Szerző: Bolyki István
-
1956 – élő emlékezet
Egy álmos alföldi kisvárosban,az egykori ferences rendházat kerestük, amely a Dériné nevét viselő park szélén áll és szociális otthonként működik. Gyönyörű környezet,ezüstösen csillogó topolya fákkal,kanyargó patakkal,melyen a háború előtt a városi előkelőségek csónakáztak. A híd alatt gyöngyöző zúgót építettek,melyen a patak vize átbukva egyesül a közeli fürdőével,haladva a belváros felé.A rendház udvarába lépve,egy középkorú kedves […]
-
1956 Pomáz-Talán még nem késő
Van egy korosztály, amely átélte és megélte az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeit. Ki egyszerű szemlélőként, más áldozat-ként és néhányan hősként. Egy dolog közös valamennyiükben, a hallgatás. Törjük meg ezt a csendet, mint utódok emlékezzünk, rakjunk össze egy mozai¬kot a törött cserepekből! Ezért, akinek mondanivalója, személyes él-ménye, korabeli dokumentuma (régi újság, fénykép), emléktárgya van, kérjük […]
-
Weiner Sennyey Tibor: TESLA HAGYATÉKA (A pomázi lelet)
1. Mindenki tudja, hogy a rádiót Marconi fedezte fel, de kevesen tudják, hogy mindenki téved. mosolygott rám kiváló barátnőm, a festőművész, mikor kissé humorosan felajánlotta, hogy míg ő elutazik, addig én kis kerti házukban Pomázon tölthetek 20.. augusztus végén tíz napot. Tudta, hogy Teslával fogok foglalkozni és, hogy ehhez kapcsolódóan egy régi, családi rejtélyt […]
-
A pomázi cseresznye
A Posonyi kert tanúsága szerint már 17. században termesztésben voltak, a fekete-, vörös-, sárga- cseresznyefajták. Úgy, mint a Somolyai rövidszárú, Solymári politúrt, Badacsonyi óriás, Márki korai, Gyöngyösi szívcseresznye, Disznódi fűszeres (sárga), Ölyvedi fekete. És persze a miénk, Májusi korai, Pomázi hosszúszárú.
-
Az idő a gazda mindenütt – Győrffy Sándor hagyatéka
Talán kevesen tudják, hogy Győrffy Sándor a hazai biokertészet egyik megteremtője, itt élt köztünk, egészen 2015. augusztus 05-én bekövetkezett haláláig. Ki is volt ez a ritka mosolygós szemű, kedves, szép ember?
-
Főhajtás Berecz Antalnak
Miközben minden év március 11-én megemlékezünk arról a 1032 német falutársunkról, akiket a háború utáni megtorlás több mint 200 év után kitelepítésre ítélt, hajlamosak vagyunk elhallgatni a Felvidékről betelepítettek sorstragédiáját. Ąz Érsekújvár melletti Udvard község főterén álló emlékmű bazaltkockáinak egyikén bevésve megláttam Pomáz község nevét. Mind a mai napig nem tudom, ki tehette oda […]