Beszámolók az ’56-os emléktúrán résztvevőktől a Mátyás Király Általános Iskolából

Október 21-én a Közösen a Városunkért Egyesület szervezésében rendkívüli
történelem órán vehettünk részt. A rendkívüli történelem óra egy emléktúra volt, ami a
pomázi forradalmi események 10 legjelentősebb pontját érintette: a Hév-állomás 56-os emlékműjétől indult, és a Majdán-fennsíkon a bunkernél ért véget. Az indulásnál mindannyian kaptunk egy kis füzetet, mely a túra térképét és az emléktúra jelentős állomásait ismertette. Ide kerültek azok a pecsétek is, amiket az emléktúra 10 pontján összegyűjtöttünk a minket ott váró pecsétőröktől. Nagyon érdekes információkat tudhattunk meg azokról a kis domborművekről, amelyek a 10 állomáson vártak minket, és amiken egy-egy QR-kód segítségével további tudnivalókat olvashattunk el.

Szerencsére szép időnk volt, így nagyon élveztük a túrázást, és végül a bunkernél kapott finom vendéglátást. A célban oklevelet kaptunk jutalmul a megtett túra emlékére. Nagyon jól éreztük magunkat ezen a napon, és egyben sokat tanultunk a pomázi forradalmi eseményekről.

A Mátyás Király Iskola 7.b osztályos tanulói

2022. október 21-én,pénteken a Mátyás Király Általános Iskola 4.b osztálya 15 fővel részt vett
az október 23- a alkalmából rendezett emléktúrán.

Az állomásokon sok érdekességet megtudtunk a forradalom pomázi eseményeiről, a füzet is
segítségül szolgált a történelmi háttér megértéséhez,- lévén,4. osztályosok a gyerekek.

Mindazonáltal, nagyszerű délelőttünk volt, aminek a végén a finom falatok jól estek a kis
túrázóknak. Köszönjük a kiváló szervezést!

Magyar Nóra osztályfőnök

Október 23.

A város meghívására reggel 8 órára a 4. a lelkesen indultunk a HÉVállomásnál lévő ’56-os emlékműnél. Kaptunk egy térképet, aminek segítségével végig mentünk az állomásokon. Kedves, idős emberek meséltek a pomázi októberi eseményekről. A térképet nem mindig jól tudtuk használni, időnként eltévedtünk, amin jót vitatkoztunk, nevetgéltünk. Leizzadva, de nagyon izgatottan futottunk a cél felé. A bunkerek nagyon izgalmasak voltak, jó lett volna ott maradni még
sokáig! A kirándulás végén sok finomságot kaptunk, mindenki nagy örömére. Oklevelet, müzlit, kitűzőt, és fincsi szendvicseket. Csodás élményben volt részünk! Szívesen meséltük el anyáéknak otthon.

Megkésve bár, de szeretnék néhány mondattal köszönetet mondani az október 21-én lezajlott emléktúráért!
Mivel az én osztályom még csak negyedikes, túl sok előzetes tudással nem rendelkeztek a gyerekek. Mégis nagy érdeklődéssel jártunk pontról pontra pecséteket és információkat gyűjtve. A kis könyv – remek ötlet – segítségével minden kérdésükre megkaphatták a választ! Lelkesedésük kitartott az utolsó pillanatig, helyszínig, a tüzérségi állásig. Külön köszönjük a kedves fogadtatást, az okleveleket, jelvényeket és persze az ételt és italt! Nagyon jól éreztük magunkat!
Engedj meg kérlek, egy észrevételt! Célszerű lenne a csapatokat nem egyszerre, vagy nem egy irányba elindítani. Így nem fordulna elő, hogy sorba kell állni a pecsételő pontokon.
Köszönjük szépen!
Gréti és a Mátyás suli 4.c osztálya

Katona Sándor emléktábla

Katona Sándor Budapesten született 1915-ben. Négy gimnáziumi osztály elvégzése után nyomdásztanulónak állt, 1936-ban szabadult fel. 1938 és 1941 között letöltötte tényleges katonai szolgálatát. 1941-ben újra behívták, és a keleti frontra vezényelték. 1945-ben szovjet hadifogságba esett, ahonnan csak 1947 nyarán tért haza. 1949-ben háborús bűncselekmények vádjával két év börtönre ítélték. Szabadulása után előbb a hajógyárban, majd az újpesti nyomdában helyezkedett el. Nős volt, két gyermek édesapja.
Miután a nyomdában 1956. október 24-től szünetelt a munka, a forradalom első napjait otthon, Pomázon töltötte. A forradalom kitörésének híre gyorsan eljutott a községbe, itt azonban az események békés mederben folytak. “Katona Sándor emléktábla” bővebben

Igazgatói lakás (Iskola utca 2.)

BÓNA ZSIGMOND LAKHELYE

Az iskola szolgálati lakásában lakott szüleivel, saját családja még nem volt s ettől korai halálával megfosztotta a megtorlás. Szülei az akkor még egyetlen pomázi általános iskola pedagógusai voltak. Apja Bóna Antal volt az igazgató. Jászberényből helyezték Pomázra őket.

Bóna Zsigmond (1930-1957) Ózdon született, vallásos család egyetlen gyermekeként. Jászberényben végezte iskoláit, majd a Budapesti Állatorvosi Főiskola hallgatója lett. Akkoriban az élet annyira átpolitizált volt, hogy ha a hallgató nem tetsző politikai véleményt nyilvánított, kizárták az egyetemről. Harmadévesen Bóna Zsigmond is erre a sorsa jutott. “Igazgatói lakás (Iskola utca 2.)” bővebben

Vróci úti temető

Október 24-re tehető a forradalom első pomázi áldozatának – MÉSZÁROS GYÖRGYNEK – a halála, aki a budapesti harcokban kapott halálos sebet, anélkül, hogy ő maga harcolt volna. Frissen leszerelt katona volt, aki Budapestre régi munkahelyének meglátogatására érkezett testvére társaságában. Ott az események elragadták őket. Felkapaszkodtak egy lőszer nélküli tankra, s hamarosan a Honvédelmi Minisztérium előtti tűzharcban találták magukat. A minisztérium védelmére a szentendrei katonai főiskolások is ki voltak rendelve. Lőttek rájuk, a tankról leugráltak menedéket keresve. Bátyja a minisztérium pincéjében éjszakázott, s másnap hiába kereste testvérét. Holttestére napok múlva találtak a Rákoskeresztúri temető halottas házában, a mintegy 400 temetetlen halott között. “Vróci úti temető” bővebben

Ellenőrzési pontok a forradalom alatt

6/a „MARCI BOLT” – a Beniczky utca bejövő forgalmát a bolt előtt ellenőrizték. Az őrség pihenője a bolt telefonos irodájában volt. Egy napon érkezett egy autóbusz Dobogókőről tele nőkkel és gyerekekkel. Ávósok – tartva a népharagtól – menekültek a forradalom napjaiban Dobogókőre családjukkal. A csoportot a Tanácsházára bekísérték, majd bántatlanul továbbengedték.

6/b HÉV sínek sorompójánál a Mártírok útja végén a Szentendre felől érkezőket ellenőrizték. A pihenő az ún. Gille-házban volt.

“Ellenőrzési pontok a forradalom alatt” bővebben

Katonai bázis a Majdánpolán

A főváros légterének védelmére Pomáz fölött, a Majdánpolán tüzérségi állás volt kiépítve, amely betonbunkerből és földdel körülvett lőszerraktárból állt. Felszerelése: 6 vagy 8 légvédelmi ágyú, géppuska, szolgálati fegyverek és temérdek (l, 2 vagy 3 vagonnyi lőszer: páncéltörő- és repeszgránátok). Hasonló létesítmény volt a Kőhegyen és Szentendrén is. Az üteg legénysége sorozott katonákból állt. A parancsnok a forradalom első napjaiban – felsőbb parancsra – feloszlatta az állományt, s a katonák átadták szolgálati fegyverüket a nemzetőröknek, civil ruhát öltöttek és elhagyták a falut. A bázis rövid időre őrizetlenül maradt, s a lakosság kezdte széthordani a felszerelést. Rengeteg fegyver került a civil lakosság kezébe. Ennek hírére a nemzetőrök megszervezték a hely ellenőrzését és védelmét. Az illetéktelen kezekbe került fegyvereket kezdték begyűjteni. “Katonai bázis a Majdánpolán” bővebben

Piac tér (Szabadság tér)

A forradalom idején a település központja és a „hír-központ” a piactér volt, ahol az emberek az értesüléseiket kicserélték. Más hírforrás a forradalom napjaiban nem volt. A rádió szüntelenül zenét – az Eroica szimfóniát – sugározta. Itt merült fel a néma tüntetés gondolata, a Nemzeti Tanács és a Nemzetőrség megalakításának szükségessége. Ez volt az akadozó közellátás központja, itt volt az élelmiszerbolt, pékség és a szükség esetén mozgósítható tűzoltóság. Kenyérért hosszú sorokban várakoztak az emberek. A rendet a nemzetőrök tartották fenn.

Ezen a téren november 4-én reggel a nemzeti bizottság felhívására mintegy 350-400 hadköteles férfi tett esküt a település védelmére, de a túlerő láttán a katonai ellenállást 2 órán belül lefújták a felesleges vérontás elkerülése érdekében.

“Piac tér (Szabadság tér)” bővebben

Tanácsháza (ma Városháza)

Október 26-án délután 2 órakor mintegy 200 főnyi tömeg sereglett össze a Tanácsházán. A lépcsőkön is álltak, megteltek a folyosók. Az ülés elnöke Demeter József református lelkész volt, aki rövid bevezető után javaslatot tett a Nemzeti Tanács elnökének személyére. Farkas Zoltánt közfelkiáltással választották meg erre a posztra, aki köszönő beszédében a bosszúállás és az erőszak elutasítását hangsúlyozta. Ezt a tisztséget november közepéig töltötte be, majd visszatért a postahivatalba.

“Tanácsháza (ma Városháza)” bővebben