Mielőtt bárki azt hinné, hogy egy táncról van szó, gyorsan elárulom, nem, nem táncolunk, hanem „fontolva haladunk”. A szemétszállítás körüli kavar egyetlen hozadéka az volt, hogy az év elejétől a zöldhulladékot is elviszi a szolgáltató, ugyanúgy, mint a szelektív szemetet, havonta egyszer. Az önkormányzat erre normálisan reagált, az országos törvényekkel összhangban megszüntette az égetést lehetővé tevő helyi rendeletet. A túlzott normalitástól úgy megijedt, hogy szerdán visszakozott és havonta egyszer megint lehet égetni. Pedig a lakosság közben alkalmazkodott az új helyzethez, örömmel él a lehetőséggel és a kérésnek megfelelően kötegelve, illetve zsákolva kihelyezi a zöldhulladékot.
Persze, hogy kiteszi, hiszen ha valaki nem akar komposztálni, ez a legcélravezetőbb módja a kert tisztántartásának. Nem kell apróra vágva, hetenkénti elosztásban a kukába gyömöszölni, vagy hónapokig raktározni, hogy megszáradjon és égethető legyen. Mert bizony, égetni csak száraz nyesedéket lehet. Egy nedves kupac a fél várost beteríti füsttel, de az is jól látszik, honnan száll fel, ki sérti meg a közeli és távoli szomszédság alapvető jogait. Nem véletlen, hogy az alapvető jogok biztosa kezdeményezte az égetés ellenes törvény meghozatalát. Aki tehát ez ellen vét, az egészségünk ellen vét, ami megengedhetetlen. Miért kellene tehát hagynunk?
Én optimista vagyok, hiszem, hogy Pomáz polgárai vannak legalább annyira fegyelmezettek, mint a kocsmák, éttermek közönsége, akik le tudtak szokni a vendéglátóhelyeken való dohányzásról. Mi is meg tudjuk tenni, bebizonyíthatjuk, hogy a város polgárai felnőtt, döntésképes emberek. Mi nem szeretnénk visszafordulni.
Vélemény, hozzászólás?