Akikre szívesen emlékezünk: Luppa Péter

 

A Pomáz Barátai Társaság nevében Ozorai Magdi újabb cikket juttatott el hozzánk ezúttal Luppa Péterről. Luppa Pétert egész élete Pomázhoz kötődik.Születésétől haláláig itt élt. Bár eddig inkább politikai pályájáról olvashattunk, de személyében egy sokoldalú tehetséget, társasági embert ismerhetünk meg, aki bármibe is kezdett azt teljes odaadással, komoly szakértelemmel csinálta. Pomáz méltán lehet büszke rá.

 

 

Luppa Péter (Pomáz, 1838. jún. 21. – Pomáz, 1904. dec. 28.):
földbirtokos, mérnök, országgyűlési képviselő.

Luppa Péter 1838. június 21-én, Pomázon szü­letett Luppa Vazul és a szentendrei szerb származású Kálics Mária gyermekeként. Kilencen voltak testvérek, négy fiú és öt lány.

A Luppa családban szerbül beszéltek és imádkoztak, így Luppa Péterről elmondható, hogy cincár₁ származású, pravoszláv (ortodox) hitű szerb nemzetiségű büszke magyar állampolgár volt.

Mindössze 10 éves kisfiú volt, amikor 1848-ban kitört a forradalom. Átélte az abszolutista Bach korszakot (1849-1860), s végül megélte az 1867-es osztrák-magyar kiegyezést. Ebben az időben Magyarországon gyors fejlődésnek indult a gazdaság, a tudomány és kultúra, így az építészet is, főleg a fővárosban, amely Buda, Pest és Óbuda 1873-as egyesítésével vált Budapestté. Luppa Péter szemtanúja volt ezeknek a történéseknek.

A pomázi szerb elemi iskola után a középisko­lát a Belvárosi Főreáliskolában Pesten végezte, ami katolikus iskola volt és az oktatás német nyelven folyt. Kora fiatalságától kezdve igen érdeklődő lévén, gyakran láto­gatta az ismert pesti professzorok előadásait, majd beiratkozott a bécsi műegyetemre, ahol mérnöki diplomát szerzett. Műszaki egyetemi tanulmányai mellett gazdaságtannal, régészettel és történelemmel is foglalkozott.

A Luppa fiúk közül Péter volt a legidősebb és egyúttal legismertebb és legsokoldalúbb. Már egészen fiatalon elkísérte apját üzleti útjain. Jómódú szülők gyermekeként, amikor csak tehette, bővítette ismereteit. Közvetlen, kommunikatív természetű lévén gyorsan és könnyen tudott kapcsolatot teremteni a legkülönbözőbb társadalmi rétegekhez tartozó emberek­kel, s ily módon is sok ismeretre tett szert. Számos területen próbálta ki képességeit, miközben racionálisan mérte fel lehetőségeit.

Szeretett utazni, útleírásaiból sejteni lehet, hogy a szerb, a magyar és a világnyelvek mellett mint cincár származék ismerte és beszélte a görög, a román (vlach) és a török nyelvet is.

Sokat olvasott és történelmi tanulmányaiból sokat tudott a Duna szerepéről. Luppa Péter tudta, hogy az emberek évszázadok óta próbálkoztak a Duna megzabolázásával, főként a veszélyes szakaszokon. Fantáziáját különösen a Vaskapu izgatta, amelyen – magas vízállás mellett – az első gőzhajó 1834-ben hajózott át.  Ez idő tájt – 1856-ban hozták létre az Európai Duna Bizottságot azzal a feladattal, hogy hárítsa el a hajózás előtti akadályokat és tegye elérhetővé a Duna torkolatát a gőzhajók számára. Valószínű ezek a gondolatok indították arra, hogy egyetemi évei alatt 1857-ben hatodmagával egy vitorlás csónakon Bécsből a Dunán öt hét alatt leeveztek Gyurgyevóig (Giurgiu), majd tovább a Fekete tengerig, ahonnan azután Luppa Péter az erdélyi tájakat egyedül bejárva tért vissza.

