Tájékoztatás
Tisztelt Pomázi Lakosok! Kötelességem mindenkit értesíteni Pomáz város hivatalának legújabb sikersztorijáról.
A fentebb megnevezett település egy tagja oly elképesztő ötlettel állt elő, hogy kerékpáros rendezvényt tartana. (Értik? Kerékpárost! Városunkban! Ahol még egy méternyi kerékpárút sincs.) Mégpedig nem is akármikor. Pontosan a Nemzetközi Autómentes napra időzítve. Kihasználva azt a csillagállást is, hogy idén ez épp egy nappal előzi meg a város legeslegnagyobb ünnepét.
De hivatalunk éber volt. Sikerült átlátni a szitán és megakadályozni ezt a provokációt. Mert teszem azt, mi történhetne, ha mégis megtartanák eme eseményt?
Képzeljük el azt, hogy a város kerékpározni szerető része családtagjaival együtt kimerészkedne a helyi utakra. Már ez is elképesztő! Mi lehetett volna, ha a polgármesteri hivatal vezetője nem lett volna a helyzete magaslatán és esetleg megengedi ezt az abszurd helyzetet. Mily felfoghatatlan káosz lehetett volna, ha egy jelentősebb kerékpáros csoport megjelenése és áthaladása Pomáz alsóbbrendű közútjain megtörtént volna. Mindezzel akár még a bő egy hónap múlva megrendezendő Pomáz Nap zavartalan lebonyolítása is veszélybe kerülhetett volna.
Hihetetlennek tűnik? Pedig úgy van ez. Hivatalunk éber őre azonban időben lépett. Agyában kigyulladt a vészjelző: Na, ezt nem! Nem! Soha. Ennek a kerékpáros zavargásnak gátat kell vetni. Mert mi lenne, ha…, ki lenne a felelős akkor, ha… netalántán a Városnap előkészítésén az utolsó pillanatban is dolgozó helyi pomázi kulturális intézmény vezetői segítőikkel együtt ebbe az áldatlan helyzetbe kerülnének. Mibe is?
Mint tudjuk: szeptember 22. épp egy nappal előzi meg 23-át, Pomáz jeles napját. És ilyenkor estefelé a szokásos menetrend szerint a Művelődési Ház vezető dolgozói a már elkészített sátrakra rögzítik a névtáblákat. Biztosan ott lenne még egy-két alkalmazott körülöttük. Egyszer csak valaki felkiáltana: Nézzétek, kerékpárosok! Erre a helyettes kiejtené a 2 kilós kalapácsot a kezéből. Az meg Murphy törvénye alapján pont az intézményvezető jobb lábujjára esne, aki ijedtében belerúgna helyettesébe. Szegény meg a földre kerülne. Innen bánatára nem láthatná a sok vonulót, ezért elcsukló hangon sürgős segítséget kérne. Ketten is rohannának oda, de futás közben összeakadna a lábuk és hatalmas eséssel ők is földre kerülnének. A még esetlegesen állva lévő segítők erre elbizonytalanodnának. Mit csináljanak, mihez kezdjenek? Rögtönzött értekezletet tartanának, ahol mérlegelnék a kialakult helyzetet. Ez vis maior! Így lehetetlen megrendezni a holnapi eseményt.
A főnök azonban most is meghozná az egyetlen lehetséges döntést. Azonnal fel kell hívni Lacit és meg kell kérni, hogy intézkedjen a másnapi Pomáz nap sorsáról. A mi polgármesterünk ennek nagyon-nagyon nem örülne, de nincs mit tenni. Ahogy van, ünneplő farmerban és pufikabátban otthagyná a Kastély konyhájának éppen avatandó frissen átalakított tűzhelyét, mely eseményen a Pomáz TV vezérletével az összes televízió is képviselné magát, és az éhen maradt képviselők élén rohanna a városi stúdióba, hogy bejelentse: a helyi ellenzék ármánykodásának következményeként elmarad a holnapi városnap. Azt is bejelentené, hogy szigorú vizsgálatot fog lefolytatni és előkeríti azt a személyt, aki engedélyezni merészelte ezt a szabotázsra hasonlító autómentes cécót. A stúdióból kijövet még a helyi sajtótermékek összes főszerkesztője felé fordulva ezt mondaná: Tanus, ez legyen benne a holnapi különszámban!
De hála a magasságosnak, mindez nem történhet meg. A mi derék hivatalunk azonnal észlelte a veszélyt, és teljes súlyát latba vetve még időben meg tudta akadályozni azt, hogy Pomáz mellékútjain a Nemzetközi Autómentes Napon a kerékpárosok felvonuljanak, és pár perces jelenlétükkel elképesztő káoszt okozzanak.
Hogy mindezzel mit ért el, az maradjon a mi titkunk ;- )
Vélemény, hozzászólás?