Pomázi Cseresznye a pomáziak és a turisták kiskátéja

Jártamban , keltemben……..

Mottó: Ruha teszi az embert?!

Elmesélek egy pomázi történetet. Még pedig annak kapcsán, hogy hallom, nehezen gazdálkodik a Kastély. Évek óta kisegítésre szorul, nem igazán valósul meg az önfenntartás. Amit elmesélek, nem nagy dolog, csak egy apró epizód, a gazdálkodáshoz csak egy ici-picit kapcsolható.
A történet nem mai, van ennek már akár két-három éve is. Egy régi pomázi lakos, egy kisvállalkozó panaszolta el nekem, milyen kellemetlen helyzetbe kerültek. Úgy volt az eset, hogy egy forró nyári nap, egy társaság összejött. Régi ismeretség, de volt köztük új ember is. Ez az új ember, nem volt más, mint egy ismert szentendrei tisztségviselő. A társaság mint kiderült, egy családi eseményt is ünnepelt.
No akkor, mi sem illő jobban az eseményhez, menjenek el itt Pomázon egy közös ebédre. Választásuk a Kastélyra esett. Oda is mentek, közölték is, hogy mi a szándékuk. A közel 8-10 fős csoport ebédelni akart. Kint a teraszon ültek le, hisz kellemes nyár volt, az időhöz megfelelő öltözékben voltak. Egy ketten közülük, rövid nadrág, szandál…..
Na ezt nem kellett volna!
Az első pillanattól kezdve a pincér erre tett megjegyzést. Ezt még valahogy lenyelték volna, de végig éreztetve volt, hogy nem oda kívánják ezt a társaságot. Amit még én megértenék, ha ez egy estélyen, a nagy teremben történt volna. De nem, ez egy egyszerű, forró nyári délután volt, a teraszon. Ismerősöm nagyon kellemetlenül érezte magát, hisz Ő, egy kicsit büszkélkedve, örömmel javasolta a Kastélyt az illusztris szentendrei vendégnek. Ez a megjegyzés, a bánásmód, igen keserűvé tette az ebédjük ízét.
Próbáltak erről nem tudomást venni, zavarukat palástolva fogyasztották a nem kevés pénzért az ételt.
Hamarosan újabb gépkocsi gördült be a parkolóba. Már a lépcsősoron felsétálva felismerték az új vendégeket. Elébe mentek, széles mosollyal üdvözölték őket. A legkellemesebb asztalhoz kísérték, látszott rajtuk, hogy megkülönböztetett figyelemmel fogadják. Eddig nem lenne semmi baj, így is kell, érezze a vendég a törődést.
Ami viszont szembeötlő volt, a vendég ruházata. Uram bocsá, kimondottan nyári öltözék! Rövidnadrág, papucs! De a pincér itt nem tett megjegyzést, hogy strandról jött-e a kedves vendég, sőt mintha ezt észre sem vette volna. Viszont, az ismerősöm társaságának szembeötlő volt a megkülönböztetés! A kellemesnek ígérkező nyári ebédelést nagyon megkeserítette ez a bánásmód! Azóta se javasolja barátainak, hogy menjenek a Kastélyba ebédelni, vacsorázni……..
Ja, és hogy ki is volt a papucsos rövidnadrágos vendég? Megmondom!
A polgármester……..


Bejegyzés dátuma:

Kategóriák:

Hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük