Talán kevesen tudják, hogy Győrffy Sándor a hazai biokertészet egyik megteremtője, itt élt köztünk, egészen 2015. augusztus 05-én bekövetkezett haláláig.
Ki is volt ez a ritka mosolygós szemű, kedves, szép ember?
Kertész, aki bár egyetemet végzett, mégis a nép nyelvén szólt előadásain, műsorvezetőként, költőként, vidékmegőrzőként és -fejlesztőként. Benne egyidejűleg volt jelen a népi gyógyító, a kun fejedelmi táltos és a biodinamikus ,,életigenlő” látásmód.
Az általa szerkesztett méhsejtszerűen kialakított ábrájában a biogazdálkodás alapvetését foglalta össze.
,,Környezetünk, egészségünk, anyagi helyzetünk érdekében érdemes kertgazdálkodásunkat olyan alapról indítani, amely a természet törvényét tiszteletben tartja, élő talajon, az állat- és növényvilággal egyetértésben, természetes energiaforrásokra támaszkodva, környezetünket kímélve kívánja előállítani a teljes értékű, egészségünket szolgáló élelmiszert” – írja, mint szerző Naprakész kertünk c. könyvében.
Hitvallásának megfelelően hónapról hónapra sorra veszi a legfontosabb kerti teendőket, mert mondása szerint ,,Az idő a gazda mindenütt!”
Nagyon igaza van. A pomázi Munkaterápiás Intézetben pályakezdő kertészként eltöltött évek után, ’90-es évek végén újra visszatalált Pomázra, hogy a ,,Nyárfás” részen megépítse dombházát, amely telekhez Kulin Imre kertbarát polgármester jóindulata is kellett.
A dombágyas kertkultúrából, amelyet tanított egy lakóház méretű domb és alatta ház lett. Egyben a biogazdálkodás híveinek búcsújáró helye. Csillogó huncut szemével, mindig megújuló gondolataival, lebilincselte a hozzá látogatókat, köztük engem is.
Ő is, mint néhányan Pomázt, a gyümölcskultúra ,,Tündérkert”-jének tartottuk, amelyet valószínű már egy másik generáció fog visszaállítani. Szentendrén, amint hallottam, 20 hektár szőlőt (kadarkát) telepítettek és már az első termés levét meg is kóstolták. Pomázon valószínű a hegyek miatt, mindig később kel fel a Nap.
2016. 05. 16.
Bolyki István
Vélemény, hozzászólás?