Nézek két híradást a pomázi Hősök emlékművénél.
Az egyiknél ünnepélyesség, megemlékezés, zene, irodalmi felolvasás. Sokan vannak. Öltöny, fehér ing a férfiakon, fehér blúz, sötét alj a nőkön. Kórus, szavalat, virágok. Hangosítás. Felkészültek és megemlékeztek.
A másiknál kockás ing, némaság, magány. Polgármester és helyettese. Még négy férfi érkezik vegyes öltözetben a Magyar Tartalékosok Szövetségétől. Farmer, sportcipő, rövidgatya. Gyorsan el.
Az elsőt társadalmi munkában szervezte Verebes Gizella. Meghívta a polgármestert is. Az nem is válaszolt.
A másikat nem szervezte senki. Csak úgy ’átugrottak’ a gyereknapról. Nem volt szavuk az elhunytakhoz, nincs gondolat, nincs tisztelet. Nem érdekli sem a múlt, sem a jelen. Letudni. A kutya ugat, a forgalom zavartalan. Az újabb imázsfelvétel elkészült. Látszik kik ők.
A záróképen egy idős úr pihen az emlékmű mögötti padon. Látta közelről a sitty-sutty koszorú lerakást.
Az első híradás Hardi Péter facebookján, a második a város honlapján és a You tube-on. Ki mire büszke.
Dr. Varga István
Vélemény, hozzászólás?