Pomázi Cseresznye a pomáziak és a turisták kiskátéja

Emlékezés az aradi vértanúkra

Talán 1849. október 6-az egyik legemlékezetesebb napja a magyar történelemnek. Arra emlékeztet bennünket, hogy milyen nagy kincs a szabadság. Milyen nagy ára van, mennyi áldozatot követel! Ők 13-an életüket áldozták érte. Aki szabadságban élhet,az szerencsés. Segítsen megőrizni, vigyázni rá!

A Habsburg Birodalom különböző tájairól, különböző nemzetiségeiből származó, és különböző vagyoni helyzetű családokból induló emberek voltak ők, de egyetértettek valamiben. Abban, hogy harcolni kell a magyar szabadságért. Önzetlenül, őszinte hittel, lelkesedéssel tették ezt. Jó emberek lehettek, mégis árulóként, bűnösként végzett velük a szabadságharcot legyőző hatalom.

Emlékszem az első erdélyi utunkra, amikor útba ejtettük Aradot. Nyár volt, mégis fáztunk. Hűvös, szomorkás idő volt, az eső is elkezdett esni. Különös érzés fogott el bennünket, attól, hogy itt állhatunk, a hajdani vesztőhelyen, ahol emlékoszlopot emeltek a tiszteletükre. Olvastuk a sírboltban nyugvó vértanúk neveit, és Pöltenberg Ernő híres mondata jutott az eszünkbe.

„Szép deputáció megy Istenhez a magyarok ügyében reprezentálni!”

Úgy látszik, időnként szükség van ilyen küldöttségekre. Ha Arad felé járunk, álljunk meg egy rövid időre az emlékoszlopnál! Vigyünk nekik egy szál virágot!


Bejegyzés dátuma:

Hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük