Pomázi Cseresznye a pomáziak és a turisták kiskátéja

1956 – élő emlékezet

Egy álmos alföldi kisvárosban,az egykori ferences rendházat kerestük, amely a Dériné nevét viselő park szélén áll és szociális otthonként működik. Gyönyörű környezet,ezüstösen csillogó topolya fákkal,kanyargó patakkal,melyen a háború előtt a városi előkelőségek csónakáztak.

A híd alatt gyöngyöző zúgót építettek,melyen a patak vize átbukva egyesül a közeli fürdőével,haladva a belváros felé.A rendház udvarába lépve,egy középkorú kedves nővér fogad bennünket és a teraszon hellyel kínálva.

Várakozunk ,miközben hosszú súlyos percek telnek el,  ,morzsolgatva tova tűnt idők emlékeit. Bizony több mint ötven év telt el a falunkat is megrázó 1956-os forradalom és az azt követő  statárium óta.Ugyanis a Kádár kormány a szovjet fegyverek árnyékában azonnal statáriumot hirdetett,mely a fegyverek begyűjtését a még meglévő ellenállási gócpontok felszámolását célozta.Ugyanakkor voltak akik még bíztak a fegyveres ellenállás folytatásában és Pomázon is jelentős mennyiségű fegyvert és muníciót halmoztak fel ,rejtettek el a kultúrház színpada alatt.De óvatosságból egy éjszakai akció keretében átszállították és elrejtették a Majdán egyik kürtőjében.

 Mint mindig mindenhol,voltak” jóakaratú hazafiak “akik a óbudai karhatalomnak” forró dróton” jelentettek.Ezt követően a bécsi úti laktanyában “ideiglenesen állomásozó”
Beregszászról vezényelt  szovjet alakulat többször tett felderítő látogatást a faluban és a Kőhegyen.
Természetesen az elkövetők sem maradtak  titokban és megkezdődtek a letartóztatások,látszatra sem adó bírósági tárgyalások,mely eredménye   két halálos ítélet,a kegyelembe részesülőkre pedig hosszú börtönévek vártak.
 Közben nyílik az ajtó és betipeg,hozzánk lép egy idős ősz hajú néni.Érdeklődő tekintetében a kérdés:Hozzám jöttek ?Igen- válaszoltuk mind hárman.Előttünk állt

 Bóna Zsigmond   utolsó élő közvetlen családtagja,aki mint nevelőanya átélte az édesapa támaszaként,  fia elvesztéséért érzett kimondhatatlan fájdalmat és megbélyegzést. Szeme fénye mélyen és hosszan találkozott,a másik halálra ítélt Katona Sándor lányának  simogató szemével,miközben óvatosan az asztalra helyezett egy  karton dobozt.

“Ebben van minden .”-mondta elcsukló hangon…

Bejegyzés dátuma:

Kategóriák:

Hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük