Sorozatunkban azok a pomáziak szerepelnek, akikre büszkék vagyunk, mert településünk hírét vitték a világba vagy – ami ugyanilyen értékes – közmegbecsülésnek örvendtek a környezetükben.
Javaslatokat a sorozat szereplőire – vagy a megjelentekkel kapcsolatos kiegészítést, észrevételeket továbbra is szívesen veszünk.
Alföldi András világhírű régészprofesszort követően ezúttal a Pomázon élt főispánnak, Almásy Sándornak állít emléket Ozorai Magdolna.
Almásy Sándor (Jászberény, 1874 – Pomáz, 1958) – politikus, főispán
A rendkívül kiterjedt, Jász-Nagykun-Szolnok és Heves megyében is jelentős birtokokkal rendelkező Almásyak népes családjának egy része Jászberényben is élt. A berényi Almásyak redemptusok, az önmegváltás során földet váltó birtokosok voltak, akik döntően a gazdálkodásból éltek. Jászberényben több ilyen gazdálkodó Almásy család is élt. Tehetősebb tagjai a város vezetésének résztvevői, tanult tagjai pedig vezető tisztségek betöltői a XIX. század végétől.
Ilyen családból származik történetünk alanya Almásy Sándor, aki 1874. november 10-én született Jászberényben, Almásy Antal (1823–1876) földbirtokos és Wágner Alojzia (1838–1911) nyolc gyermekének egyikeként. Bár apja korai halála nagy terheket rótt édesanyjára, Almásy testvéreivel egyetemben jó taníttatást kapott. A budapesti Pázmány Tudományegyetemen végzett jogot. Egyéves katonai kötelezettségét az 1.sz. Huszár ezrednél, teljesítette. A 4.sz. Huszár ezrednél, mint tartalékos hadnagy volt katonai állományban.
Élete az 1900-as évek elejétől – kisebb-nagyobb megszakításokkal – tágabb értelemben is Pomázhoz kapcsolódott.
Lányai, Leona és Klára is itt nőttek fel és itt alapítottak családot. Nagyobbik lánya Leona, a pályája kezdete óta nagy tiszteletnek örvendő pomázi orvos, Tiszolczy Lajos (Lajkó bácsi) felesége lett. Az ő korai halála után húga, Klára lett Lajkó bácsi második felesége.
Almásy Sándor és testvére, László nevéhez fűződik Tahiban a híd megépítése. 
Akkoriban Almásy László a kerület országgyűlési képviselője volt. Az Almásy híd 1912-1914 között épült. A híd megépítésének kezdeményezője Fülöp Béla, Tahi református tanítója volt. Ő járt el Almásyéknál is, akik családi és politikai kapcsolataikat mozgósítva kieszközölték, hogy a kormány 250 ezer korona kamatmentes hitelt folyósítson a hídépítésre, 15 éves lejárattal.
A híd részeit kis darabokban hordták Tahitótfaluba, és a helyszínen szegecselték össze, a szegecsek melegítésével és a hídrészek kézi összekalapálásával (akkor még nem ismerték a hegesztést). A földmunkát idegenből érkezett kubikosok végezték. A híd átadására a világháború kitörése előtt egy héttel került sor. Dr. Almássy Lászlóné, a híd keresztanyja ütötte be az utolsó szeget a híd traverzébe, majd pezsgőspoharát a híd állandóságára ürítette. A híd 200 m hosszú, 4,5 m széles. Két pilléren nyugszik a vízben. Cementkorlátos út vezet a hídhoz a szárazföldön, mely Tahin 600, Tótfalun 200 m hosszú. A híd régi és életbevágó bajokat szüntetett meg, és így felépítése korszakos jelentőségűvé vált a szigetre nézve. A hidat a második világháború alatt a németek felrobbantották, mai formájában már az újjáépített hidat lehet látni, melynek lábánál emléktábla és a régi híd darabja örökíti meg az utókor számára a híd történetét. Mindmáig ez az egyetlen híd a Szentendrei-szigetre.
A márványtábla felirata: A régi rácsos vashidat 1912- 14 között építette Zsigmondi Béla és a győri Magyar Waggon és Gépgyár Rt. Mihajlovich Győző és a …..Építészeti Hivatal tervei alapján. 1944-ben felrobbantották, 1947-ben újjáépítették 1978-ig szolgált. – Középen a régi rácsos vashíd stilizált rajza – Jobb oldali felirat Az új hidat a régi alépítményeken az Út- Vasúttervező Vállalat és a Ganz-MÁVAG építette a budapesti Közúti Igazgatóság beruházásában. Ünnepélyes forgalomba helyezése 1978. július 20-án történt
Almásy Sándor a pomázi járás területén több felekezeti iskolát államosíttatott és több új iskolát építtetett.
Nevéhez fűződik a Pesthidegkúti, solymári, pilisszentiváni út megépítése, és a járás villamosítása is.
Közigazgatási működésén kívül jelentős irodalmi munkásságot fejtett ki, több közigazgatási és politikai cikke jelent meg.
Tagja a Tisza István Társaskörnek, a Magyar Tisztviselők. Takarékpénztárának a Bélapátfalvi és Egercsehi Kőszénbánya és Cementgyár Rt, a Budavidéki Villamossági Társaság Igazgatóságának. Elnöke a Pomázi Hitelszövetkezetnek.
Almásy Sándor „úrilaka” Pomázon – a Borovszky féle vármegyetörténet szerint már az 1910-es években állt (a mai Mártírok útja 22. szám alatt).
