3. emlékpont – Tanácsháza (ma Városháza)

Október 26-án délután 2 órakor mintegy 200 főnyi tömeg sereglett össze a Tanácsházán. A lépcsőkön is álltak, megteltek a folyosók. Az ülés elnöke Demeter József református lelkész volt, aki rövid bevezető után javaslatot tett a Nemzeti Tanács elnökének személyére. Farkas Zoltánt közfelkiáltással választották meg erre a posztra, aki köszönő beszédében a bosszúállás és az erőszak elutasítását hangsúlyozta. Ezt a tisztséget november közepéig töltötte be, majd visszatért a postahivatalba.

A forradalom első napjaiban leverték a vörös csillagot a Tanácsháza előtt álló szovjet emlékműről. A középületek (tanácsháza és a pártbizottság) védelmére kezdetben katonaságot kértek. A majdánpolai katonaságot levezényelték a faluba, akik ellenőrzési pontot hoztak létre a Tanácsháza előtt. Az őrség hamarosan kiegészült fegyvertelen nemzeti színű karszalagos civilekkel. Ők képezték a nemsokára megalakuló nemzetőrség magját. A katonaságot hamarosan szélnek eresztették, szolgálati fegyvereiket átadták a Nemzetőrségnek.

A Tanácsháza előtt nyitott platójú teherautó állott, rajta nagybetűs felirat: „GYERE PESTRE HARCOLNI!”, a hangszóró a SZABAD EURÓPA adására volt kapcsolva, bár a zavarás miatt az adás érthetetlen volt.

A zavargások elkerülése érdekében, Farkas Zoltán felhívására – az intézményekben elégették a káderlapokat. A Tanácsházán értékes dokumentumok is áldozatul estek az égetésnek.

A Nemzetőrség központja a Tanácsházán rendezkedett be. Itt volt a fegyverraktár is. Fegyvereket a távozó katonaságtól kaptak és a szentendrei katonai főiskolától szereztek. A fegyverekhez éles lőszer nem tartozott. A parancsnok Bóna Zsigmond és helyettese Héder Géza 24 órás váltásban látták el a szolgálatot. Megszervezték a bevezető utak fegyveres őrzését: Mártírok útja végén a sorompónál, az UWAG-nál (ma Filmgyár) és a Beniczky utca végén a Marci boltnál a beérkezőket igazoltatták, csak azt engedték tovább, akinek pomázi lakcím volt az igazolványában. Az idegeneket bekísérték a Tanácsházára. Az utcákon kettesével járőröztek. Vigyázták a belső rendet. Legfőbb feladatuk a község békéjének megőrzése volt, amit a forradalom napjaiban sikerrel teljesítettek. A lincselést minden esetben sikeresen elhárították.

A nyugalmat rövid időre a Széna téri bányász brigád látogatása zavarta meg, akik Budakalász felől érkezve lefegyverezték az őrséget, gépfegyvert állítottak a Tanácsháza bejárata elé. Mindenkit igazoltattak, mondván: „Itt nem volt rendcsinálás, majd mi rendet teszünk!”. Komolyabb incidens nem történt, rövid idő után sikerült távozásra bírni őket. Ennek a csoportnak a tagja volt a később kivégzett pomázi Czimmer Tibor.

November 4-én reggel néhány nemzetőr egyéni akciójaként bekísértek 10-12 olyan személyt a tanácsházára, akik a diktatúra kiszolgálóiként sok ellenséget szereztek maguknak a forradalom előtt. Lincselés, erőszak nem történt. Az orosz offenzíva hírére még a délelőtt folyamán Farkas Zoltán bántatlanul hazaküldte őket.

November 4. után Csobánka felől egy szovjet tank érkezett a Tanácsháza elé és tüzelőállásba helyezkedett. Fehér zászló nem volt az épületen. Miután ellenállásba nem ütköztek, az orosz parancsnok a tolmácsként érkező pomázi illetőségű magyar katonatiszt közreműködésével lefegyverezte a nemzetőröket, és kiürítette a fegyverraktárat. Vérontás sem ekkor, sem a forradalom napjaiban nem történt.

A megvalósításhoz hozzájárult: Bolyki István, Seres János, Könczöl Eszter és Reményi Erzsébet

További emlékpontok:

1. EMLÉKPONT – POSTAHIVATAL RÉGI ÉPÜLETE – Plébánia u. 1.
2. EMLÉKPONT – REFORMÁTUS PARÓKIA – Hősök tere 1.
4. EMLÉKPONT – PIACTÉR – Szabadság tér 2.
5. EMLÉKPONT – KATONAI BÁZIS A MAJDÁNPOLÁN – Eligazító táblák szerint.
6. EMLÉKPONT – ELLENŐRZÉSI PONTOK  – Beniczky utca 76.
7. EMLÉKPONT – VRÓCI ÚTI TEMETŐ – Temető bejárat
8. EMLÉKPONT – IGAZGATÓI LAKÁS – Iskola utca 2.
9. EMLÉKPONT – KATONA SÁNDOR EMLÉKTÁBLA – Katona Sándor utca 4.
10. EMLÉKPONT – ’56-OS VÁROSI EMLÉKMŰ

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.