Erről az útról is, mint ahogy későbbi utazásairól szintén maga illusztrálta útinaplót vezetett, melyben olvasmányos formában írta le úti kalandjaikat és az említésre érdemes látnivalókat. Illusztrációi jó kezű rajzolóról tanúskodnak. Jól és pontosan rajzolt. Szerette a természetet. Mindent nagy elszántsággal csinált. Bejárta a történelmi Magyarország számos táját és ezekről a korabeli lapokban, többek közt a Vasárnapi újságban számos cikke, útinapló részlete jelent meg 1860-as évek elején.₂ Újságcikkeiben tájékoztatta a szélesebb olvasóközönséget az egyes vidékek természeti szépségeiről és nevezetességeiről, hogy ily módon is bővítse látókörüket és gazdagítsa általános műveltségüket. Így a polgári társaság ismert és közkedvelt személyiségévé vált még mielőtt bekapcsolódott a politikai közéletbe. Mattyók Bence mellett ő is választmányi tagja volt az 1888-ban megalapított Magyar Kárpát Egyesület Budapesti Osztályának.

1861-től több éven át és többféle irányban, mint mérnök dolgozott, s Pest megye tiszteletbeli főmérnöke is volt.

Elismert kitűnő gazda volt.1863-ban Szvetozár testvérével együtt átvették idősödő szüleiktől a birtok irányítását – ekkor Luppa Péter 25, testvére Szvetozár 23 éves volt -, és néhány év alatt mintagazdasággá fejlesztették. A feladat nagyságrendjének érzékeltetésére álljon itt egy pár számadat.

A statisztikai adatok szerint közvetlenül 1900 előtt Pomázon és környékén mintegy tíz nagyobb birtokos volt, akik közül az első helyet gróf Teleki Tibor foglalta el. Ő 2.288 holdat birtokolt. A második hely a Luppa családnak jutott, összesen 1.409 kataszteri holddal.

Ami Luppa Péter birtokának nagyságát és gazdag­ságát illeti, az adatok szerint neki és társainak, illetve testvéreinek, Szvetozárnak és Vidornak, akik akkor még éltek, 1900 előtt 528 kh szántója, 12 kh kertje, 64 kh mezője, 25 kh szőlője, 70 kh legelője, 694 kh erdője, 3 kh nádasa és 13 kh nem adózó birtoka volt. Tehát összesen 1.409 kataszteri holdat birtokoltak. Háziállatból 53 szarvasmarhájuk, 12 lovuk, 24 disznójuk és 300 birkájuk, azaz összesen 389 állatuk volt. A birtokon 35 munkást foglalkoztattak állandó jelleggel és rendelkezésükre állt a kor összes mezőgazdasági gépe is.

Luppa a Kő-hegy és a szőlők megszállottja volt, mint bortermelő nem csak a megyében, hanem országosan is elsőrendű tekintély volt. Számos borászati szaklapban publikált, és amikor csak tehette, versenyeken reprezentált szőlőivel, boraival, törkölypálinkájával. Mindenütt az első helyezést érte el.

Az 1880-85-ös filoxéra járvány idején Dél-Franciaországban tanulmányozta ezt a szőlőbetegséget. Visszatérte után ismereteit a kormány rendelkezésére bocsátotta. Az elsők között telepített filoxéra ellenálló amerikai szőlőfajtákat (reparia, jaquez, otello). Érdemeit Ferenc József Középkereszttel ismerték el.

Ebből az időből származik a következő történet:

Két magyar elfogatása Francziaországban.

Luppa Péter országgyűlési képviselő és pomázi szőlőbirtokos, és dr. Boboz Zoltán fiatal természettudós, Francziaországban utaznak s a fillokszera pusztításait tanulmányozzák.  Grenobleban a csendőrség gyanúsnak találta a két idegent, kik a szőlők közt sokat jártak-keltek s elfogták őket.  Ugy látszik, német kémek gyanújába keveredtek, s minthogy mostanság a francziák kémeket keresnek minden bokorban, a két fillokszerát tanulmányozó szakembernek követnie kellett a szuronyos csendőröket. Nem soká maradtak letartóztatva s mihelyt kitűnt ártalmatlan mivoltuk, szabadon bocsátották őket. (Vasárnapi Újság 1888.37. szám)

