Pomázi Cseresznye a pomáziak és a turisták kiskátéja

Adócsökkentés? Úgy látszik, csak választási hitegetés volt…

pomazElső fordulóban a múlt heti testületi ülésen tárgyaltuk a költségvetést. A 188 oldalas anyaghoz öt percben csupán kiragadott példákkal lehetett hozzászólni, mégis igyekeztem általános következtetéseket levonni.

Ami a bevételi oldalt illeti:
Pomáz iparűzési adóbevétele nem éri el a félmilliárd forintot. Ha a város vezetése jó gazdája lenne Pomáznak, egyebek között azon dolgozna, hogy az ipari övezetben a megteremtse a vállalkozások további feltételeit. Sokszor elmondtam már, hogy ha például nem megfelelő a tűzivíz-ellátottság, akkor ne várjuk, hogy egymásnak adják a kilincset a vállalkozok, hogy szeretnének megtelepedni – hiszen engedélyt sem kaphatnak a katasztrófavédelemtől a nagyobb építkezésre, bővítésre.

És akkor az olyan vállalkozás is szemet vet a pomázi iparterületre, mint a kőzúzó néven elhíresült Kállai Bau, amely alig néhány néhány millió forint iparűzési adót fizet, viszont a már meglévő vállalkozások komfortérzetét is rontja a zaj, a por és a forgalomnövekedés által, nem beszélve a lakosságéról – amelynek szerencsére sikerült legalább az otthonoktól arrébb tessékelnie.

Mit tesz a város vezetése a további iparűzési adót fizető cégek idecsábítása helyett a bevételek érdekében? Eladja a meglévő értékeit, ingatlanjait. Feléli a vagyonát. Ez nagy baj.

A kiadási oldal:

Ami benne van, és ami nincs:

Ami benne van, az döntő részben szükséges – de nem elégséges. A kiadások közül két tétellel van különösebb gondom: az egyik a polgármesteri támogatási keret 9 milliós összege.
A támogatás igénylésének egységes rendszerét kellene kialakítani: aki vagy amely szervezet, egyesület jogosult megkapni egy bizonyos összeget a várostól, az kapja meg – a polgármester kényétől függetlenül.

És ne fordulhasson elő az, ami előfordulhatott a polgármesteri támogatási kerettel éveken át:
a gyakorlatilag egyszemélyes Pest Megyei Ifjúságért Egyesület, amelynek elnöke Viasz Tibor, láthatatlan konferenciákat szervezett, ráadásként pedig a költségtervben foglalt tételek és az elszámolás többnyire köszönő viszonyban sem voltak egymással. Többször étel-ital fogyasztásról hozott több százezer forintos számlát Viasz Tibor, amit a legnagyobb megdöbbenésemre a polgármester nem adott neki vissza, hanem elfogadottnak tekintett, majd kapta a következő tételt a támogatási keretéből. Majdnem kétmillió forint közpénz sorsáról írok…
Nos, ilyesmi miatt sem szabadna 9 millió forintos keret fölött rendelkeznie a polgármesternek.

A másik pedig a Hamvas Atanáz által szerkesztett Otthonunk, Pomáz, amelynek minden kiadásából 5 oldalt a város finanszíroz 20 ezer forint + ÁFÁ-val. Évente ez is millión felüli tétel. Felesleges, hiszen a Pomázi Polgár minden háztartásba eljut. Ha eljut…

Ilyesmin bizony lehetne spórolni.

És hogy mi hiányzik a költségvetésből? Például az utak építésére szánt összeg. Egyedül a Vróczi illetve a Béke utca szerepel benne, és a kátyúzásra szánt összegek. Ennyi út épülne idén? Miközben miként néznek ki a Messelia, a Goethe köz… Vagy akár az aszfalttal ellátott utak, mint a Petőfi utca, a Jókai utca, a Váci Mihály utca, és még hosszan sorolhatnám a példákat.

De említhetnék olyasmit is, mint azon két híd hiánya a Derán, amely az óváros és a Szelistye összekötését szolgálná, és nagymértékben lerövidítené a gyalogosok útját az orvosi rendelő vagy például az okmányiroda között.

Nyilvános illemhely nagyon régóta hangoztatott igény.

Ivókút az állomáson – nem közkútról beszélek, mert abból több is van a városban. – Ide tartozik a Szent István téri ivókút régóta halogatott megjavítása is.

Bölcsőde udvarának az átalakítására a Kormányhivatal kötelezte az önkormányzatot. Nem látom az erre szánt összeget.

A Sashegyi Sándor Általános Iskola melletti ingatlan konténeróvodájából a gyerekek idén az új óvodába költöznek. Nem látom azt az összeget, ami a felszabaduló konténerrel kapcsolatos kiadásokat tartalmazza.

Grund kialakítása. Örülnének neki a kamaszok, igény is lenne rá.

Olyan apróságokról már nem is beszélve, mint a Magyar Kereszt mögötti ház falának a régóta esedékes rendbetétele. A város egyik szégyene, ahogy kinéz. Mint ahogy a fő utca is. Egy forint sincs a költségvetésben a csinosítására.

Továbbra is nagy gond városban a közösségi komposztáló, a hulladékudvar hiánya.

És végül: nem látom a költségvetésben a polgármester által a választás során beígért adócsökkentést! Mindez a pomáziak hitegetése lenne? Vagy erre ismét csak a választási évben kerül sor?


Bejegyzés dátuma:

Hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük