Pomázi Cseresznye a pomáziak és a turisták kiskátéja

Visszatekintés, gyalogátkelőhely 

 Mint jeleztem, két téma köré fűzöm gondolataimat. Ez a második, az aláírásgyűjtés. A 2018-as évben jelentős munkát fektettünk e tevékenységbe. Mind időben, mind utánjárásban.
A Béke úti óvodába járó gyerekek szülei szembesültek nap, mint nap a reggeli és a délutáni gyalogos közlekedés veszélyességével.

Ugyanis, a kijelölt gyalogátkelőhely csak a Hősök terén nyújt nekik elsőbbséget. Akik a Tiszolczy-telep felől jönnek, azoknak nincs biztonságos zebrájuk, kénytelenek az autók között szlalomozni a kisgyerekekkel. Személyesen kérték a Polgármestert, hogy oldják meg e problémát, de városunk vezetője elutasította őket azzal, hogy nem megvalósítható egy új átkelőhely kialakítása. Meg különben is, abból az irányból csak minimális az óvoda látogatottsága. Tudomásul vették a szülők, de bele nem nyugodtak. Elhatározták, hogy aláírással nyomatékosítják kérésüket. Ők elkezdték, majd egyesületünket kérték, segítsünk a gyűjtésben. Ez így is történt, több mint kétezren álltak az ügy mellé. Nagyon sokan segítették e munkát. Nemcsak a kisgyerekes szülők, de a nagyszülői korúak is. Sőt, a családalapítás előtt álló fiatalok is, akik egyből látták a dolog fontosságát. Mi a Kávésok, de a Kétfarkú Kutya Párt is egy-egy figyelemfelkeltő demonstrációval  is jelezte az ügy fontosságát. Úgy érzem, mindent megtettünk amit lehetett, az ügy mégse sikerült. Bár a Közút nem ellenezte, de az előírt kritériumokat teljesíteni kell. Ez viszont, már egy nagyobb beruházást igényel, amelynek vonzatát az önkormányzat nem tudja vállalni. Szomorúan vettük tudomásul, nem feladva a reményt, mert a növekvő lakosszám, újra elő fogja hozni a problémát. Csak addig baj ne legyen!

 A másik gyűjtést a neten felhozott panasz váltotta ki. Ott ugyanis, egy Jókai utcai lakos panaszolta el, hogy rendszeresen az ingatlanja előtti díszsövény tövében végzik az arra járók a kis- és nagy dolgaikat. Ha nem akarja, hogy a háza előtt ilyen csúf látvány és szag terjengjen, neki naponta a más dolgát el kell takarítani. Erre a többi környékbeli utcából többen ugyanezt a problémát jelezték. Újra  felmerült a gondolat, kell egy nyilvános illemhely az állomásra. Egy közlekedési csomópont, több ezer utassal, akiknek nem megoldott az efféle igénye.

Még egy kora tavaszi napon, a Közösen a Városunkért Egyesület  gyűlésén fel is vetettem, mit tudnánk ez ügyben csinálni? Ha van lehetőség, álljunk az ügy mellé, és aláírásgyűjtéssel adjuk nyomatékot a dolog fontosságának. Egyesületünk lelkesen fogadta, lelkes volt a visszhang. Tudjuk, nem mi találtuk fel a spanyolviaszt, ez a lakossági igény már évek óta jelentkezik. Ám polgármesterünk nem tartotta kardinális (sarokponti) kérdésnek e gondot. Ő  csak egy embertől hallotta hogy kéne…

Egyesületünk elnöke Hardi Péter és Andrásné Murányi Borbála elkezdte a jogi és hivatali utánajárást, mik is az előírások az aláírásgyűjtés tekintetében. Megszerezték az engedélyeket, tudomásul vettük a szabályokat. A nyári hónapokban meg is kezdhettük a munkát. Több helyre kitelepültünk, mindenhol szívesen, köszönettel fogadtak minket. Tagságunkból szinte mindenki részt vett a munkában. Volt, aki lakhelyén járta a szomszédságot, voltak olyan szolgáltatók, akik üzletükben segítettek. Volt köztük ruhaboltos, fodrászat, egyéb üzletek, de még cukrászat is. Mindenkinél jóváhagyást kapott a cél, sokuknál a „na végre!” felkiáltást hallottuk.

Sokat beszélgettünk az emberekkel. Nem egyszer kisebb utcai fórum alakult ki, nem győzték sorolni a városi gondjaikat. Sokan kérdezték, hol, hogyan gondoljuk az illemhelyet? Mi nem vagyunk szakemberek, mi jelezzük az egyre erősödő igényt, a megoldás a MÁV és az Önkormányzat kezében van. Több mint háromezer lakos állt mellettünk!
A kitelepülések alkalmával csak egyszer volt egy incidensünk. A régi piac térnél voltunk, amikor a közterület-felügyelő ellenőrzött minket. Ő udvarias volt, én meg nyugodt, tudtam, hogy egyesületünk vezetői jogilag lerendezték a kivitelezést. Az ezt igazoló dokumentumokat átadtuk, a felügyelőnek lemásolás miatt. Amikor engem, mint a helyszínen lévőt behívattak, közölte velem Lovas Viktor, hogy rendben, ők is utána néztek, nem vétettünk a törvényesség ellen! Ezen kívül semmi atrocitás nem ért minket. Ja, de igen! De ezt csak úgy mellékesen jegyzem meg! Egy nap elénk került  városunk egy régi szolgáltatója, aki egyben eladással is foglalkozik. Na Ő aztán nagyon leteremtett, személy szerint engem! Szememre vetette, hogy ilyesmivel foglalkozom, hogy ilyenhez adom a nevem?! Kicsit értetlenkedtem a dolgon, nem igazán értem a hozzáállását! Na, de ezen már túl vagyok!
A lényege a dolognak, hogy végül a lakossági nyomás célt ért, felvették napirendi pontnak a MÁV és az Önkormányzat tárgyalásai közé. És ez a lényege az egész munkánknak!  Most már csak türelmesen várunk, mikor kezdik az épületben az átalakítást, mert hogy ott kap helyet a várva várt intézmény…

Bejegyzés dátuma:

Hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük