkerültek az otthonról hozott finomságok. Beszélgetés közben elhangzott, milyen szerencsés időt fogtunk ki: tavasz, napsütés, száraz idő, könnyű kis séta. Kis idő múlva folytattuk utunkat, és alig 100 métert haladva át kellett kelnünk a patakon. Híd sehol, a napsütéses meleg miatti olvadás duplájára növelte a vízmennyiséget. Kénytelenek voltunk kidőlt rönkökből, kövekből hidat összetákolni.
És ezt még a következő két kilométeren többször is megismételtük. Hála a gáláns férfiaknak, a hölgyek minden alkalommal szerencsésen át tudtak kelni a patakon. A magam részéről az utolsó átkeléstől féltem a legjobban, de az már gyerekjáték volt a Lenkó emlékműnél való átkelés után. Végül minden akadályt sikeresen teljesítve kiértünk a Sikárosi rét pomázi részére. Innen pár méter után ismét egy nagyobb pihenőt tartottunk a Szilágyi Bernát-forrásnál. A forrás után enyhe emelkedőn folytattuk utunkat a kék sáv és a piros sáv találkozása felé. Meglepő volt, hogy a réten végig cuppogott alattunk a talaj. Ezért hamarosan felvágtunk a piros sávra, és lassú emelkedőn elindultunk a Tölgyikrek felé. Beérve az erdőbe az út meredekebbé vált, mi meg válaszul újabb pihenőt tartottunk. Ezután egy rövid „nemszeretem” köves szakasz következett, és fenn is voltunk a Tölgyikreknél. (Fotó: Vendl Szilvia)
A hely névadó több mint százéves fáját a két évvel ezelőtti ónos eső végezte ki. Megkezdtük leereszkedésünket, de előtte pár szóra megálltunk a Salabasina-kútnál.
Innen gyorsan és könnyedén ért le fáradó csapatunk a civilizációt jelentő Pankostetőre, ahol ismét meg kellett állapítanunk, hogy negyedórája ment el a pomázi busz. A csapat fáradtabb része lement a legközelebbi buszmegállóhoz, míg a többi elindult a Holdvilág-árok bejáratához, és onnan a Kiskovácsi buszállomáshoz. Hát olyan igazi tavaszeleji túrán vettünk részt. Április elején remélhetőleg már a tavasz teljes pompájában fogad minket az erdő.
Vélemény, hozzászólás?