Reggel, mikor kinéztem az ablakon, tudtam már, hogy nem leszünk sokan. Köd ült a házak között, vékony jég csillogott az úton. Öten szálltunk föl az állomáson a buszra. Út közben még csatlakoztak hozzánk, így Csobánkán már tízen vágtunk neki a Kevélyre vezető útnak.
A házak közötti meredek út még tartogatott jeges kihívásokat, aztán az erdőben már a ki nem taposott turistaút többnyire könnyű járást biztosított. Már amennyiben lehet könnyűnek nevezni azt a meredek felfelét.
A szürke minden árnyalatával találkoztunk a fehértől a ….
Még mielőtt a Kevély-nyeregbe értünk volna, előbújt a nap. Az egykori turistaház helyén hosszabb pihenőt tartottunk. Találkoztunk egyéni és csoportos kék-túrásokkal. Minden tiszteletem az övéké, különösen azoké a fiataloké, akik a mindennapi testnevelésük heti két órája helyett bevállalták, hogy 4 év alatt teljesítik az Országos Kék Túrát (1160 Km). A mai céljuk Dobogókő volt. Járjanak sikerrel!
A zöld sávon ereszkedtünk Pomáz felé. Pár száz méter után kisebb kitérőt tettünk a Kevély-nyergi zsombolyhoz.
Ez egy speciális barlang, mely 3-4 méter széles függőleges kürtővel tátong az ég felé.
Következő nagyobb pihenőnk a Nagy-Kevély oldalában lévő elhagyott bánya pihenőjénél volt.
Mire ide értünk, a köd ismét leereszkedett, így elmaradt a panoráma megtekintése.
Innen az út egyre latyakosabbra váltott. Itt-ott megtekinthettük a havas téli erdő által láthatóvá váló rengeteg fajta vadnyomot: némelyik útszakasz „sztrádának” tűnt.
Megint megállapíthattuk, hogy a lefelé menet sem könnyebb, sőt!… A budakalászi réten hagytuk el a zöld sávot, és a szűzhóban átvágtunk a mezőn. Itt néha előderengett a nap. Egy-egy rossz lépésnél bakancsunk a hó alatt rejtőző tócsák vízszintje alá merült. Teljesen.
A nyáron gyakran kiszáradó Barát-patak medrében most a jég alatt 30-40 cm mély erős sodrású víz folyt. Szerencsésen átkeltünk a jeges tetején. Utolsó megpróbáltatásként megmásztuk a meredeket a Klisovác – dűlőtől a Klisovácz utcához. Aztán már házak között sétáltunk lefelé, mindenki a maga otthonához véve az irányt. Út közben a dermesztő hidegből még megmaradt, de már kissé megereszkedett, gombja- és fülehagyott hóalkotásokat láttunk.
Annak ellenére, hogy az időjárás nem a legszebb arcát mutatta, szép és derűs kirándulásunk volt.
Márciusban újra túrázunk! Lujó
Vélemény, hozzászólás?