Pomázi Cseresznye a pomáziak és a turisták kiskátéja

Ilyenkor gyengíteni egy helyi tűzoltóságot, több mint bűn

Leidinger Istvánnal beszélgettünk arról, hogy 30 év után miért mondott le a Pomázi Önkéntes Tűzoltóság parancsnoki tisztéről. Mikor tört el valami a tűzoltólelkében, milyen okok és folyamatok vezetettek a döntése meghozatalához. Emellett mindarról a munkáról, ami azt eredményezte, hogy három évtized alatt, gyakorlatilag a nulláról indulva, az ország egyik legjobban működő önkéntes tűzoltósága lett a pomázi.

– Miért mondott le a Pomázi Önkéntes Tűzoltóság parancsnoki tisztéről?

– Ez egy nagyon hosszú és gyötrelmes folyamat volt. Talán azzal kezdeném, hogy amikor 1988-ban édesapám (aki 36 évig volt a tűzoltóság parancsnoka) meghalt, a tűzoltóság működése olyan szinten le volt fojtva, el volt lehetetlenítve, hogy csak formálisan működött. Az akkori parancsnokhelyettes, aki megbízott parancsnokként átvette a stafétát, félévi gondolkozás után azt mondta, hogy nem lát kiutat, ide más szemlélet kell. Ekkor kerültem én a képbe és lettem fiatalon a tűzoltóság parancsnoka. Ugyanazt az utat jártam végig, mint annak idején édesapám, gyakorlatilag a nulláról kellett újjáépíteni a szervezetet, és lettünk az ország egyik legjobban működő önkéntes tűzoltósága, önálló működési területtel. Sikert, sikerre halmozva, évente 200-300 sikeres bevetést teljesítve, 14 készenléti járművet, több százmilliós technikát, új épületet, 80 készenléti szolgálatot ellátó, kiképzett önkéntes tűzoltót, őrsöket, nemzetközi kapcsolatokat, ifjúságot, tűzoltózenekart, mazsorett csoportot, filatelista és numizmatikai szekciót, sport és versenyszekciót, hagyományőrző szekciót, mintegy 250 aktív tagot magába foglaló szervezetté nőtte ki magát a tűzoltóság, ahol mindenki jól érezte magát és alapelvünk volt, hogy minden bajbajutottnak segíthessünk. Szakmai működésünk nem különbözött egy hivatásos tűzoltóságtól, legfeljebb abban, hogy egy hivatásos tűzoltóság működtetésére kellett 350 millió adóforint, azt mi megoldottuk 40 millióból. Aztán 2010-ben a kormányváltás egy pillanat alatt visszarepített minket a rendszerváltás előtti időkbe. A tűzoltóságokat begyűrték erőszakkal a katasztrófavédelem nevű szervezet alá, becstelen, buta és gonosz emberek kerültek vezető pozíciókba és mindent megtettek, hogy az alulról jövő lelkesedést letörjék, gátolják. Mérhetetlen erkölcsi és morális károkat okoztak. Tönkretették, lebutították a riasztási rendszert, szétrúgták az ifjúsági képzést, utánpótlás-nevelést, megalázták az önkéntes tűzoltókat, tehát mindent megtettek, amit 1948-52 között egyszer már megtettek, ahonnan apám újraépítette az egészet.

– Azért hallottunk, láttunk, olvastunk nyilatkozatokat, tv riportokat, interneten megjelent írásokat, ahol nagyon komoly szakmai bírálatokat fogalmazott meg.

– Igen. Az elején még ellenálltam és ez az ellenállás jól is jött a vezetésnek, mert úgy voltak vele, hogyha a legerősebb önkéntes tűzoltóságot, illetve annak vezetőjét térdre kényszerítik, akkor a többiek előtt ez egy jó példastatuálás lesz. Hát nem sikerült. Sok bírósági tárgyalás után bocsánatot kértek, a NAV-nál tett feljelentésüket meg bűncselekmény hiánya miatt elutasították. Annyi hasznom volt belőle, hogy hivatalos papírom van, hogy nem loptam. Tudja mekkora értek ez manapság?

– Mi volt az a pont, amikor azt mondta egy sikeres szervezet vezetőjeként, hogy most már elég? Nekem úgy tűnik, hogy az ellenállás inkább erősítette, mint gyengítette.

– Valóban. A hatalom úgy volt vele, hogy ha jártatja  a száját, akkor majd jól leellenőrizzük és jártak hozzánk, volt, hogy heti 3-4 ellenőrzésünk is volt. És ez a vegzálás kikezdte az önkénteseket. Gondoljunk bele, az önkéntes tűzoltó reggel 6 órakor felmegy az állványra, mert kőművesként dolgozik, sötétedésig hajt, hogy be tudja fejezni a munkát, de felvállalta, ha valaki bajba kerül, leugrik az állványról és jön menteni, segíteni. Aztán amikor azt tapasztalja, hogy hetente háromszor be kell rohannia a tűzoltóságra és kiderül, hogy nincs baj, csak megint ránk küldtek egy ellenőrzést és a tűzoltóság előtt álltatják vigyáz állásba az önkéntest, az azt fogja mondani, hogy ebből elég, nem csinálom tovább. És a lelkében eltörik valami, a szeméből kialszik a csillogás, amikor a tűzoltóságról beszél. És ezt a folyamatot láttam.

– Az Ön szemében mikor hunyt ki a csillogás?

– Hazajöttem két hét nyaralásból 2017 őszén, bekapcsoltam a televíziót és megnéztem a híreket. Kár volt. Valami falu gyűlést mutattak és fröcsögött a gyűlölet meg az uszítás. És ekkor eltört valami a tűzoltólelkemben. Ekkor összehívtam egy állománygyűlést és elmondtam a srácoknak, hogy nagy baj van itt, mert nagyon könnyű megmérgezni az embereket és elültetni a gyűlöletet, de ezt meggyógyítani nagyon sok időbe fog telni. Itt bejelentettem, hogy én már nem akarok vonulni, de a kollégák lelkesek voltak és csinálni akarták. Így a helyemen maradtam. Írtam a beszámolókat, próbáltam összerakni a költségvetést, de sajnos nem volt fedezet a működésre. Belekerültünk egy mókuskerékbe, ugyanis a közgyűlés (ami a működési területünk öt polgármesteréből, képviselőjéből álló testület) hozott határozatokat, hogy hány járművünk legyen, hány őrsünk legyen, hány főállású tűzoltónk legyen, hány önkéntesünk legyen, de az ehhez rendelt finanszírozás sem önkormányzati, sem állami normatívában nem emelkedett, sőt 2013-tól az állami normatívánk 10 millió forinttal csökkent. A főállásúak kezdték minimálbéren, lerongyolódva ellátni a szolgálatot, az önkéntesek meg kezdték saját maguk finanszírozni, hogy eljöhessenek tüzet oltani. De próbáljanak meg riasztásra lejönni reggel 7 és 9 óra között, vagy délután 16-18 óra között. Lehetetlen. Tehát az önkéntesek is kezdtek nem bejelentkezni szolgálatra, az a maradék egyre fogyó csapat meg lejött a tűzoltóságra és ott várta a riasztást, mert otthonról nem érne le időben, aztán befut egy ellenőrzés és elkezdik őket még b…ni is. Persze hogy megunják.

– Most ugye nem azt akarja mondani, hogy akiket napközben néha látunk a tűzoltóság előtt, vagy az erkélyen, azok nem kapnak fizetést.

– De, azt. 6,5 fő az engedélyezett státuszunk, ehhez 5 főnek a bérére van fedezet. 5 fő a tűzoltóság főállású állománya, akik 12-12-60 órás váltásban biztosítják, hogy naponta 1 fő legyen a tűzoltóságon, aki a riasztást szervezi és végrehajtja. A 14 gépjárműre nincs napi karbantartást végző, pedig sok munka 14 járművet úgy fenntartani, hogy műszakilag jók legyenek, a felszerelések bevizsgálva legyenek, a légzőpalackok feltöltve.

– Az országos médiában is többször felhívta a figyelmet a katasztrófavédelem átszervezési problémáira, a központosított 112-es hívórendszer hibáira. Mik ezek? Történt-e változás a tényleges hibák után?

– Igen, valamelyest finomodott, de továbbra sem jó. Technikailag jól fel van építve, de rosszul szervezett. Kihagyja a helyi tudást, a pánikba esett jelzőt, és a legnagyobb hibája talán az, hogy megszűntette a párhuzamos tevékenységeket. Régen, ha bejött a jelzés a tűzoltóságra, az ügyeletes a jelzés kezdetekor megnyomta a riasztógombot, majd kikérdezte a jelzőt, akivel fél szavakból is megértették egymást. Ez 3 perc. Mire letette a telefont, már bent voltak a tűzoltók és indultak. Most felveszik a jelzést 3 perc, átadják a megyei ügyeletre 1 perc, riasztják a tűzoltóságot 1 perc és az ügyeletes csak ez után nyomja meg a gombot. Ez pont elegendő, hogy meghaljon valaki. Persze, ha jól vették fel, ha rosszul, akkor még másik megyébe is szólhat a riasztás.

– Pomázon is volt egy sajnálatos haláleset a félreértett utcanév miatt.

– Igen, de az még a 112 előtt volt. Ez azért következett be, mert a hatalmi arrogancia felülírta a szakmai realitásokat, és megpróbálta felülírni a fizikát. A késedelmes és a téves kivonulások azóta szinte mindennaposak. Ez is felőrli az önkéntes tűzoltókat, amikor fölöslegesen ugráltatják. Rossz helyre küldik. Ilyen is sok van.

– Mi volt a legdurvább tévedés?

– Mondhatom az előbb említett Lóczy utca-Vróczi utca esetét. De kaptunk már riasztást Szaúd-Arábiába is. Rosszul adták meg a GPS koordinátákat.

– Milyen volt az együttműködés a helyi városvezetéssel, illetve a körzetükbe tartozó többi települési vezetővel?

– Amikor a tűzoltóság alakult a legjobb volt. Öt polgármester alkotta a közgyűlést, negyed évente üléseztek, mindenben képben voltak és valósan ellátták a tűzoltóság általános irányítását. A közgyűlésen egy óra alatt megbeszélték a tűzoltó dolgokat, majd a települések működtetését, fejlesztését egyeztették. 2010 után itt is jöttek a nehézségek. Mára eljutottunk oda, hogy a közgyűlés sokszor döntésképtelen, határozatképtelen. A városvezetés többször kiállt a tűzoltóság mellett, de a működésünket, a szervezeti felépítésünket sosem értették, mint ahogy azt sem, hogy az emberek mindennapi biztonságát befolyásoló és a helyi tűzoltóságot gyengítő átszervezések igen is közügy és egy település vezetőjének az asztalra kell csapni, még ha a feladatot az állam el is vitte. Sőt, annál inkább és könnyebben lehet az asztalt ütni.

– Felszereltség tekintetében milyennek mondható a pomázi tűzoltóság?

– Bármely állami tűzoltósággal vetekszik és kompatibilis a felszerelésünk.

– Mióta volt tűzoltó parancsnok? Hogyan került a tűzoltóság élére?

– 1972-ben már tűzoltó egyenruhám volt és részt vettem a tűzoltóság mindennapi életében. 1988-ban a Tanács Vb  kért fel és a tűzoltóság közgyűlés választott meg parancsnoknak, majd 1996-ben volt egy átszervezés és akkor a tűzoltóság működési területének öt polgármestere által alkotott közgyűlés nevezett ki az önkormányzati tűzoltóság élére.

– Honnan indult a pomázi tűzoltóság, amikor az élére került? És hol tart jelenleg?

– Mondjuk úgy, hogy a nulláról 2013-2014-re eljutottunk a csúcsra, majd erős hanyatlásnak indult.

– Milyen eredményeire a legbüszkébb a tűzoltóságnál töltött éveiből?

– Úgy az egészre 2013-ig.

– Gyakoriak-e Pomázon az olyan katasztrófák, amelyhez ki kell vonulniuk? Jellemzően milyen ügyekben kellett intézkedniük?

– Katasztrófa 5-10 évente egy történik, vagy még ritkábban. Az a katasztrófa, aminek a felszámolásához nem állnak rendelkezésre az összevonható felszerelések és több szervezet összehangolt munkájára van szükség. A tűzoltóság tűzesetekhez és balesetekhez vonul ki, ezek nem katasztrófák (legfeljebb annak a családnak, akinek a háza leég), de nem minősül katasztrófának.  Évente 200-300 között van a riasztások száma. Sok a baleset, magasból, mélyből mentést igénylő eset, már kevesebb a tűz. És sajnos nagyon sok a téves jelzés. Minden negyedik riasztás.

– Mi volt a legemlékezetesebb vagy legsúlyosabb eset, amit tűzoltóként átélt Pomázon?

– Minden tűzeset, súlyos baleset egy-egy tragédia, nem jó visszaemlékezni rá. A Dera-patak villámárvize, az előbb említett Papp Pista bácsiék házának a tüze, a halálos HÉV-gázolások, balesetek, több halálos áldozattal járó közúti balesetek, a Holdvilág-árokbeli mentések, olyan is volt többször, amikor a sérültet nagy küzdelmek árán élve kimentettük, kivettük az autóból, átadtuk a mentőknek és a kórházban halt meg. Borzasztóan igazságtalannak éreztem.

– Katasztrófavédelmi szempontból mi Pomáz gyenge pontja? Kellene-e valamin mihamarabb változtatni?

– Most a természeti katasztrófákra kell felkészülni. Ha körbenézünk a szomszéd országokban mindenhol árvizek, erdőtüzek, viharok pusztítanak. Már nem csak külföldön, belföldön is. Ilyenkor gyengíteni egy helyi tűzoltóságot, több mint bűn. Meggondolatlanság és tudatlanság. Már egyszer csúnyán megbukott a paternalizmus, hogy majd jön valaki és meg fog menteni. Ha a szűkebb régiónkra lecsap a vihar, senki nem fog jönni segíteni.

– Különböző fórumokon sokszor hozzászól Pomáz jelenlegi helyzetével és múltjával foglalkozó kérdésekhez. Mondhatjuk, hogy szívügye a város?

– Több, mint szívügyem. Gyakorlatilag gyerekkorom óta benne vagyok a közéletben. Tagja voltam a 70-es években a Helytörténeti Klubnak, nagyon sokat tanultam, és tudok a város múltjáról. Főszerkesztője voltam a Pomázi Tükör című havilapnak, ami 5 éven keresztül jelent meg független újságként és nem utolsó sorban a várossá válási pályázatot is én főszerkesztettem nagyon sok kiváló, és a lakóhelyét szerető lakótársunk segítségével. Így lettünk 2000-ben város, de ez egy másik történet.


Bejegyzés dátuma:

Kategóriák:

Hozzászólások

3 hozzászólás a(z) “Ilyenkor gyengíteni egy helyi tűzoltóságot, több mint bűn” bejegyzéshez

  1. Gombor István avatar
    Gombor István

    Az utolsó önkormányzatiságot hirdető bástya is leomlott ?
    Nagyon sajnálom, de megértem. Csoda hogy eddig is bírtad Pista !!
    Üdvözlettel: Gombor istván

    1.  avatar
      Névtelen

      Respect

  2. Nagy István avatar
    Nagy István

    Na ezért nem mindegy a több, mint százezer forint /db-os faültetés, az ajándék kastélyfenntartás, a túlárazott pazarló projektek a városban! 6,5 tűzoltóból csak 5 kap fizetést! Kevés lesz, ha a katasztrófáknál elmondjuk, hogy nem tehettünk többet, nem rajtunk múlt…

Hozzászólás a(z) Névtelen bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük