A Marschalkó villa
Mintegy száz éve, 1910 körül épült az Orgona utcában, Marschalkó Béla építész első munkája volt. A főként Kós Károlytól ismert, erdélyi ihletésű népi építészet stílusjegyeit ötvöző épület nyaralónak készült, szülei számára.
Ez volt a magyar építészet történetének az a jeles időszaka, amikor a Lechner Ödön által elvetett mag („Magyar forma nem volt, hanem lesz!”), a nemzeti jellegű építészet megteremtésének kísérlete termékeny talajra hullott annak a fiatal építészgárdának kezdeményezésében, amely annyi sikertelen próbálkozás után végre a legilletékesebbhez, a néphez fordult az építészet megújhodásáért.
A század első évtizedében a fiatal építészgeneráció legjobbjai feltárták azt a kincsesbányát, melyet a falu, a magyar táj építészete rejt magában. Lelkes fiatal építészek, az 1907-ben végzett Fiatalok csoport tagjai (Kós Károly, Zrumeczky Dezső, Jánszky Béla és társaik) Erdély népi építészete „fatornyos varázsának” szépségeit tárta fel, és „szent lelkesedéssel vetette magát azokra a feladatokra, amelyeken úgy vélték, gyümölcsöztethetik a népi építészet, főként Erdély fában gazdag építészetének tapasztalatait.
E szellemben fogant épületeik közös vonásai: a magas, meredek hajlású tetőzet, a bőségesen alkalmazott faszerkezet, mely a látszó részeken faragással díszített, a zömök, az épület „szemébe” húzott toronysisak, a kötetlen alaprajz és a festői tömegelrendezés”.
Marschalkó Béla 1884-ben született, 1910-ben kapott diplomát a Műegyetem építészmérnöki karán. Nagyapja az a Marschalkó János volt, aki a Lánchíd oroszlánját megformálta (lett is elég baja belőle az elhíresült történet miatt, mely szerint az oroszlánnak nem volna nyelve). Nagyanyja Giergl lány volt, így került családi kapcsolatai révén a frissen diplomázott építész az elismert Korb-Giergl építészirodához (ők tervezték többek között a Zeneakadémia épületét és a Klotild palotákat), majd 1912-től Zrumeczky Dezsőhöz szerződött, aki társa és követője volt Kós Károlynak, együtt dolgoztak a Wekerle telep és az Állatkert épületeinek tervein. Így vezet az út Zrumeczkyn és Kós Károlyon át a pomázi Orgona utcába. A sajnálatosan fiatalon -34 éves korában- elhunyt Zrumeczky egyébként maga is részt vett a tervek készítésében, ezt egy részletrajzon megtalált szignója igazolja.
Az erőt, méltóságot és egyben nyugalmat sugárzó háromszintes épület alsó szintje félig a földbe épült, felső szintje a félig beépített tetőtér. Az alsó szinten lévő dongaboltozatos borospince még az előző házból maradt meg.
A ház lényegi jellemzője a mozgalmas tömegformálás és a meredek tetőzet mellett a látszó szerkezetek alkalmazása volt: az alsó szintet eluraló terméskőfal, a fő helyiségekben a faragott gerendázatú fafödém és tartó oszlopok, a falakon túlnyúló faragott szarufák, a díszítésekkel gazdagított kovácsoltvas rácsok, a duplaszárnyú, félköríves záródású vaskapu, a külső lépcsőt kísérő kovácsoltvas lánc (volt).
A hármas osztású, fölül kazettás ablakok az acélgerendás áthidalóval már a kor szellemében készültek. Külön érdekessége az épületnek a fűtéstechnika: a fűtőhelyiségből induló, a földszinti hall padozatába beépített dongaboltozatos légfűtés-csatorna.
A 2009-ben országos műemléki védelmet kapott villaépület még ma is kiemelkedően magas építészeti nívót képvisel, annak ellenére, hogy belső terét az államosítás után szétszabdalták (hat szükséglakást kialakítva benne), és évtizedekig nem gondozták. Részleges állagmegóvása ugyan (gombamentesítés, tetőfedés) 2001-ben megtörtént, azóta viszont csak civil kezdeményezések voltak az épület megmentésére. 2011-ben a Pomáz Barátai Társaság kezdeményezésére civil felajánlások születtek, legalább a ház állagának megóvására, de az önzetlen szándék az önkormányzat érdektelensége miatt akkor hamvába holt. Civilségünk így csupán az épületbe folyamatosan behordott hulladék eltávolítására korlátozódhatott.
A villa mai állapota lesújtó.
Eredeti szerkezeti elemei nagyrészt tönkrementek,
ajtók betörve, ablakok kitörve, cserepek potyognak, lépcső leszakadva, amit lehet már „eltulajdonítottak”, mindenütt a pusztulás jelei, szemét és rom.
Gazda továbbra sem látható, illetve, meg nem erősített hírek szerint, mégiscsak folyamatban van valami, állítólag tervek készülnek…
Egyszer, talán, mégiscsak….
Forrás:
Merényi: A magyar építészet 1867-1967
Gerle-Kovács-Makovecz: A századforduló magyar építészete
Babos Rezső szakvéleménye
Vélemény, hozzászólás?