Pomázi Cseresznye a pomáziak és a turisták kiskátéja

Nyílt levél Vicsi László polgármesternek

unnepseg-3 Tisztelt Polgármester Úr!

 

A naptár március 15-dikét mutatott, ami az 1848-49-es forradalom és szabadságharc, a MAGYAR ember piros betűs nemzeti ünnepe. Minden egészségesen gondolkodó magyar ember ilyenkor Petőfire, a bátrakra, a hazafiakra gondol, akik életüket adták a hazáért, a szabadságért.

Mi, pomáziak, igaz, hogy csak egy maroknyi ember a 17.000-ből (hol a többi?) elmentünk a városháza elé, hogy tisztelettel emlékezzünk a bátor hősökre. Ez a maroknyi ember megadta a tiszteletet a hősöknek, a bátraknak. Csak egy ember gondolta másképp. Ez az egy ember a polgármester volt, aki nem adta meg az ünnepnek, a hősöknek, a bátraknak a tiszteletet. Engem úgy neveltek, ha elmegyek egy megemlékezésre, egy ünnepre, akkor én úgy adom meg a tiszteletet, hogy az ünnepnek megfelelő ruhában jelenek meg.
Tisztelt Polgármester Úr!
Ön egy farmerban (amerikai melósruha), pufi mellényben és rágógumizva adta meg a “tiszteletet”. Továbbgondolva: ha Ön így adja meg a TISZTELETET a NEMZET hőseinek, akkor miként adja meg egy szegény kiszolgáltatott embernek a minimális emberhez méltó tiszteletet?
Mondhatnánk, hogy utána felmegyünk a Kőhegyre, azért öltözött így?
Azt is mondhatnánk, hogy van egy irodája, ahol átöltözhetett volna, de nem tette.
Miért?
A választ Önre és a kedves olvasóra bízom.
Nekem is van egy sarkos véleményem, remélem, hogy a sorok között mindenki megtalálja.

 

Tisztelt Polgármester Úr!
Ez a levél nem íródott volna, ha nem adott volna rá okot. Ha nincs akció, akkor nincs reakció!
Abban is csak reménykedhetek, hogy Önben nem harag és bosszú gerjed, hanem előremutató gondolatok születnek a fejében. Ezt a levelet meg kellett írnom, mert az ünneplőkkel beszélgetve nagyon sokan egy véleményen voltunk, úgyhogy én csak az arc vagyok.
Tisztelet a bátraknak!
Ezekkel a gondolatokkal búcsúzik

 

Guszter János

Bejegyzés dátuma:

Kategóriák:

, ,

Hozzászólások

3 hozzászólás a(z) “Nyílt levél Vicsi László polgármesternek” bejegyzéshez

  1. Janka László avatar
    Janka László

    Sajnos, nem a ruhat eszi a zembert! Bár csak ennyi gond lenne kis városunk élén, az de szép is lenne! Kőhegyi ünnepséghez öltözés rendben is van. A rágózás már kevésbé. Benn felejtette.
    A ’70, ’80-as évek kőhegyi megemlékezései jutnak az eszembe, mikor nem egyszer csak maréknyian mentünk fel, ha esett, ha fújt. Ma már nagyon sokan vágnak neki. A szomorú, hogy anno ezekből a sokakból nagyon keveseket láttunk. Talán ahhoz akkor bátorság kellett. “Tisztelet a bátraknak” Azok tűzik most a jelmondatot a szónoki emelvényeikre, akik akkor valahogy egészen más táborban mutatták a bátorságukat, éppen fennen ostorozva március idusát és rettegve három betűtől: MUK. Az éberség egy pillanatra sem lankadt. Ha néha kicsit lazítottak a gyeplőn, akkor a helyi ünnepségeken a kivezényelt óvodásokon, iskolásokon kívül ott feszítettek a davajgitáros munkásőrök is. Őrizték a lángot, csak az épp nem a ’48-as forradalom lángja volt. Tévednék? Volt év, mikor csak hatan voltunk fenn a Kőhegyen, olyan ítéletidő volt, de a turistaház akkori, frissiben kinevezett vezetője, -aki mellesleg inkább főállású spicli lehetett – gondoskodott róla, hogy ne sokáig élvezhessük az ünnepi emlékezés meghittségét, és másik három betű, egy UAZ-nyi rendőrt szabadított a nyakunkba, csak azért, mert nem szerette, hogy ’48-as dalokat éneklünk. Hiába volt szügyig érő dagonya, csak felküzdötték magukat az elvtársak Szentendréről, nehogy megdöntsük a rendszert. Hónapok múlva jöttek párunknak a meleg szavú invitálások a Népköztársaság útjára, és később évekig március 15.-én a “házi őrizet”, amit a helyi körzeti megbízottak szorgalmasan ellenőrizTEK. Na, még három betű! Milyen érdekes.
    Különösen zavarta a turistaház áldozatos munkát végző vezetőjét, ha azt hallotta, hogy “Európa csendes, újra csendes…’ Furcsa fintora a dal sorsának, hogy a Petőfi vers megzenésítőjét, – aki akkor még demokrata hangokat ütött meg, és sok szállal kötődik Pomázhoz – később az érvényesülni akarás, a megfelelési kényszer szándéka átfútta a ma nem éppen demokratának nevezhetők táborába. Ilyenek ezek a tavaszi szelek.
    A rendszerváltozás után egy igazán szép kőhegyi ünnepségre emlékszem leginkább szívesen, amikor Kulin Imre, akkori polgármester felavatta a kilátó melletti zászlót. Ő tudott hiteles lenni, mert korábban számtalanszor bizonyította ezt munkájával, közéleti működésével. Nem definiálta magát politikusnak, csak jobb volt, mint akik annak képzelik magukat. Ma már szívesebben megyek pár nappal előbb, vagy utóbb, mert nem kell hallanom azok szónoklatait, akiknél talán most is csak a felszín csacsog.

  2. Berger István avatar
    Berger István

    Ezt elszúrta polgármester úr.Gondolom a túra miatt öltözött így.De hát a hivatalban átöltözhetett volna…Mindamellett az a cseresznye nem tűnik Pomázinak.

  3. Guszter János avatar
    Guszter János

    A nyílt levelemre válaszolt a polgármester:

    “Tisztelt Guszter Úr!

    Köszönöm észrevételét, igaza van. Úgy gondoltam mivel én nem koszorúzok és nem mondok beszédet valamint az a feladatom volt, hogy a Kőhegyi koszorút nekem kellett vinnem ezért félrehúzódva próbáltam meg megállni. Az öltözékem már a kiránduláshoz igazítottam.
    Úgy látom hiba volt, hisz ezek szerint sokan engem néztek, nem a nagyon színvonalas Német Nemzetiségi Iskola műsorát.
    Tisztelettel: Vicsi László”

    Ezt válaszoltam rá:

    “Tisztelt Polgármester Úr
    Köszönöm megtisztelő válaszát.
    Hibázni emberi dolog, azt beismeri emberfeletti.

    Tisztelettel. Guszter János”

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük