Szűcs József (1894 – 1974) „a cselédből lett szőlőnemesítő”

Szűcs József

A Visegrádi-hegység változatos hegyei között a síkság mellett kiemelkedő Kő-hegy (366m) a szomszéd hegyekkel együtt körbe öleli Szentendrét, a szőlőjéről híres Izbég és Pismány területét. A hegy túlsó oldalára lejtő Kovácsi pusztán született Szűcs József, Szűcs Miklós fejőgulyás és Homola Júlia uradalmi cseléd gyermekeként, 8 testvér közül a legidősebbként.Gyermekkorában a szegénység, a nyomor minden formáját megélte. Elkezdte ugyan az iskolát, de 3. elemi után disznópásztornak szegődött, majd napszámosként kereste azt a pénzt, amivel családját segítette. A munka mellett tanult tovább, és hat osztályból sikeres vizsgát tett. Félkonvenciós béresként (évi 150 korona fizetésért), később kocsisként folytatta munkáséveit. Még csak 14 éves, és rengeteget dolgozik. Minden munkát (aratás, kapálás, stb.) elvállalt, csakhogy valami pénzt keressen a megélhetéshez egészen az I. világháborúig. 1914-ben 20 évesen berukkolt katonának, ahol huszár, tüzér és aknavető. Szolgálata közben kétszer megsebesült. Több mint 7 évi szolgálat után hazakerült. A leszerelés után viszont nem kapott állást. Illés Sándor íróval beszélgetvén így nyilatkozott az álláskeresésről és arról a nyomorról, amikor 3 millió koldusa volt az országnak: „Fáradt, kiábrándult, éhes ember voltam akkor, oda álltam a köpködőre magam is, hátha megfogad valaki, napszámba hív, de csak végignéztek rajtam, s nem kellettem senkinek. Nagyon lesoványodtam, és valami tűz éghetett szememben.”.

Terméskőből épült házuk, udvarán kerekes kúttal

Rövid időre Szentendrén rendőr lett, de azok egyéniségével, természetével nem tudott azonosulni, ugyanis a háborúban nagyon meggyűlölte a fegyvert. Hamarosan ki is lépett a rendőrség kötelékéből. Miután a rendőrségtől leszerelt (pedig állását már véglegesítették), egy tartalékos huszártisztnél szolgált 4 évig, ahol fizetésének egy részét meg tudta takarítani. Közben megismerte Mócsai Etelt, akivel 1921-ben összeházasodott, éppen abban az évben, amikor meghalt Mathiász János szőlőnemesítő. Nagyon szegényesen indult életük, naponta egyszer ettek, mert kuporgatták a garast. A megspórolt pénzükből telket vásároltak. Ez az 540 négyszögöles telek a Kő-hegyen parlagon állt tüskés, elvadult növénytakaróval, ahová csak a madarak tudtak berepülni és élni víg életüket. Saját kezeikkel, verejtékkel ezt a területet kitisztították, és művelésbe vonták, majd köszméte bokrokkal telepítették be. Ekkor már vonzódott a szőlőhöz, de annak telepítéséhez, a vesszők megvásárlásához nem volt pénzük, de még elég tudásuk, ismeretük sem. Feleségével együtt kemény küzdelemmel, de jól gazdálkodtak. Már elég jövedelmük származott a köszmétéből egy újabb telek részletre történő megvásárlásához. Egy vincellérnek, a Pester Lloyd főszerkesztőjének köszönhetően, megtanulta a zöldoltást. Ennek gyakorlása a Tesner-féle szőlőskertben kinyitotta a lehetőséget a szőlő termesztése, sőt nemesítése felé. Az új telkükre a filoxéra elleni védelem miatt alanyt ültettek, amit nemes fajtával és saját kezével oltotta be. Ez volt a legbiztonságosabb és a legolcsóbb megoldás. Időközben egyre többet tudott a szőlészetről, és megszerzett ismereteit az érdeklődőknek szívesen és önzetlenül átadta. Moldova György író is nála tanulta meg a szőlőnemesítés és a szőlőszaporítás fogásait. Így ír róla ’Az égi szekér’ c. művében: „Egy hétig voltam Szűcsnél, mindent kipróbáltam, sokat tanultam, de a legfőbb tanulság az volt, hogy minden munkát lehet másként is, jobban is végezni, mint ahogy az átlagemberek teszik.”

Dicsérő oklevél 1936-ból

Felesége hirtelen meghalt és 4 éves fia (József) anya nélkül maradt. Elkeseredésében egyszer kútba ugrott, de onnét kimentették. Mivel nem értett a háztartáshoz és a gyermekneveléshez, rövid időn belül újra megnősült. Feleségül vette volt feleségének húgát, Mócsai Máriát, akitől még 2 fia (László, Imre) született. Vele együtt bővítve a gazdasági területüket, saját részre oltványokat készítettek a Csaba gyöngye fajtából. Az ültetvény gyönyörűen fejlődött, de 1931-ben nagy jégeső tönkre tette az egészet. Az erős sodrású eső a völgybe sodorta a termőföldet és az oltványokat. A következő évre a mélyből felputtonyozta a lehordott talajt és a területre újra szőlőt telepítettek. A növekvő család késztette családi ház építésére. A hegyen volt elég kő, amiből egy egyszobás és konyhás házat épített napraforgószár kerítéssel, mint ősei. A lakás berendezését a petróleumlámpa és a táskarádió fémjelezte. Udvarukban baromfit és a „szegény ember tehenét” a kecskét tartották. Ekkor 1920-as évet írtak. Telkén a már felnőtt és megerősödött alanyokat különféle fajtákkal beoltotta, és hozzáfogott a szőlő nemesítéséhez. Senkitől nem tanulta a nemesítést, nem értett hozzá, de ehhez a vele született őstehetsége, megérzései, kíváncsisága és az életben tapasztaltak inspirálták őt. Nagy érdeme, hogy a gyakorlati megfigyelései mellett vágyott a tudomány után, amihez anyagi áldozatokat is vállalt. Senki segítségére sem számíthatott. Magától lelkesen kereste és olvasta az örökléstani könyveket, köztük „Grábnel Emil (1908): Növénynemesítés-tan”, „Greguss Pál (1935): Bevezetés az örökléstanba”, „Szabó Zoltán (1938): Az átöröklés”, „Mándy György – dr. Rajhathy Tibor (1948): Örökléstan” című könyveket. Ezeket saját pénzen megvásárolta, éles látásával olvasgatta és áttanulmányozta a petróleumlámpás világítás mellett, a fáradságos napi munka után. A könyvekből megtanulta munkájához az eredményesen használt nemesítési technikát. Kapcsolatot tartott Kocsis Pál Kossuth-díjas szőlőnemesítővel, rendszeresen látogatta őt Kecskeméten, ahol szakmai tanácsokat kapott. Időközben területe 8 kh-ra növekedett. A nehéz családi körülmények ellenére 1940-re egy jól működő kis gazdaságot hozott létre. Birtokán a szőlőtőkék gyönyörű rendben sorjáztak. A tőkék neveltsége kisugározta gazdájának igényességét, a szőlő szeretetét. Állandóan figyelte a szőlőültetvényben zajló eseményeket, az időjárást, benne a tőkék viselkedését. Rengeteg tapasztalatot szerzett, s füzeteibe feljegyzett. Amikor már gazdasága működött, amikor gyakorlatát és szakismeretét elégnek tartotta, elkezdte a szőlőt nemesíteni. Végleg elkötelezte magát ennek a szép és izgalmas feladatnak. Nemesítői munkájában segítették felesége és fiai. Célja a meglévőnél gazdaságilag értékesebb, finom ízű, jól termeszthető, bőven termő, rezisztens és téli tárolásra alkalmas csemegeszőlő-fajták előállítása.

Az első keresztezéseit 1943-ban kezdte, amihez a szülőpárokat megfigyelése alapján választotta ki. A hagyományos fajták mellett Mathiász János és Kocsis Pál fajtáit is bevonta keresztezéseibe. Gondosan figyelte a szőlőfajták virágzásának idejét. A szőlővirágzáskor hetekig ült a tőkék mellett és nézte a virágzás ritmusát, a szekrétumcseppek megjelenését, a virágkötődés folyamatát. Megállapította, hogy a szőlő virágai 6-11 óra között nyílnak, és a kasztráláshoz a legalkalmasabb idő délelőtt 9-10 óra. A tőkék árnyékos oldalán lévő virágok később nyíltak, mint a napos oldalon. A kasztrált és nem termékenyült virágok lehullottak. Hibridfürtjein 20-30 virág termékenyült meg. Amikor a bogyók zsendültek, belőlük kiszedte a magokat és még ősszel melegágyba (melegtalpra) 6-7 cm mélyre, 4 cm távolságra elvetette. A magoncok már télire kikeltek 70 %-os eredéssel. A növényeit a fagyoktól szalmatakarással védte, dédelgette. A fejlett magoncokat már júniusban a szabadföldbe kiültette, s amikor a hajtásaik megfelelő hosszúságot elérték, az alanytőkéire héj alá oltással leoltotta, egy alanyba 3 oltással. A 3. évben már termésüket figyelhette, kóstolhatta. Több ezer magoncot nevelt és értékeit írásban rögzítette. Észrevette egyik hibridjének vesszőin, hogy törékenyek, mert kertjében a nyulak megrágták. A megrágott vesszőket odaadta kecskéinek, s azok is megették. Rájött, hogy a szőlővessző takarmánynak is jó. Ezt tapasztalván analizáltatta a vesszőket, hogy vajon milyen tápanyagok vannak abban, amik az állatok táplálékául is szolgálhatnak?

