A Posonyi kert tanúsága szerint már 17. században termesztésben voltak, a fekete-, vörös-, sárga- cseresznyefajták. Úgy, mint a Somolyai rövidszárú, Solymári politúrt, Badacsonyi óriás, Márki korai, Gyöngyösi szívcseresznye, Disznódi fűszeres (sárga), Ölyvedi fekete. És persze a miénk, Májusi korai, Pomázi hosszúszárú.
Szép emlékű Czilinger Laci kertész barátom többször megígérte, hogy a még itt-ott található ősfákból vesz oltógallyat és leolt néhányat. Egy alkalommal végig is jártuk a Majdi és Klisovác környéket, kiválasztva az elvadult ültetvényekben meghúzódó matuzsálemeket, azzal, hogy adott időben visszatérünk.
Brózik Sándor nemesítő fajtaleírása szerint, származása ismeretlen, gyümölcse közép nagy, gömb alakú, színe sötétvörös, teljesen beérve majdnem fekete, fűszeres ízű, fürtös, húsa puha, de ennek dacára jól szállítható. Fája erős növekedésű, gömb alakú, és igen korán terem. Ebből eredően a kukacokra sem kell számítani.
Mint tájfajtát, helyi szelekcióval őseink kiválasztották a déli fekvésű Kőhegy, Susnyár, Vrócz-dombhajlatoknak megfelelő, ezen nemes gyümölcsét. Korai beérésénél fogva jól értékesíthető áru volt a fővárosi piacokon is. Szomszédom Wágner Karcsi bácsi, még 80 évesen is beballagott a békási piacra, hogy pénzzé tegye néhány kosár portékáját.
De mondhatja a Kedves olvasó, hogy ,,Hol van már a tavalyi hó?” Hát még a tavaly előtti. A lakonikus válasz: az emlékekben és a szakirodalomban.
Reménykedtem, hogy a Sashegyi Iskola mögötti Csata Laci bácsi idejében működött tankertből ,,Tündérkertet” lehet varázsolni, ahol Pomáz híres gyümölcsészeti emlékeit megőrizhetjük. (Mint sok más, az is az ingatlanbiznisz oltárán lett feláldozva.)
Ne legyünk kishitűek! Kb. 10 éve a szokásos (azóta megszűnt) tavaszi faültetés helyszínéül, a Klissza-domb melletti utat, padkáját az Alcsevice szélet jelöltük ki. Kulin Imre polgármesteri keretéből, mintegy 30 cseresznyefát ültettünk el, Szakál atya diófáival együtt.
Voltunk vagy 25-en civilek, képviselők vegyesen. Mostani polgármesterünk is ásójával, bizony, akkor ott serénykedett. Már akkor is arra gondoltunk, hogy a Pomázra kiránduló, gyalogos vagy biciklis turista, útközben szomját oltja, kalapjáról a port leverve, megpihen az árnyas fák alatt.
Most április végén, már elvirágoztak és megjelentek a zöld apró gyümölcsök, hogy egy hónap múlva az arra járónak örömet szerezzenek.
Bolyki István
Vélemény, hozzászólás?