Luppa híres volt rózsa termesztéséről is. „Pomázi Gül Babának” titulálták,

„Talán sokan emlékeznek még arra is, hogy Luppa Péter kitűnő rózsatermő birtokáról évenként, úgy júniusban talán 5-6 vesszőkosár rózsát hozatott be a képviselőházba. Aznap minden képviselőnek, még minisztereknek, sőt Madarász József korelnöknek is rózsa virított a gomblyukában, úgy veszekedtek.” – írja Krisztinkovich Gabriella, Luppasziget. Emlékek Bp 1989. 27 c. művében.

Borsszem Jankó. szatírikus lap 1898. június 19.-i számában így ír róla:

„Luppa Péter belügyminiszteri engedéllyel „Gül Baba” nevet váltott. Allah növessze is meg a rózsák atyjának bajszát, amire bizony rászorult.”

Budapest környéki nagybirtokosként Luppa Péter megengedhette magának, hogy faluja közelében megvegyen egy, abban az időben értéktelen, lakatlan, árvizek által gyakran elárasztott szigetet, mai nevén Luppa szigetet₃ (régi nevén Petkó, Maresgyán sziget). Luppa életében ezen a kis „Robinson-szigeten” gyümölcsfákat ültettek, a tisztásokon pedig mezei virágok nyíltak. A vízparton fűzfák zöldelltek. Luppa kis házikót építtetett a sziget őrének. Nem tudjuk pontosan, milyen gyümölcsöt termesztettek a szigeten, de tény, hogy ma is emlegetik azt a lédús finom szilvát, amit élvezettel fogyasztottak a szigeten a dunai fürdőzők és az idevetődő evezősök. Luppa Péter időnként fogoly- és vadkacsa vadászatot rendezett a szigeten.

Minden jel szerint ő is élvezetét lelte a sziget természeti szépségeiben és abban, hogy egy kis paradicsomot hozott létre rajta. Azonban amikor az árvizek nagy károkat okoztak a szigeten, állítólag mindenkinek árulta a szigetet, de sikertelenül. Végül felülkerekedett benne a sziget szokatlan szépsége iránti szeretet. (A sziget az 1947-től forgalomba hozott „zöld” tízforintoson is szerepel, Jankó János 1860 körül készült „Folyóparti táj” c.festménye alapján.)

Fentiekből kiviláglik, hogy Luppa mérnöki képzettsége mellett milyen sokoldalúan képzett az adottságokat is jól felismerő, azzal gazdálkodni tudó kitűnő mezőgazdász is volt.

Luppa Péter érdeklődött a múlt értékei, a régészet iránt is. Saját kutatásain alapuló régészeti térképét, a régészek is nagyra értékelték.

Sashegyi Sándor is megemlékezik róla, hogy az óbudai és pilisi régészeti feltárásokhoz nagy segítséget nyújtott a Luppa Péter által készített, rendkívül érdekes és értékes térkép, amely ha nem is váltotta valóra a régi álmokat, … nagy szolgálatot tett a feltárásra váró pomázi romemlékeknek helyrajzi bizonyítására.

1880-ban anyagilag és tevőlegesen is támogatta az óbudai régészeti ásatásokat. Henszlmann Imre₅ és Luppa (meg mások) kutatásai arra irányultak, hogy Fehéregyháza romjait találják meg, A középkori hagyomány szerint ugyanis Árpád vezér sírja mellett emeltek később egy kápolnát ezen a helyen.  Éppen ezért ők egy korábban már részben megtalált templomhelyet próbáltak hitelesíteni.  A falmaradványok alapján azonban az ő véleményük szerint sem  lehetett az általuk megtalált templom  Fehéregyháza, – mai ismereteink szerint – ez az Óbuda közelében fekvő Kissing falu plébánia temploma₆ lehetett. Luppa szerepe azért volt fontos, mert támogatásával hozzájárult a Fehéregyháza körüli kérdéskör tisztázásához.

Egyes források megemlítik azt is, hogy amikor Kalászon ku­ruc kori szuronyt találtak, Luppa meg­szerezte. és a Nemzeti Múzeum­nak ajándékozta.

A Luppa család mindig is tevőlegesen és anyagilag is részt vett az egyház működésében. A Budai Görögkeleti Szerb Püspökség székhelye akkor Szentend­re volt. Itt választották meg Luppa Pétert még politikai karrierjét megelőzően 1872-ben egyházkerületi kül­döttnek a karlócai szerb egyházi kongresszusra₄. Még két évben képviselte kerületét az egyházi gyűlésen.

Luppa csak ezt a misszióját követően jelöltette magát képviselőnek a magyar parlamentbe. A választási költségeket saját zsebből (!) fedezte (amikor jelöltette magát a magyar országgyűlésbe 1875-1878-ban, 1887-ben és később). A kormánynál és a felsőbb körökben meglévő tekintélyének és befolyásának köszönhetően Luppa sokat tett nemcsak a szerbekért, hanem választókörzete más nemzetiségű polgáraiért is.

Kortársai hangsúlyozták, hogy képviselőtársai szerették Luppát és gyakran meglátogat­ták vendégszerető pomázi házában. Egyik fiatal kortársa a Szentendre és Vidéke című lapban 1932-ben utólag így jellemezte őt: „Egyszerű, józan görögkeleti szerb… Bodros fekete haja, arca a Balkán közepére vallott. Kitűnő gazda, jólelkű, vidám, de igen keményfejű ember. Hitéhez, fajtájához híven ragaszkodott testvéreivel együtt, de velünk, kivált pedig a vármegyebeli urakkal testi-lelki barátságban élt. Nem mentünk el a háza előtt úgy, hogy jónapot ne kívánjunk neki… Öccse, a Szvetko azonnal szaladt le a pincébe és egy nagy kanna bort tett az asztal közepére elibénk. De máskülönben is jó barát és humánus ember volt…”

Érdekesek a magyar parlamenti választásokról szóló adatok, melyekből megtudhatjuk, hogy 1872-ben a szent­endrei körzetben a baloldal Luppa Pétert, Végh Jánost és a pomázi Jordán Istvánt jelölte. A katolikus jobboldal jelöltje gróf Apponyi Albert volt, míg a balközép nevében Ivánka Imre indult. Ekkor Luppa Péter és társai visszavonták jelöltségüket, mert megértették, hogy nem tudják legyőzni Apponyi grófot.

A Szabadelvű Párt szentendrei alakuló ülését 1875-ben tartották. Elnöknek a pomázi Jordán Istvánt választották, alelnöknek Dumtsa Jenőt és Luppa Pétert. A párt jelöltje az országgyűlési választásokon Luppa Péter lett, aki választási kampányát június 20-án Szigetmonostoron, Tahitótfaluban, Dunabogdányban és Visegrádon kezdte meg. A Luppa Péter híveivel teli fiákereket és fogatokat mindenhol bandérium, zene, fehérbe öltözött koszorús lányok sorfala és kis mozsárágyú lövések fogadták. Ilyenkor Luppa felmászott a fából ácsolt emelvényre, ahonnan egy órán át beszélt programjáról, amit szükség szerint német nyelven is megismételt.

Országgyűlési képviselőnek 1875-ben a Szabadelvű párt színeiben indult és választották meg először. Figyelemre méltóak azok az elvek, amelyeket választási kampánya során megfogalmazott. Ezek a következők voltak:

• önálló magyar bank felállítása
• vámügyek megreformálása
• jó és igazságos igazság szolgáltatás
• állami közigazgatás reformja
• a feudalizmus maradványának tekintett regáliák (királyi haszonvételek) megszüntetése
• adórendszer reformja

Műszaki ember létére ezek az elvek széleskörű társadalomelméleti és közgazdasági ismeretekről tesznek tanúbizonyságot.

Ebből az időszakából van a következő történet is: 1876 év februárjában hatalmas árhulláin vonult le a Dunán. A Szentendrei szigetet teljesen elöntötte a víz, az embe­rek a háztetőkre menekültek. A folyóparti településeken sem volt jobb a helyzet. A belügymi­niszter Luppát – aki egyébként kitűnően ismerte a Dunát -, árvízi kormány­biztosnak nevezte ki. Pomázról legényével indult el. Átvágott a hegyeken, és térdig érő sárban elsőnek ért a katasztrófa sújtotta területre, először Tótfaluba. Ez­után életveszély közepette a jég­táblák között csónakkal evezett Visegrádig, majd vissza Szentendrére, és tovább ment Dunaföldvárig.

1878-ban is a korábbi elvekkel indult és nyert, Bank- és vámkérdésekben azonban nem értett egyet pártjával és ezért kilépett a Szabadelvű pártból ás átült a függetlenek közé. 1887-től újra tagja lett a liberális pártnak.

Azon há­rom kormánypárti képviselő kö­zé tartozott, akik 1888-ban még csizmában és paszományos ma­gyar nadrágban jelentek meg a Tisztelt Házban.

Képviselősége alatt támogatta, hogy a helyi érdekű vasút vonalát – melyért a vasútmenti községek nagy áldozatot hoztak -, hosszabbítsák meg a Lánchídig. Anyagi része van az Esztergom- Budapesti vasútvonal létrejöttében.

Támogatta továbbá a pomázi református egyházat, anyagilag hozzájárult Pócsmegyeren az orgonaépítéshez.

Az ő nevéhez fűződik még többek között, hogy 1901-ben a pomázi iskola céljaira 2000 korona értékű telket adományozott. A szerb iskola falán emléktábla emlékezik meg a Luppa testvérek támogató közreműködéséről.

Kossuth Lajos temetésén 1894-ben, Szentendre városnak tíztagú küldöttségét Luppa Péter vezette.

A Pest Megyei Közgyűlés tagja volt. mint mérnök kétszere­sen számíthatta volna az adóját a virilista képviselők között, de nem tette.

1904-ig a magyar országgyűlés tagja volt. Ezzel talán a leghosszabb képviselőséget mondhatta magáénak.

A magyar országgyűlés képviselőiről készült kiad­vány így mutatja be Luppa Pétert: „A kitartó szorgalomnak és fáradhatatlan munkásságnak tipikus reprezentálója. Annyira vérében van ez a két kiváló erény, hogy mindenfelől csak erről ismerik. […] Kerületében sok jót és hasznosat tett és tesz folyvást, sőt bárkinek, különösen pedig a föld népének esetleg szükséges mérnöki munkálatait is díjtalanul végzi. […] A népet részint tanáccsal, részint tettel folyton segíti és támogatja; vele mindig közvetlenül érintkezik, tanítja, vezeti, s ebben rejlik népszerűségének alapja, melyet arra használ fel, hogy a kis gazdák gazdaságának okszerű művelését és felvirágzását előmozdítja. És ez adja meg a méltó érdemet a népképviseletre.

A parlamentben inkább a csendes és hasznos munkában, mint a feltűnni vágyó szereplésben találja hivatását. „

Luppa Péter hosszú és súlyos betegség után 1904. december 28-án érte a halál. Mindössze 66 év adatott neki. A magyar országgyűlés tagjaként, a Ferenc József Középkereszt lovagjaként, a Pest vármegyei közgyűlés tagjaként, okleveles mérnökként és nagybirtokosként temették el a pomázi temetőben, díszmagyarban, melyet szokás szerint drágakőből készült gombokkal és ékszerekkel díszítettek.

A Pesti Hirlap 1904. december 29.-i száma így emlékezik meg róla:

…” A régi gárda tipikus alakja hunyt el a szentendrei kerület orsz. képviselője, Luppa Péter személyében szerdán délelőtt Pomázon. Luppa egyike volt a Ház legkedélyesebb és legszeretetreméltóbb tagjainak. Az öreg urat áldott jó szíve és kiapadhatatlan kedélye folytán mindenki szerette és tisztelte.”…

