Ahogy elmélázom az idő múlásán, eszembe jut a 2018-as év két jelentős eseménye. Mindkét esemény a köz javára vált, jóleső érzés, hogy egy picit én is adhattam hozzá. Az egyik a Lovasíjász Világbajnokság eseménye.
Akkor, már hónapokkal az esemény előtt olvastam erről. Az, hogy itt nálunk, Pomázon, a Magyar Vár területén rendezik meg, nagyon fellelkesített. Rögtön ráéreztem, ez egy világméretű esemény…
A legközelebbi Kávés összejövetelen fel is vetettem, kérve az elnökséget, a tagokat, álljunk az ügy mellé, segítsünk Herpai Sanyinak, mert biztos, hogy elkél a támogatás. Meghallgatták a javaslatomat, lelkes volt a visszhang.
Siklódi Csillának már volt személyes kapcsolata a Némethy családdal, akik mind a versenyben, mind a szervezésben részt vettek . Felvette velük a kapcsolatot. Csilla sokat segített a tagok munkabeosztásában, és kiemelendő, hogy nő létére még éjszakai őrzést is vállalt a kutyáival a területen. Nem is tudom kit emeljek ki, hiszen a sok munkából a „kemény mag” nagyon kivette a részét. Mert ugye ott volt az Életkertes Nagy István, na és persze Nagy Szilvi is, aki finom biotermékeivel kivette részét a vendégek fogadásából is. Ott volt László Attila, szegény nyelte a sok port, amikor a látogatók autóit irányította a parkolóban. Ország István fizikai munkát végzett, és elhozta lányait is, akik mind az irányításban, mind a kapcsolattartásban tevékenykedtek. Kiss Lacink fiaival őrködött, és másban is tevékenykedett. Mármarosi István a vendéglátásnál ügyeskedett. Aki éppen nem a helyszínen volt, az plakátozott szerte a városban, mint például Vértes Péter. Ott volt Soltész András is. Bocsánat, ha valakit kihagytam. Elnökünk Hardi Péter, szervezett, koordinált, tudósított, mikor éppen mire volt szükség…
Én magam, hiába voltam lelkes tettre vágyó, egy kicsit kimaradtam. Először úgy volt, hogy egy másik tagunkkal a pénztárban leszünk. A beosztásnak megfelelően ott is voltunk, munkára jelentkeztünk. Ott azonban kiderült, akik már végeztek ilyen munkát ők ott vannak, nem kértek váltást, ők egymás közt vitték a jegykiadást. Akkor a telefonszámom leadtam, ha bármi segítség kell hívjanak, itt leszek. A szervezőknél is jelentkeztem, ahol kell a segítő kéz, szóljanak, csinálom. Végül a segítőkezet egyedül Nagy István vette igénybe egy kicsit. Bár a vállalt napokon szolgálatban voltam, de igazán munkavégzésre nem került sor. Egy kicsit csalódtam, de megvigasztalt, amikor láttam, hogy az egyesületünk tagjai milyen sok hasznos és fontos dolgot elvégeztek. Úgy néz ki, hogy az én legfontosabb tevékenységem az ötlet felvetésével teljesült meg. Mégis elégedett vagyok, mert a Közösen a Városunkért Egyesület egy olyan eseményt segített, egy olyan eseménynél volt aktív résztvevő, amely elvitte hírét a Magyar Várnak, s 25 országba elvitte városunk, Pomáz nevét…
Vélemény, hozzászólás?