Akikre szívesen emlékezünk: Bárányos Károly, a köztünk élt miniszter (1892-1956)

1892. április 23.-án született Szolnok-Doboka vármegyei Bethlenben. Édesapja, Bárányos István uradalmi kertész volt, édesanyja Horváth Mária. Hatan voltak testvérek.
A Királyi Magyar Tudományegyetemen jogtudományi doktori oklevelet szerzett.
Az 1920-as években került Pomázra, amikor feleségül vette a Pomázon élő id. Rónay Antal leányát, Gizellát.

Ekkor építették át azt a házat, amely a mai Jankovits és Dózsa György utca közötti belső telken van, és ahol a család a nyarait töltötte. (A ház melletti teniszpálya a korabeli polgári családok fiataljainak kedvelt találkozóhelye volt.)
A házasságból egy lány (1923) és egy iker fiúpár (1926) született. Ildikó lányuk kertészmérnök lett, az iker fiúk közül László szőlész, Károly építész lett.
A fiatal Bárányos Károly szép karrier előtt állt. Pályáját a Földművelésügyi Minisztériumban kezdte 18 évesen 1910-ben, ahol a ranglétra alsó fokáról jutott el a miniszterségig.
Kezdetben 9 évig díjnokoskodott, majd 15 évig segédfogalmazó volt, ezután 1934-től négy évig miniszteri segédtitkár, egyúttal a Külkereskedelmi Hivatal alelnöke, a Dőry Konzervgyár Rt. igazgatóságának tagja Ezt követően hat évig (1938-1944) miniszteri tanácsos, majd három évig a Földművelésügyi Minisztérium adminisztratív államtitkára.

1945. novembertől (Tildy kormány alatt) közellátási, majd 1946 novemberétől (Nagy Ferenc és Dinnyés kormány alatt) közel egy évig földművelésügyi miniszter volt, egyúttal a Független Kisgazdapárt színeiben Baranya és Tolna vármegye országgyűlési képviselője volt (1947-1948) Munkája elismeréseként 1947-ben Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a csillaggal tüntették ki. 1948-ban szembekerült pártja politikájával, ezért november 16-án bejelentették lemondását mandátumáról.

Minisztersége alatt valósult meg a Sió csatorna zsiliprendszerének bővítése, valamint a hódmezővásárhelyi öntözőmű. Intézkedései a háború alatt leromlott állatállomány javítására, a vetésterületek növelésére is irányultak.
Ebben az időszakban a Magyar Országos Szövetkezeti Központ elnöke és a Tervgazdasági központ tagja, valamint a Mezőgazdasági Iparfejlesztő Társaság tiszteletbeli elnöke is volt (1947-1948).
A száraz tényeken túl villantsunk fel néhány pillanatképet, hogy hogyan végezte  Bárányos Károly a munkáját ezekben az egyáltalán nem könnyű időkben. Erről itt álljon néhány tény:

• Magyarország német megszállása (1944. márc. 19.) után igyekezett fékezni a német gazdasági követelések teljesítését, amiért 1944. áprilisában nyugdíjazták.
• A 1945-ben németek kitelepítésére Ries István igazságügyi miniszter társával ők ketten szavaztak nemmel. (Történt ez abban a kormányban, ahol miniszter társai voltak többek közt Rákosi Mátyás, Gerő Ernő (!) ) (Megj: Ries Istvánt 1950-ben hűtlenség, korrupció és szabotázs vádjával regnáló miniszterként letartóztatták és a váci börtönben az ÁVO-sok halálra kínozták.)
• A kor jellemzője volt, hogy különböző szempontok szerint az un. Horthy rendszer volt vezető tisztségviselőit igyekeztek ellehetetleníteni. Ez a Földművelésügyi Minisztériumban nehézségekbe ütközött. Ott egy összetartó jó légkörű közösség dolgozott. (Mondhatnánk, hogy talán azért, mert amilyen a kapitány, olyan a regiment.)

  

• Bárányos Károlynak tisztségénél fogva több alkalommal kellett megjelennie protokolláris okokból is. Az azonban nem közömbös, hogy ilyenkor hogyan nyilvánult meg. Csak egyetlen kiragadott példa, amely nem igazán simult bele a kor túlzásoktól nem mentes szlogenjeibe. A Sió csatorna bővítésének átadásakor 1947-ben a Hiradó arról számolt be, hogy Siófok tengeri kikötővé vált, 1200 tonnás tengerjáró hajók is felhajózhatnak a Balatonra. (Ma azért ezen a megfogalmazáson mosolygunk.) Ezzel szemben Bárányos Károly beszédében kiemelte, hogy a Sió csatorna ilyetén bővülése lehetővé teszi, hogy a Dunántúl bazalt kőzetét és mezőgazdasági termékeit olcsó vízi úton juttassák el az Alföldre, elősegítve ezzel a két nagy tájegység gazdasági összekapcsolódását.
• A Városligetben 1947. szeptember 5-én megnyílt és a hónap 15-éig tartó Őszi Vásár a második világ-háború befejezése után az első nagyszabású és nemzetközi szintű vásár volt.

  

  A háború után először csak Őszi Vásárt rendeztek, majd később tavasszal is. A protokollnak és a kor szokásainak megfelelően a kiállítás megnyitóján Dinnyés Lajos miniszterelnök mellett több illusztris vendég is megjelent. Többek között egy csoportkép erejéig együtt láthatjuk Ortutay Gyula kultuszminisztert, Bárányos Károly földművelésügyi minisztert, Oliver Pearce Edgcumbe tábornokot, a Brit Katonai Misszió vezetőjét és Vlagyimir Petrovics Szviridov altábornagyot, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) elnökhelyettesét. A fotó azért is érdekes, mert a rajta szereplőknek a korszak hivatalos rendezvényein történő megjelenéssel – a sokszor mindennapi konfrontáció ellenére is – az együttműködésről is tanúbizonyságot kellett tenni.

• Hiteles források szerint Pomáz község vezetése is számíthatott Bárányos Károly segítségére. 1942-ben, amikor a régi községházát (mai Községház utca 2-4 sz. ma Idősek Napközi Otthona) vásárcsarnokká akarták alakítani 25 ezer pengő állami támogatást kapott erre a célra Pomáz. A csarnok befedése részben a háborús események miatt sajnos csak terv maradt.
• 1945-ben szintén bizottság járt nála kérve, hogy vizsgálja meg, milyen beszolgáltatási engedményekre volna lehetőség. Erre a bizottság tagjai ígéretet is kaptak. Ami tény, hogy a kenyérfejadagot ekkor emelték fel némileg.

 

Főbb művei:

• A mezőgazdasági értékesítés jelenlegi helyzete. (Magyar Gazdák Szemléje, 1940)
• A magyar földművelésügy átmenet gazdasági problémái. (Bp., 1944).

Bárányos Károly 1945 utáni koalíciós kormányokban – id. Antall József mellett – jóformán az egyetlen közigazgatási gyakorlattal rendelkező szakember volt. Rátermettségét, szervezőkészségét és hozzáértését még a kommunista párt részéről is elismerték, Minisztersége alatt igyekezett igazságosan és becsületesen szolgálni a parasztság, – és ezen túlmenően – az egyetemes magyarság érdekeit.

1956 augusztus 5-én halt meg Budapesten. Végső nyughelye a Farkasréti temetőben található.

 

Forrás:

• dr Laszlovszky József, Könczöl Dánielné, Borbélyné Radics Ibolya: Pomáz – Természeti kincseink, történelmünk, kulturális örökségünk (2001)
• Tóth Ferenc: Pomáz történetének forrásai II.
• http://www.nevpont.hu/view/2302
• Magyar Életrajzi Lexikon
• Filmhiradók Online (http://filmhiradokonline.hu)
• 70 éve döntöttek a magyarországi németek kitelepítéséről (http://www.szepsolymar.hu/blog/70-eve-dontottek-a-magyarorszagi-nemetek-kitelepiteserol/361)
• http://nori.gov.hu/nemzeti-sirkert/budapest/farkasreti-temeto/baranyos-karoly/2935
• http://www.tortenelmitar.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=3428&catid=43%3Ab&Itemid=67&lang=hu
• http://library.hungaricana.hu/hu/view/KulfBelfHirek_1947_09_2__001-123/?pg=621&layout=s
• https://hu.wikipedia.org/wiki/Ries_Istv%C3%A1n
• Kiss András: A Budapesti Nemzetközi Vásár 1947 őszén (http://www.archivnet.hu/politika/a_budapesti_nemzetkozi_vasar_1947_oszen.html)
• Vass István: Bárányos Károly földművelésügyi miniszter esete a munkásvadászokkal (http://www.archivnet.hu/kuriozumok/baranyos_karoly_foldmuvelesugyi_miniszter_esete_a_munkasvadaszokkal.html )
• Adatközlők: Dr Siklódi Csilla, Laszlovszky Zsuzsa