…A temetésről ezekkel a szavakkal adott hírt a Pest Hírlap

„…Luppa Péter hűlt tetemét pénteken helyezték ravatalra a pomázi görög-keleti templomban. A díszőrséget a ravatal körül a képviselőház teremőrei képezték. A képviselőház háznagyának, Csávossy Béla, udvari tanácsosnak, hivatalos részvétiratát Farkas János, fő terembiztos nyújtotta át a gyászoló családnak. A végtisztességen ott voltak a többi közt Tóth Geró curiai biró, Jónás Ödön. műegyetemi tanár, számos fővárosi, előkelő ügyvéd és orvos és Pomáz környékének előkelősége. Pestmegye törvényhatóságát Beniczky Lajos, alispán, Fazekas Ágost,
Lángos Kálmán és Hindy Kálmán, árvaszéki ülnökök képviselték. Pomáz  (Olvashatatlan) küldöttségét dr Csapó László, főszolgabíró, Ráczkeve városnak küldöttségét pedig Maximovics István, polgármester vezette. A temetés alkalmával az összes üzleti helyiségek zárva voltak és a temetésen ott volt a pomázi környék apraja-nagyja. A beszentelést Bogdanovies Lucián, budai görög keleti püspök végezte, fényes egyházi segédlettel…..”

Temetése után néhány hónappal két sírrabló kihantolta a sírt, koporsót feltörték és a benne lévő értékeket ellopták. A korabeli híradások szerint a tetteseket a csendőrség elfogta.

Luppa Péter és családja földi maradványait 1912-ben átvitték az akkor megépült mauzóleumba, amely Pomáznak máig emblematikus építménye.

Azonban a mauzóleum nem tudta megvédeni az itt eltemetett holtak örök álmának nyugalmát. Többször is feltörték és meggyalázták a sírhelyet.

Nem lenne teljes ez az ismertetés, ha nem felelnénk itt néhány kérdésre.

• Vajon, ha Luppa Péter ilyen nagy jelentőségű személyiség volt, akkor a pomáziak miért nem róla emlékeznek meg az utca elnevezéssel?

Ehhez két adalék: A Luppa fiúk közül Péter volt a legidősebb. Amíg ő élt, ő tartotta kézben a birtok és a család költségvetését. Vidor volt a legkisebb a Luppa fivérek között. Péter és a középső fiú Szvetozár halála után ő vette át a bírtok irányítását. Igen adakozó lelkű volt főleg, ha egyházról és iskoláról volt szó. Tehát a Luppa testvérek között Péter volt, aki országosan tett igen sokat, helyben viszont Vidor volt jelentős.

• Hogyan került kapcsolatba a Luppa család a Mandics családdal?

A Luppa lányok közül Paulinának volt a férje Mandics Pál, aki Nikola Tesla nagybátyja volt.

• Ha Nikola Tesla Mandics rokon volt, akkor miért nem a Mandics házon (Mai Hunyadi utca – Iskola utca sarkán) van az emléktáblája?

A Mandics ház Mandics Pál fiáé, Mandics Miláné volt. Luppa Paulina és Mandics Pál a Luppa házban laktak. Ebben a házban vendégeskedett Tesla. Mi több Mandics Páltól anyagi segítséget is kapott. Nagybátyja kapcsolatai révén az ifjú Tesla egy ideig együtt dolgozhatott Puskás Tivadarral.

• A Luppa fivérek nem házasodtak meg. Egyes források szerint ennek oka, a birtok egyben tartása volt. De mi lett a nagy értéket képviselő birtok sorsa?

A Luppa testvérek közül a fivérek halála után már csak két lány élt, Anna és Paulina. Így az akkor aktív korú jogász végzettségű Mandics Milán kifizette testvérét és anyai nagynénjét, Luppa Annát az örökségből. Így egyedüli tulajdonosa a birtoknak. A II. világháború után a birtokot államosították.

A két – Pomáz szempontjából – jelentős család története egyébként majd egy külön cikket érdemel.

Utószó:

Köszönetet mondunk Dr. Golub Ivánnak, hogy tudásával és a Pomáz Barátai Társaságnak ajándékozott könyvvel hozzájárult, hogy Luppa Péter értékes életét a lehető legteljesebben megismerhessük.

A régészetre vonatkozó részletek tisztázásában, a korabeli újságcikkek értelmezésében, dr Laszlovszky József volt segítségünkre.

Megjegyzések:

¹cincárok (aromurok): a romanizált balkáni őslakosság leszármazottainak szerb elnevezése. A legnagyobbrészt a mai Macedónia és Észak-Görögország területén élt, pásztorkodással, kézművességgel és kereskedelemmel foglalkozó, egyfajta román nyelvet beszélő, a késő középkor során, illetve az újkor kezdetén a görög kultúrát és nyelvet átvevő népcsoport tagjai Magyarországon és Szerbiában nagyrészt beolvadtak a velük azonos vallású szerbségbe.

²Utazásairól írt cikkek a Vasárnapi újságban 1858-1863 között:

• Hunyady János egyháza és diadala Szent-Imrén. 1858.május
• Nagy- és  Kis-Czenk – I.  Gróf  Széchenyi  István  kastélya  Kis-Czenken. –
•   A  Széchenyi-család  sirbolti  kápolnája  Nagy-Czenken. (1858)
• Hunyady János egyháza Tövisen (1860)
• Lánzsér várromjai  (1860)
• Szklenó (1860)
• Elöpataki fürdő (1860)
• Alexandra Pavlovna  síremléke  Ürömben (1860)
• Somoskő romjai (1860)
• Duna-Földvár (1860)
• Emlék töredékek  (törökországi  utinaplóból) (1860)
• Felső-borsodi képek (1861)
• Mária-Besnyő (1861)
• Bálványos vára (1863)
• Mező-Tur (1863)
• Mihály vajda  síremléke a kalugeri mezőn (1863)

Jelentek meg cikkei a Napkeletben, a Délibábban és a Magyar Néplapban is. Nagyságrendileg mintegy kétszáz cikk jelent meg különböző újságokban a tollából.

³Luppa sziget – Ezen a néven ismert ma is, annak ellenére, hogy a Luppa család örököse, dr. Mandics Milán később eladta. A szigetet 1932-től kezdve tervszerűen felparcellázták, és lábon álló kis nyaralók épültek itt.

⁴Az osztrák és osztrák-magyar uralom alatt, illetve a Karlócai Érsekségben élő szerbek nemzeti-egyházi gyűléseket tartottak, legtöbbször Karlócán. Ezeken a nemzetgyűléseken hoztak döntéseket a szerb autonómia hatás­körébe tartozó ügyekben: megválasztották az egyházi vezetőiket, a Habsburg Birodalomban élő szerbek oktatásügyi, nemzeti, egyházi és politikai ügyeiben hoztak döntéseket. A magyar történetírás általában „szerb nemzeti kongresszusnak” nevezi ezeket a választott testületeket, a Habsburg Monarchiá­ban élő szerbek legfőbb önkormányzati szervét.

⁵Henszlmann Imre – a korszak egyik legjelentősebb középkoros régésze

⁶Kissing falu temploma – A rom Békásmegyer (Budapest) és Budakalász határán áll, ott, ahol a (Barát) kis-Sing patak befolyik a Dunába. A kerékpárút pont mellette fut el, a Dunától az első ház a romok helye.

Források:

• Bikár Fedora: Luppa Péter és Úti kalandjai (Szerb Intézet – Budapest, Szerb Fővárosi Önkormányzat 2010)
• Magyar Életrajzi Lexikon
• A parlament. A Magyar Országgyűlés tagja írásban és képben X. füzet Bp 1892
• Budapesti Hírlap, 1905. január (25. évfolyam, 1-31. szám)1905-01-21 / 21. szám
• http://www.storymap.hu/kategoria/cimkek/luppa-peter március 10
• Dunamelléki ref Egyház jegyzőkönyve 1892-1895
• http://docplayer.hu/4661916-Kulturalis-oroksegek-megorzesenek-tamogatasa-palyazat-project-luppa-sziget-epiteszeti-es-kulturalis-oroksegenek-feltarasa.html 2017 március 10
• Budapesti Közlöny, 1872. augusztus (6. évfolyam, 174-198. szám)1872-08-06 / 178. szám
• Budapesti Közlöny, 1895. szeptember (29. évfolyam, 200-225. szám)1895-09-13 / 210. szám
  Budapesti Hírlap, 1904. december (24. évfolyam, 332-361. szám)1904-12-30 / 360. szám
• Budapesti Hírlap, 1904. december (24. évfolyam, 332-361. szám)1904-12-31 / 361. szám
• Fővárosi Lapok 1880. június (123-146. szám)1880-06-08 / 129. szám
• Fővárosi Lapok 1883. május (101-125. szám)1883-05-31 / 125. szám
• Fővárosi Lapok 1885. szeptember (206-233. szám)1885-09-18 / 221. szám
• Fővárosi Lapok 1888. április (92-120. szám)1888-04-14 / 104. szám
• Fővárosi Lapok 1888. augusztus (212-241. szám)1888-08-28 / 238. szám
• Fővárosi Lapok 1888. szeptember (242-270. szám)1888-09-06 / 247. szám
• Budapesti Hírlap, 1890. május (10. évfolyam, 119-148. szám)1890-05-20 / 138. szám
• Fővárosi Lapok 1890. május (119-148. szám)1890-05-20 / 138. szám
• Fővárosi Lapok 1889. október (269-299. szám)1889-10-26 / 294. szám
• Fővárosi Lapok 1894. augusztus (211-240. szám)1894-08-30 / 239. szám
• Hivatalos Közlöny, 1901 (9. évfolyam, 1-27.szám)1901-10-01 / 22. szám
• A kert 1905-01-01 / 1. szám Világszemle
• Kertészeti lapok 1899 November / 11. szám
• Népszava, 1905. április (33. évfolyam, 39–64. sz.)1905-04-08 / 45. szám
• Pesti Hírlap, 1888. május (10. évfolyam, 121-150. szám)1888-05-25 / 144. szám
• Pesti Hírlap, 1890. június (12. évfolyam, 149-178. szám)1890-06-21 / 169. szám
• Pesti Hírlap, 1890. június (12. évfolyam, 149-178. szám)1890-06-26 / 174. szám
• Pesti Hírlap, 1890. december (12. évfolyam, 330-358. szám)1890-12-07 / 336. szám
• Pesti Hírlap, 1890. december (12. évfolyam, 330-358. szám)1890-12-10 / 338. szám
• Pesti Hírlap, 1891. június (13. évfolyam, 149-177. szám)1891-06-16 / 164. szám
• Pesti Hírlap, 1891. július (13. évfolyam, 178-208. szám)1891-07-30 / 207. szám
• Pesti Hírlap, 1894. június (16. évfolyam, 152-181. szám)1894-06-13 / 164. szám
• Pesti Hírlap, 1899. június (21. évfolyam, 150-179. szám)1899-06-22 / 171. szám
• Pesti Hírlap, 1900. június (22. évfolyam, 149-177. szám)1900-06-17 / 164. szám
  Pesti Hírlap, 1900. augusztus (22. évfolyam, 210-239. szám)1900-08-10 / 219. szám
  Pesti Hírlap, 1904. december (26. évfolyam, 332-361. szám)1904-12-29 / 359. szám
• Pesti Hírlap, 1904. december (26. évfolyam, 332-361. szám)1904-12-29 / 359. szám
• Pesti Hírlap, 1904. december (26. évfolyam, 332-361. szám)1904-12-30 / 360. szám
• Pesti Hírlap, 1904. december (26. évfolyam, 332-361. szám)1904-12-31 / 361. szám
• Vasárnapi Újság 1880. 23. szám)
• Vasárnapi Újság 1880. 24..szám)
• Vasárnapi Újság 1880. 25. szám)
• Borsszem Jankó. júni 19.
• Ürmös Lóránt:Tudósítások régi szentendrei választásokról:1875,1878 (Pomázi Polgár 2002 november)
• Ürmös Lóránt:Tudósítások régi szentendrei választásokról:1892,1896 (Pomázi Polgár 2003 január)
• Ürmös Loránt: Nagyságos Luppa Péter (Szentendre és Vidéke XXIV. Évfolyam 7. szám 2010. február 26. )