A küzdelmes, de eredményes munkáját megtörte a mezőgazdaság szocialista átszervezése. A Földreform érintette a verejtékes munkával kialakított szőlőjét, amit államosítással elvettek. Elkeseredett, de újra kezdte életét, szakmai munkáját, amiben mindig örömét lelte. Kárpótlásul 1948-ban a Rákosi-titkárság utasítására lakóhelyétől messzire, Tarcalon és Villányban állást kapott az ottani állami oltványtermelő üzemekben. Amikor onnét hazatért, lakótelepén (Szentendrén) megválasztották a Hazafias Népfront elnökének. A helyi tanács és a végrehajtó bizottság tagja lett. Kongresszusi küldöttnek is kijelölték. Sőt a Megyei Tanács termelőszövetkezeti elnöki állását is felajánlották részére, de ezt a funkciót nem vállalta, inkább maradt szőlőtőkéi mellett és tovább nemesített. A következő gondolatokkal mérlegelte az állásajánlatokat: „…az állások minden tekintetben előnyösebbek és könnyebbek is, de én a súlyosabb részt vállaltam, mert tudatában voltam annak, hogy az állásbetöltésre akad ember, de a nemesítés fejlesztésére kevésbé és ezen elhatározásomért háttérbe szorultam, de én azért nem csüggedtem…”. Rövid időre az Ültetvénytervező Vállalat pártfogásba vette őt, majd a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet alkalmazta külső munkatársként. Így otthonában maradva végezhette kutatásait.  Ez a közel 10 évig tartó együttes munka igen termékeny volt. A nagyszerű eredményeiért az Országos Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet vezetői tisztelték tehetségét, szorgalmas munkáját és a nemesítésben elért eredményeit. Sokat segítettek a fajtái értékelésében. Az Intézet részéről 1965-ben egy bizottság Csizmazia József vezetésével Németh Márton, Füri József tagokkal együtt átvették nemesítési anyagát (lsd. jgyk. 1965, szeptember 7. és október 6.). Ez a munkáltatói helyzet adott jogi lehetőséget fajtáinak intézeti irányításához.

A termesztésben kipróbálta saját hibridjeit, s közülük a legértékesebbeket állami minősítésre bejelentette az Országos Mezőgazdasági Fajta- és Termesztéstechnikai Minősítő Intézethez. Hibridjeit bejegyezték ugyan, de minősítésük sokáig elhúzódott, legtöbbjénél nem történt meg és azokat visszavonták. Közben az Intézetben és más helyeken végzett nemesítésből származó újabb hazai fajták a nagyobb értékeik miatt leszorították az övéit a palettáról. ’Szentendre szépe’ fajtáját tartotta a legértékesebbnek, mert fagytűrő és fürtjei télire hosszan eltarthatóak. Ez a hibridje sem kapott állami minősítést. Kedvelt borszőlő hibridje a Kőhegyi hárs, amire ezt mondta: „Bízok abban, hogy ez a fajta hazánknak sok aranyérmet hoz.” A bejelentéssel párhuzamosan fajtáit az 1960-as évektől számos állami gazdaság (Budapest környékén, Villányban, az Alföldön, Balaton környékén) szaporította és telepítette. Családja is hozzáfogott a fajtáik gyors szaporításához oltványok és egyrügyes dugványokat készítésével. Imre fia 1975-ig oltványiskolával rendelkezett. A Földművelési és Kertészeti Főosztály Újítási Bizottsága a ’Laci’ fajtáját nagybani termesztésre elfogadta, érte 1.100 Ft újítási díjat fizetett. Hamarosan ezt a fajtát ő maga visszavonta, mert jobbat nemesített. A finom ízű ’Izbégi muskotály’ fajtáját 1973-ban államilag minősítették. Ma már ez a fajta sem szerepel a Nemzeti Fajtalistán. Értékes hibridekkel dicsekedhetett, noha fajtái sosem terjedtek el nagy felületen. Ez köszönhető a szőlő nagyüzemi termesztése kialakulásának, ahová a szakemberek elsősorban borszőlőfajtákat kerestek és nem étkezési fajtákat. Pedig neki a csemegeszőlő-hibridjei voltak értékesek, s az akkori időben nagyon újszerűek. Egyébként hibridjeiről részletes leírást (ampelográfiát) készített és lejegyezte azok keresztezési kombinációit, termesztési adatait. A nemesítési eredményeit az 1. táblázat foglalja össze.

Tapasztalataival, feljegyzéseivel a magyar szőlőkultúra fejlődését szerette volna segíteni. A Kő-hegyen mindent feljegyzett, amit a szőlőről tudni lehet és kell, ami a gyakorlatban használható. Jegyzeteket készített a szőlő időjárás (fagy, napperzselés, aszály, jégverés, szél, stb.) okozta károsodásairól, a szőlő élettani betegségeiről, (elrúgás, levélrozsdásodás, klorózis), a szőlő kártevőiről, magáról a szőlővédelemről (szervezés, permetlékészítés, porozás, gyomirtás, szállítás) és a szőlőben használatos növényvédő szerekről (bordói-lé). Peronoszpóra-jelző naptárt is írt, s ehhez feljegyezte a napi meteorológiai adatokat (hőmérséklet, csapadék). Fajtakísérleteiben 5-10 éves megfigyeléseket, adatokat gyűjtött, amik alapján szelektálta ki a legértékesebb hibridjeit.

Könyveket is írt a nagyüzemi szakemberek részére.  Megjelent könyvei:

Szűcs József (1965): A szőlő növényvédelme. Mezőgazdasági Kiadó. Ez a könyve az 1963-as

pályázat keretében dicséretben részesült.

Szűcs József (1959): Amit az átoktüskéről tudni kell

Bács-Kiskun Megyei Tanács kiadványa.

  1. táblázat     Szűcs József szőlőnemesítő kiemelt hibridjei
Keresztezés éve Hibrid neve Keresztezési kombináció Fajtabejegyzés

száma

Csemegeszőlő-hibridek

1943 Mariska Chasselas rouge x Italia 1956
1943 Imre (Gloria x Italia) x Csaba gyöngye) 17/1955
1944 Laci Chasselas blanc x Italia 18/1955
1944 Szentendre szépe Chasselas blanc x Afuz Ali 19/1955
1944 Szűcs Józsefné Rosa menna di vacca x Cegléd sz. 71/1956
1951 Korai ropogós I. Csaba gyöngye x Laci
1951 Korai ropogós II. Csaba gyöngye x Laci 1964
1944 Izbégi hajnalka Italia x Szauter Gusztávné 1956
1955 Izbégi Piroska Italia x Szűcs Józsefné 94/1960
1960 Izbégi muskotály (Budai ropogós x Hamburgi musk.) x (Italia x Cegléd szépe) 95/1960
1960 Kőhegy gyöngye Attila x Csaba gyöngye 70/1966
1960 Kőhegyi láng Attila x Szentendre szépe 71/1966
1960 Kőhegyi zamatos Izbégi Piroska x Hamburgi musk. 58/1969

Magnélküli (mazsola) hibrid

1960 Promenzli=

Szentendrei magvatlan

Szőlőskertek k.m. x Szultán 1956

Borszőlő hibridek

1960 Kőhegyi hárs Hárslevelű x Müller-Thurgau 65/1969
1960 Kőhegyi jó Ezerjó x Korai piros veltelíni

66/1969

Szűcs József temetése

Egész élete megható a mai ember számára. A cselédsorsból és szegénységből tehetségével, tudásával, kitartó szorgalmával és a munka szeretetével emelkedett ki. Szeretetével erősen kötődött családjához és kertjéhez. Állami támogatás nélkül nemesítette a szőlőt. Élete sokszor törést szenvedett.  A hányatott sorsú, a nehéz helyzetekben hősiesen helytálló és küzdeni kész szőlőnemesítő, Szűcs József életének 79. évében (1974-ben) hunyt el. Életében nehézségei, kudarcai miatt sosem panaszkodott. Alázatos szívvel elfogadta helyzetét, amit elért, azt saját erejéből becsülettel teljesítette. A szerény, halk szavú, munkájának élő embernek nagy hitével mindig volt ereje a nehézségek után talpra állni. Elánnal, kitartó munkával, leleményességgel megszerzett tudását szívesen adta át fiainak és embertársainak abban a hitében, hogy ezzel hozzájárul a magyar szőlőtermesztés fejlődéséhez. Életében legbüszkébb a nemesítői eredményeire, amit a legkevésbé ismertek el. Kapott egyéb elismeréseket, kitüntetéseket, pl. a Mezőgazdaság kiváló dolgozója, Mathiász János – emlékérem, stb. de ezek nem pótolták életének vágyát, a csemegeszőlő hibridjeinek elismertségét. Szűcs Józsefnek a sorcsapások között is bizonyított tisztessége, családjának, embertársainak, munkájának, szakmájának végtelen szeretete és a sok lemondással járó tevékenysége példakép marad az utókor számára.

Kecskemét, 2019. május 14.

Dr. Hajdu Edit

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.