Csata László gyűjtése szerint — amelyet más források is megerősítenek – véres események színhelye volt.
1918 november 4-én Pomázon a piactéren a késő délutáni órákban népgyűlés zajlott, s az ott elhangzott gyújtó beszédek hatására a tömeg elindult Almásy főszolgabíró lakása felé, amelyet az öt-hat főből álló községi helyőrség védett.
A tömeg az utcán várakozott, és soha nem derült ki, hogy miként, de fegyver dördült, és két ártatlan bámészkodó – Nagy Zsigmond és Fülöp János – holtan esett össze. Az Almásy családot a katonaság mentette ki. Horváth főhadnagy – a helyőrség parancsnoka – néhány nap múlva belehalt sérüléseibe.
A felbujtókat később bíróság elé állították, de a történteket soha nem sikerült tisztázni. Valószínű, hogy ennek az eseménynek a hatására kapta később a Takách utca a Mártírok útja nevet.
Ezt követően 1921-től Almásy Sándort pályája messzebbre vitte Pomáztól, de 1923-ban novemberében ismét Pomáz élén a képviselő-testület tagja. 1932-ben végleg visszajött Pomázra.
Jellemző momentuma a korabeli képviselő-testület munkájának, hogy számon tartotta azokat is, akik Pomáz szülöttjeként, de innen elszármazva kiemelkedő teljesítményt nyújtottak. Így került sor 1932. szeptember 5-én az akkor már Szolnokon élő Glykais Gyula olimpiai bajnokságának jegyzőkönyvi megörökítésére. A jegyzőkönyvi megörökítést a testület által kijelölt küldöttség vitte el Glykais Gyula lakására. A küldöttség tagjai voltak személyükkel is súlyt adva az elismerésnek: Almásy Sándor, dr Bakos Bertalan, Erdélyi Károly, dr Tiszolczy Lajos.
Az 1945-ös kommunista hatalomátvétel után Almásy Sándort megfosztották összes ingó- és ingatlan vagyonától.
Mártírok úti kisajátított otthonát átépítették. A Munkaterápiás Intézet gazdasági központja kapott itt helyet. (Ma magánóvoda.)
Mindezek ellenére Almásy Sándor kötődése Pomázhoz erős maradt.
1958 október 24-én itt hunyt el. Felesége, Mallár Ilona öt évvel élte túl férje elvesztését. Sírjuk megtalálható Pomázon az „új” katolikus temetőben.
Szakmai életútja:
- 1897 Pályáját Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye közigazgatási gyakornokaként kezdte meg.
- 1898-tól szolgabíróként dolgozott, később ugyanebben a tisztségben Kiskőrösre helyezték át.
- 1904-től főszolgabíró Kiskörösön majd 1906-tól Pomázon, ahol igen nagy népszerűségre tett szert. Az egyik legjobban képzett közigazgatási szakember volt a vármegyében.
- 1914-től ismét főszolgabíró, ekkor éppen Dunavecsén.
- 1916-ban visszakerült Pomázra főszolgabírónak, és egy évig Baranya, Győr, Komárom, Moson, Nyitra, Somogy, Sopron és Vas vármegye kormánybiztosa, ebben a beosztásban 14 törvényhatóságnál tevékenykedett.
- 1918-ban vármegyéjének főjegyző helyettese volt.
- Mivel a Tisza-párttal szimpatizált, Batthyány Tivadar belügyminiszter szabadságolta.
- 1919 márciusától augusztusig katonai fogházban raboskodott
- 1919 augusztusában ismét elfoglalhatta Pomáz főszolgabírói székét.
Népszerűségét jól mutatja a járásban, hogy távozása után 21 település választotta díszpolgárává, valamint alapítványokat hoztak létre az ő nevével fémjelezve árvaházak számára. - 1921-22-ben Nógrád vármegye, majd Nyugat-Magyarország kormánybiztosa. (Ebben az időben történt a soproni népszavazás.)
- 1922 és 1932 között Jász-Nagykun-Szolnok vármegye főispánja volt.
- Ezen időszak alatt 1923-27 között Bihar vármegye főispáni feladatait is ellátta.
(Biharban 1927-ig, Szolnokban 1932-ig maradt a vármegye élén, amikor Horthy Miklós felmentette hivatalából.)
Elismerései:
- 1915-ben a Ferenc József-rend lovagkeresztje.
- 1916 II. osztályú polgári hadiérdemkereszt
- 1917. október 14-én a II. osztályú magyar érdemkereszt csillaggal
- katonai és polgári jubileumi érmek
- február 27. – a község fejlesztésében szerzett érdemeiért Pomáz díszpolgárává választották
- 1932 Magyar Koronás Nagy Aranyérem
- nyugalomba vonulása alkalmából a kormányzó a nagy Signum Laudissal tüntette ki a nemzet újjáépítő munkásságáért.
Forrás:
- Dr Laszlovszky József: Pomáz – természeti kincseink, történelmünk, kulturális örökségünk (2001)
- Almásy Sándor életrajza a Verseghy Ferenc Könyvtár honalapján
- http://pemete.blog.hu/2014/07/28/100_eve_tortent_julius
- Cseh Z.,Kondorné Látoczki E.,Kovács M.,Kozma Gy.,Nemes L.,Pap J.,Szabó J.,: Tisztviselői életpályák (http://www.hevesarchiv.hu/data/files/280022640.pdf)
- Melzer Géza írása a PBT Hírlevél 1993 évi 11. számában
Vélemény, hozzászólás?