
Vajon mi lehet a kapcsolat a Pomázt és Budakalászt összekötő Barát-patak és az első budakalászi szerb templom között? A napokban a szomszéd település könyvtárában jártam, és a helytörténeti könyveiket böngészve találtam erre a városunkat is érintő érdekességre.
1690-ben volt a Seoba, a “nagy szerb népvándorlás”, amely során a törökök elől menekülő szerbek menedékjogot kaptak hazánkban. Ekkoriban érkeztek meg a mi vidékünkre is. A budakalászi helytörténeti kutatók szerint a következő évtizedekben találtak otthonra a szerbek a településükön.

Istenhívő nép voltak, és ahogy a helyi szerb ismeret visszaemlékszik, 1714-ben tartotta meg számukra az első istentiszteletet két szent életű szerb remete. A szerzetesek ugyancsak a törökök elől menekülve érkeztek a vidékre. A mise a szabad ég alatt zajlott. A két barát a patak egy padkáján élt. A vízfolyás róluk elnevezve kapta a Kalugyerski-patak nevet. A kalugyerszki szó jelentése pedig: szerzetes, barát. Így lett a mi közös patakunk neve magyarul Barát-patak.
Az első budakalászi szerb templom is hamarosan felépült. 1728-ban készült el, fából építették, és Szent Gábriel arkangyalnak szentelték. Ennek helyét jelöli ma a Kalászi Sulival szemben álló kereszt.

A szomszéd település múltjában és hagyományaiban kutakodva ilyen csoda dolgokat fedezhet fel az ember. A saját otthonát is jobban megismerve. Hiszen évszázadok óta közös a sorsunk, és sok minden kötötte össze a múltban is településeink, és annak lakóinak életét.
Források:
Barcza Katalin: Kalászi olvasókönyv
Mericska Rezső: Budakalász története az őskortól napjainkig
Kátai Ferenc: Megszólalnak a kövek
Vélemény, hozzászólás?