Tisztelt Polgártárs!

Minden művelt, intelligens ember tudja, hogy lakott területen nem illik valahova odapisilni. Főleg nem a más ajtaja elé, küszöbére. Sem közvetlenül, sem közvetve.

Bocsánatosnak tekinthető, ha valaki nem is sejti, hogy amit tesz, az közvetve annak minősíthető. Például, ha az ingatlanára hulló csapadékvizet beereszti a háztartási kommunális csatornába. Záporok, kiadós esőzések alkalmával a csatorna tartalma így sokszorosára felhígulva bővül. (A vendég tele-poharára nem illik még egy féllitert rátölteni.)  Az átemelő szivattyú és a túlfolyó szűk kapacitása miatt az utcai tisztító aknafedelek nyílásain a közlekedő edény elve és a hidrodinamika természeti törvénye következtében gejzírként bugyog fel a felhígult szennyvíz. A város domborzati helyzetéből adódóan a település legalacsonyabban levő házak ajtajai irányába úszkálnak a fekáliás vízben lebegő használt WC papírok.

Csapadékmentes időkben nincs szennyvíz probléma, a csatorna rendeltetés-szerűen működik. Mit lehetne tenni?

Bárki bekapcsolhatja a számítógépét és a Google-ba beírhatja a „csapadékvíz elvezetés” szavakat. Találhatók korábbi és újabb kormányrendelet számok, szövegek, vázlatrajzok. Az is megtalálható a szövegben, hogy

  • az előírások alkalmazása mindenkire kötelező,

  • helyi rendelkezéssel nem módosítható,

  • egyedi felmentés nem adható.

 

Tisztelt Polgártárs!, remélem, mint művelt, intelligens, jogkövető állampolgár, az ingatlana csapadékvizét az utcai csapadékvíz elvezető árokba engedi ki.

Több mint 30 év óta kérjük a település (nagyközség, város) mindenkori vezetőjét a csapadékvíz elvezetés szabályozására. Ennek elmulasztása miatt károsult társaim egyetértésével, mint a POCSÉKK (Pomázi Csatorna Építés Károsultjainak Köre) szóvivője, 70-nél több iratot őrzök a témakörben illetékesekkel váltott levelezésből. Megdöbbentő, hogy a legnegatívabb a város vezetőségétől származik.

2006 nyarán az önkormányzati választások előtt az utcánkban kampányolt egy polgármester aspiráns. Kérdezte problémáinkat, kérte szavazatainkat és ígérte, hogy megválasztása esetén teljesíti javaslatainkat. (Az ingatlanok csapadékvíz bekötésének megtiltását.) Év végén emlékeztettem ígéretére, de nem válaszolt.

2010-es újraválasztása után ismét számon-kértem ígéretét, de akkor sem kaptam választ. Viszont a ház, (Erkel Ferenc utca 13.) amelyben 40 évnél régebben lakom eltűnt a Földhivatal nyilvántartásából, az adott hrsz.-on Kodály Zoltán utca szerepel. Kinek az intézkedésére, mikor és miért történt ez a közokirat hamisításnak vélelmezhető cselekmény? Mi, a házban lakó tulajdonostársak a lakcímkártyánk szerint „hajléktalanítódva” lettünk, csak nem tudtunk róla. Létezhetett már titkos terv a 2928/37 hrsz. ingatlan elidegenítéséről? Retteghettünk volna már a kilakoltatástól? Nem tudhatom, történhetett-e máshol is hasonló ingatlan „elvarázsolás”.

Két év múlva egy friss tulajdoni lapon láttam, hogy szerintük én nem létezem, eltüntettek az élők közül, kicseréltek a pár éve elhunyt feleségemmel, (Ez nem kegyeletsértés?) őt pedig elköltöztették az utca túloldalán levő házsor végső házába. Ez is minősíthető közokirat hamisításnak.

Szerintem egy szelektíve szubjektív tudattal rendelkező gondolkodó okoskodhat úgy; ha nem létező címről nem létező személytől érkezik közérdekű javaslat, azt semmisnek lehet nyilvánítani, nem kell intézkedni, nem kell rá válaszolni.

Bizonylataim bemutatásával a Földhivatalban kértem a helyes házszám (Erkel Ferenc utca 13.) kijavítását. Közölték, hogy csak a polgármester hivatalos engedélyével tehetik meg. Tőlük igényeltem annak intézését. Hagyatéki eljárás miatt pár hét múlva a Földhivatalnál érdeklődtem. Egy hónap után elküldték annak a levélnek a másolatát, melyben ismételten felszólítják a polgármesteri hivatalt az ügynek a jogszabályoknak megfelelő reparálására.

A saját „feltámasztódásomat” már gördülékenyebben intézhettem. Ezután kaptam a jegyzőtől egy levelet, melyben kérésemre igazolják, hogy létezem, élek és a ház is az Erkel Ferenc utca 13. alatt, (és nem a Kodály Zoltán utcában) van, és abban lakom. Pedig nem is kértem.

Tartósan kiadós záporok után „katasztrófaturisták” jöhetnének az Erkel utcába megszemlélni annak következményét, hogy a csapadékvizüket a szennycsatornába engedték. (túltöltötték a vendég poharát) Egy hét múltán a lépcsőházakban vehetnének valódi klozet szimatot.

Ismételten rögzítem, hogy mindez megelőzhető lehetne, ha a témában illetékesek betartanák, és betartatnák a 253/1997(XII.20.) valamint a 90/2012(V.26.) OTÉK kormányrendeleteket. Az országban be is tartatják, kivéve Pomázon. A pomázi Gyevi bíró úgy gondolhatja, hogy neki itt nagyobb a hatalma, mint (a 90/2012(V.26.) OTÉK rendeletet aláíró miniszterelnök) Mátyás királynak. 

Tóth Barna

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.