Sorozatunkban azok a pomáziak szerepelnek, akikre büszkék vagyunk, vagyunk, mert településünk hírét vitték a világba vagy – ami ugyanilyen értékes – közmegbecsülésnek örvendtek a környezetükben.
Javaslatokat a sorozat szereplőire – vagy a megjelentekkel kapcsolatos kiegészítést, észrevételeket továbbra is szívesen veszünk.
Alföldi András világhírű régészprofesszort, Almásy Sándor főispánt és Glykais Gyula kétszeres olimpiai bajnokot követően ezúttal Krause Ottó-Hermann költőnek, drámaírónak és publicistának állít emléket Ozorai Magdolna.
KRAUSE OTTÓ-HERMANN költő, drámaíró, publicista óbudai németajkú szőlőművelő családban született 1870. március 26-án. A családi gyökerek Drezdába nyúlnak vissza. Kereskedelmi főiskolát végzett, kitűnően elsajátította a magyar nyelvet, majd pályája kezdetén a könyvek világát választotta. Példaképe a könyvkiadó és könyvkereskedő Heckenast Gusztáv volt. Később egészségi állapota miatt a köztisztviselői pályát választotta. A Pénzügyminisztériumban vállalt állása mellett a szabadidejében igen sokat irt.
1897 július 10-én házasságot kötött Tregele Gabriellával, a pomázi Tregele Jakab nagybirtokos leányával és Pomázra költözött. Itt is élt egészen a haláláig. Az idősebb pomáziaknak nem volt ismeretlen (a háború végéig) a nevét viselő utcatábla: „Krause utca”, vagy a „Krause-telep” községrész.
A fiatal házaspárnak négy gyermeke született:
1898-ban Margit (aki születése után meg is halt), 1899-ben Mária, 1902-ben Klára és 1905-ben Anna.. Klára lányuk Bölcskey Lászlóhoz ment feleségül, Anna pedig Bukovics Béla tanárhoz.
Az idősebbek még emlékeznek a mai Maróni cukrászda helyén lévő élelmiszerboltra, melynek Bukovics Panni néni volt a vezetője nyugdíjazásáig.
A Krause lányok a mai Jankovits Gyula utca sarkán lévő gyermekorvosi rendelő helyén lévő családi házban nőttek fel – sajnos édesapjuk korai halála miatt – félárván. Akkoriban a házhoz hatalmas kert tartozott, mely még az ötvenes évek végén is felnyúlt egészen a mai 4-es számú házig. Kreuse Ottóné halála (1960) után 1981-ig a házban működött a községi könyvtár.
A pomáziak „rejtélyesnek” nevezték Krause Ottó-Hermannt mint költőt, drámaírót, publicistát.
Már fiatal korában (1888) drámát irt „Dämon” címen, amit azonban nem jelentetett meg.
Legismertebb műve „RABBI JÉZUA” című történeti tragédiája, amelyet 1893-ban adtak ki. 1909-ben jelent meg gyűjteményes verseskötete: DAS HOHE LIED DES WEIBES címen.
A századfordulón Krause természete és munkája teljesen megváltozott, munkált „Nemo” írói álnéven jelentette meg. Az 1905–1906-ben irt könyvét a DEUTSCH–UNGARISCHE KATECHISMUS (Német–magyar katekizmus) című művét a magyarországi németség felvilágosítására, a nemzetiség identitástudatának növelésére, asszimilációjának megakadályozására szánta.
Betegsége ellenére fáradhatatlanul dolgozott, amelyet számos megjelent műve is bizonyít. Így: a KÖNIGIN GOLDHAAR (Aranyhajú királynő), DAS MEERGESPENST (A tengerszellem), BRUDER JESUS (Jézusbarát) és a CKRISANTHEMA (Krizantém) című drámai költeménye.
Műveiből egy-egy példányt a waldangellochi helytörténeti gyűjtemény őriz.
Fiatalon, 40 évesen, 1910. november 10-én hunyt el Pomázon. Nyughelye Budapesten a Kerepesi temetőben található. Felesége valamint Klára és Anna lánya a pomázi régi katolikus temetőben van eltemetve.
Forrás:
- PBT Hírlevél 1995 évi 3. szám Melczer Géza írása
- Dr Laszlovszky József: Pomáz – Természeti kincseink, történelmünk, kulturális örökségünk (2001)
- Neue Zeitung 2006 szeptember 22. száma: Otto Krause und der Deutsch–Ungarische Katechismus: fast eine Detektivgeschichte
- http://www.biographien.ac.at/oebl/oebl_K/Krause_Otto-Hermann_1870_1910.xml
Vélemény, hozzászólás?